Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-502

502. országos ülés Í9ÍÍ január 28-án, szerdán. 7 teljes keresztülvitelét kontemplálja, az osztrákmagyar monarchia az összes haderő részére évente 243.800 ujonezot fog kiállitani. A jelen törvényjavaslat által kontemplált 31.300 ujoncz következőképen fog megoszlani. A közös hadsereg részére 18.000, a magyar honvédség részére 6000, az osztrák honvédség részére pedig 7300 ujoncz fog esni. Magyarországra pedig ezen ujonczok közül összesen a közös hadsereg részére 7676 ember fog esni, ugy hogy a honvédségnek és a közös hadseregnek az ujonczszaporulata a mostam javaslat alapján 13676 ember lesz. Ha ezt a számot vesszük, akkor minden hangulatkeltő frázisnál jobban bizonyítja ez a szám maga azt, hogy mindazok a hiresztelések, amelyek ennek az ujonozf elemelésnek borzasztó és elviselhetetlen voltát hongoztattak, alaptalanok. Mert ha ezt a 13676 ujonezot vesszük, semmi esetre sem kapunk egy olyan számot, amelynek kiállítása Magyarországra nézve, már az emberáldozatot illetőleg, nehézséget okozhatna. Nagyon csodálkoztam azon, hogy Bakonyi Samu igen tisztelt képviselőtársam, aki pedig rendesen objektiv érvekkel szokott különösen a véderőkérdésekben küzdeni, a tegnajD esti pártértekezleten azt állította, hogy ezen ujonezjavaslatok folytán Magyarország fog majdnem annyi ujonezot kiállitani, mint amennyit eddig az egész monarchia kiállított. Azok a számok, amelyeket az előbb voltam bátor a t. háznak előterjeszteni, élénken megozáfolják ezt az állítást, s azt hiszem, megnyugtathatom a közvéleményt is abban a tekintetben, hogy nincs itt olyan ujonczemelésről szó, amely a nemzetnek vitális érdekeit érintené. Annyival kevésbbé érinti ez a nemzetnek vitális érdekeit, mert hiszen a javaslat maga is öt évre kontemplálja ezen ujonczlétszám-felemelés keresztülvitelét. 1914-ben 5600, 1915-ben 11.300, 1916-ban 17.000, 1917-ben 17.500 és 1918-ban 18.000 fővel fog az ujonczlétszám felemeltetni. Ezen 18.000 fő azután 1923-ig érvényben marad. Ezzel szemben a magyar kir. honvédségnek ujonczlétszám-szaporulata négy évi turnusra lesz felosztva ugy, hogy 1914-ben marad a régi létszám, 1915-ben 2500, 1916-ban 4000, 1917-ben 5000 és 1918-ban 6000 fővel fog a honvédlétszám szaporittatni. Ez a létszám azután 1923-ig fenn fog maradni érintetlenül, ugy, hogy mire a javaslat teljesen keresztül lesz vive, addigra a monarchia összes ujoncz jutaléka 243.800 főre fog rúgni, amiből Magyarországra 75.694 közös ujoncz és 31.000 honvédujoncz esik. 1918-ban tehát az évi ujonczkontingens összesen ki fog tenni 106.694 főt. Az a kérdés most már, vájjon az ország ezt az ujonczjutalékot képes lesz-e kiállitani ? Erre nézve, azt hiszem, minden hangulatkeltő frázisnál világosabban beszélnek azok a statisztikai adatok, amelyeket a rendelkezésünkre álló ujonezozási kimutatások szolgáltatnak nekünk, amelyek közül az 1912-ik évi ujonczlámutatás teljesen rendelkezésünkre áll. 1913-ról pedig a kilenc első hónap adatai állanak rendelkezésünkre s ebből meritem én is azokat az adatokat, amelyeket a t. háznak előterjeszteni szerencsés leszek. (Halljuk ! HaUjuk !) 1912-ben 113.862 ujonezot találtak az ujonezozó bizottságok alkalmasnak s mint ilyet besorozták. Azonkívül 163.362 volt azoknak a száma, akik visszahelyezendők voltak, ami annyit jelent, már katonai nyelven, hogy derzeit untauglich. Azt hiszem, ha egy kicsit szigorúbban vették volna ezen sorozásokat, még ezen visszahelyezendők közül is legalább 10 százalékot lehetett volna alkalmasnak minősiteni ; s ha figyelembe veszszük azt, hogy ezen sorozásoknál a segédszolgálatokra alkalmasaknak kategóriája még nincs beleszámítva, ami szintén lényeges számot tesz ki, mert hiszen tudjuk nagyon jól, hogy a csapatoknál nem mindenki kombattans és ha nézzük egy hadsereg létszámát a hadgyakorlatok alkalmával s figyelemmel kisérjük, mennyi a kombattans elem és mennyi az a létszám, amely élelmezésre szorul, láthatjuk, hogy milyen lényeges hányad a nem kombattans elem ; és erre a segédszolgálatra alkalmasak kategóriája is elegendő. Ezek szerint láthatjuk, hogy egészen nyugodtak lehetünk abban a tekintetben, hogy az emberáldozatokat nézve, az ujonczjutalékot könnyen tudja Magyarország kiállitani. Ebben a tekintetben nem tesz szolgálatot az, aki azt mondja, hogy mi fölajánljuk, kvázi fölkínáljuk a hadügyministernek a fölemelt ujonczlétszámot. Nem, nem a hadügyministernek ajánljuk meg az ujonezokat, hanem az országnak (Igaz! Ugy van!) és csak annyit ajánlunk fel, amennyi szükséges és semmivel sem többet, és az, hogy a mi emberanyagunk egészséges és ki tudjuk állitani, nem szolgálhat ürügyül arra, hogy a létszámot indokolatlanul tovább is emeljük. (Ugy van !) kz 1913-iki adatok még jobban rádupláznak az 1912. évre, annyiban, hogy az első kilencz hónap alatt már 114.000 embert tartottak alkalmasaknak a sorozó-bizottságok, ugy, hogy az 1913. év csak megerősíti az 1912. év eredményéből levont következtetéseket. Ennél az ujonezozási statisztikánál azonban egy nagyon érdekes momentumra bukkantam, arra t. i., hogy 70.000-nél több azon emberek száma, akik, mint távollevők voltak a sorozó-bizottság előtt nyilvántartva. Ezek legnagj^obb része a kivándorlottak, de sokan vannak köztük olyanok is, akiket csak a közigazgatás nyilvántartása került ki; azáltal, hogy sokszor változtatták lakhelyüket, nem voltak kikutathatok és előállithatók. A kivándorlás egészségesebb szabáhyozásával, a közigazgatásnak az egész országban egyöntetű szervezésével azt hiszem, ez az anomália is meg fog szűnni, vagy legalább is a minimumra fog redukálódni. Mert alig hiszem, hogy, ha a kormány e kérdésre veti komolyan a figyelmet, meg ne találja módját, hogy megakadályozza a nagymértékű kivándorlást és szabályosabb, pontosabb kimutatásokat vezetve, kikerüljük, hogy a nyilvántartásból annyian hiányozzanak évenként. Reméljük, hogy gazdasági életünk is ujabb