Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-502

502. országos ülés 191Í január 28-án, szerdán. 9 csak 12.000 emberből. A hiányon ugy óhajt a javaslat segiteni, hogy 14 uj tüzérezredet állit fel, ami által a lövegek száma 60-ra fog emelkedni nálunk is. Felállit ezenkivül a javaslat 3 uj -hegyitüzérezredet, amelyekről már a véderőtörvényben történt gondoskodás, de amelyeket nem tudtak eddig felállitani azért, mert a hegyi tüzérezredek részére megáUapitott uj onczlétszámot a vártüzérség fokozott fejlesztésére kellett felhasználni. Ezenkivül a határszéli egyik lovashadosztály is tüzérséggel látandó el. Mindezeket a szervezéseket az előttünk fekvő javaslat nem egyszerre akarja keresztülvinni, hanem szukczesszive, öt évre elosztva, a mi nagyban megkönnyiti azoknak a terheknek viselését, amelyeket a javaslat az ország vállaira rak. Azt hiszem, elég behatóan ismertettem azokat a szervezéseket, amelyeket a javaslat keresztülvisz, ugy hogy áttérhetek most már a javaslat pénzügyi oldalának ismertetésére is. (Halljuk !) A pénzügyi bizottság megbízásából van szerencsém jelenteni, hogy a javaslat 41 millió K ismétlődő és 108 millió K egyszersmindenkori kiadással terheli az állam budgetjét. A kvóta szerint ebből Magyarországra esik az ismétlődő kiadásokból 14,924.000 K, az egyszersmindenkori kiadásokból pedig 39,312.000 K. Ezek az összegek a költségvetésben ugy lesznek felosztva, hogy az 1914. évi költségvetésben az ismétlődő kiadásokból 7,250.000 K, az 1914/15. évi költségvetésben 12,200.000 K szerepel, a fenmaradó 21,550.000 K az 1915-től 1920-ig terjedő évek költségvetéseibe részletekben fog felvétetni, ezek a részletek azonban előre megállapíthatók nem voltak, minthogy nem tudjuk még, milyen fokozatokban fogjuk keresztülvinni ezeket a fejlesztéseket. Az egyszersmindenkorra szóló 108 millió K kiadásból az 1913. évi költségvetésbe póthitelként 10,100.000 korona lett felvéve, az 1914. év első felére 4.600.000 K. az 1914/15-iki költségvetésbe 25,300.000 K és a fenmaradó 68,000.000 K az 1915/16. évtől egész 1918/19. évig terjedő évi költségvetésekbe lesz fokozatos részletekben fölvéve. Bár nagyok ezek az áldozatok és megdöbbentők ezek a milliók, melyeket a hadvezetőség tőlünk megkiváa, de ha a külföldet veszszük figyelembe, hazánk most is kedvezőbb helyzetben van, mint a külföldi államok. Nevezetesen nem áll az a vád, melyet annyiszor hangoztatnak, .hogy költségvetésünk legnagyobb része hadügyi czélokra költetik el. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) Ebben a tekintetben a statisztika adja. meg a megczáfoló választ, mely kimutatja, hogy mig Prancziaország 32%-ot fordit összköltségvetéséből hadi czélokra, Németország 23%-ot, Olaszország 21%-ot, Oroszország 24%-ot, a Balkán-államok talán többet is, addig Ausztria-Magyarország 13%-ot fordit körülbelül hadügyi czélokra, a többi részét költségvetésének pedig egyéb kulturális és más czélokra. Ha figyelembe veszszük, hogy az állami. költségvetésnek a hadügyi költségekre vonatkozó KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXII. KÖTET. részéből egy lakosra mennyi jut, akkor is aránylag jobb helyzetben vagyunk,mert migNémetországban egy emberre a hadügyi kiadásokból körülbelül 15 korona jut, Olaszországban 13 korona, Francziaországban 22 korona, addig Ausztriában 14, Magyarországon pedig 13 korona és néhány fillér. Ha elképzeljük a háború borzalmait és azokat a rettenetes pusztításokat, melyeket egy mindinkább pusztító eszközökkel ellátott modern háború előidézni képes és ha figyelembe veszszük azokat az óriási előnyöket, amelyek azzal járnak, ha a háborútól megmenthetjük magunkat, akkor nem szabad semmi áldozatot sem túlsóknak tekinteni, hanem a hadügyi költségeket ugy kell venni, mint egy biztositási dijat a háború veszedelme ellen, mert ezen veszedelmekkel szemben semmiféle dij sem tűnhetik fel túlmagasnak arra, hogy a háború veszedelmétől megszabaduljunk. (Helyeslés a jobboldalon ) Nem szabad a hadsereget szivünkből kizárni, lelkesedéssel kell azt támogatni, hogy az is lelkesedéssel legyen képes megfelelni magasztos feladatának ; mert a történelem nem tud olyan nemzetekről, amelyek a túlzott fegyverkezés folytén mentek volna tönkre, de számtalan példát mutat fel arra, hogy a nemzeti védelem elmulasztása okozta vesztüket és az a nemzet, mely elveszitette érzékét a hadsereg fentartása iránt, vagy nem érzi magát elég gazdagnak, hogy a hadsereget fentarthassa, az eljátszotta már szerepét. Égy kérdést szabad itt csak mérlegelni : szükségesek-e ezek az áldozatok ? Ebben a tekintetben, azt hiszem, mindnyájan egy véleményen kell hogy legyünk, hogy szükségesek és ez okból elfogadásra ajánlom a javaslatot. (Elélik helyeslés és éljenzés a jobboldalon és a középen.) Elnök : Szólásra ki következik '\ Pál Alfréd jegyző: Polónyi Géza ! Polónyi Géza: T. képviselőház! A hírlapok tudósításai szerint az ellenzék pártjai abban állapodtak meg, hogy ezen véderő javaslat tárgyalásánál a képviselőházban részt nem vesznek. En föltétlenül tiszteletben tartom ezt a határozatot és annak indokait is ; nem is szándékozom azokat a legtávolabbról sem érinteni. Annak, hogy ezen határozat daczára én itt a képviselőház szine előtt megjelentem és a véderőj avas lat ellen felszólalok, beszédem fonalán fogom indokait adni. amelveket a magam részéről nem taktikai, hanem tárgyilagos indokoknak kérek tekinteni. Ha normális időket élnénk, vagy ha csak megközelítőleg is fenforogna a kölcsönös meggyőzés lehetősége, akkor én kötelességemet teljesíteném ugy, hogy az Európaszerte most jelentkező véderőreformokra, azoknak minket érintő részleteire, különösen a most napirenden lévő katonai irodalomra rátérnék és kifejteném azokat az indokokat, amelyek meggyőződésem szerint igazolnák, hogy a mi honvédelmünk és a mi közös hadseregi intézményünk helytelen utón van még maga a katonai szervezetnek mai nivója szempontjából is. Miután azonban legtávolabbról sem képzelhetem azt, 2