Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-510

132 57/). országos illés 191b február 17-én, kedden. De mit jelent ez tulajclonképen a választók szempontjából ? Ha a főváros tényleg a vidék kulturális erejét szivja magába, bár a magyar kultúra fejlődésének becsületére legyen mondva, ez mind kevésbbé van igy, mert a vidéki nagy kulturáüs empóriumok a maguk arányában mind megfelelőbben fejlődnek, akkor azok a kulturális erők, amiket a főváros magába felszívott, lehetetlen, hogy másutt vétessenek számba. Azokat itt kell számba venni, nem pedig ott, ahonnan idekerültek és itt természetesen kell, hogy a főváros nagyobb értékelésének a javára essenek és vétessenek számba. (TJgy van ! a baloldalon.) Ez a kifogás az én igénytelen nézetem szerint egyáltalán nem érvényesíthető Budapest rovására és a sérelmet meg nem magyarázza. Annál sajnálatosabb ez, mert ezzel együtt sérelem esik a magyar szemponton is, az általános kulturális szemponton. Azzal vigasztalja a t. előadó ur a fővárost, hogy ez nem is olyan nagy baj, mert hiszen a kulturális kulcs szerint a fővárosnak jutó 31 kerületét még meghaladja azoknak a kerületeknek a száma, amelyek Budapest környékén közvetlen vidékén szaporodni fognak héttel, tehát harminczegyre emelkednék igy a fővárosi kerületek száma. Ez fikczió, mert azok a kerületek, amelyek nem Budapest kehelében vannak, azok nem budapesti, hanem vidéki kerületek, ha Budapest vidékén feküsznek is. Ha ebben valami előjele mutatkoznék, — az előadó ur jobban lehet tájékozva — a belügy minister ur olyan irányú nagy konczepcziójának, hogy Budapestet meg akarja nagyobbítani, hogy meg akarja csinálni Nagy-Budapestet és talán ez az előjele, hogy ez a hét választókerület uj két közigazgatási kerületének csiráját rejti magában és hogy ezek a kerületek ide fognak csatoltatni, ezt örömmel üdvözölném. De azt hiszem, hogy ezt mi már nem érjük meg, ez tehát, ha igy volna is, annyira a jövő zenéje, hogy a kerületek mostani aktuális beosztása szempontjából a mérlegbe semmiféle módon nem eshetik. Azt mondja a bizottsági jelentés, hogy a vidéki városok feltűnő kedvező elbánásban részesültek. Dehogy részesültek. Mondottam már az imént, hogy az összes kedvezés kimerül abban a húszas emelkedésben, amelyből magára Budapestre 13 esik, a vidéki városokat érő u. n. kedvezés tehát mindössze 7 kerület. De ezzel a szaporulattal szemben aztán azt kérdezem, hogy nem ellensulyozza-e ezt valami, ami elől kitérni abszolúte nem lehet, a vidéki városoknak az indokolás szerint is helyesen méltatott emelkedése ? Nem ellensulyozza-e útlságosan is az, hogy egyáltalában nem tudjuk, hogy tulaj donképen micsoda sors éri ebben a javaslatban az eddig önálló képviselőküldésre jogosított rendezett tanácsú városokat 1 Ezt ebből a javaslatból, annak semmiféle mellékletéből, statisztikai táblázatából megállapitani nem lehet, sőt ellenkezőleg azt kell belőle következtetni, s nagyon örülnék, ha e tekintetben megnyugtató czáfolatot kaphatnék, hogy ezek az eddig önálló képviselőküldésre jogosított városok, t. i. a nem törvényhatósági városok túlnyomólag be fognak olvasztatni a megyei kerületekbe, s egy-egy ilyen kerületnek legfeljebb a székhelyévé lesznek, azonban le lesz szállitva eddigi önálló képviselőjogosultságuk mértéke. Ez valami feltűnő kedvezésnek igazán nem mondható, sőt ellenkezőleg a városok nemzeti és kulturális jelentőségével szemben ezt kedvezőtlen elbánásnak kell nyilvánítani és ebben is a magyar nemzeti szempontoknak és ami ezzel egy, különösen városi vonatkozásban, a demokratikus szempontoknak óriási és helyrehozhatatlan sérelmét kell látni a jövő fejlődés szempontjából. Az előadó ur mérleget csinált ezen kerületi beosztás eredményéből. Lássuk csak ezt a mérleget, nem fog ártani, ha rekapituláljuk. A mérleg szerint országrészenként a Duna jobbpartján 7, a Duna-Tisza közén 22, a Tisza balpartján 1, a Tisza-Maros közén 4 kerülettel szaporodnék a magyarság. Ez összesen 34. És minthogy az előadó ur szerint a Duna balpartján 1, a Tisza jobbpartján 2, Erdélyben pedig 9 kerületet veszítenek a nemzetiségi vidékek, ezt a kilencz veszteségét a nemzetiségi kerületeknek a magyar kerületek 34 nyereségéhez hozzáadva a mérleg azzal záródnék, hogy a magyarság összesen 42 kerületet nyer. Vajha igy volna t. képviselőház. Fájdalom, az én igénytelen ellenőrző számításaim a mérlegnek ezt az eredményét egyáltalán nem igazolják. De nem is kell azokhoz még hozzányúlnom, maga a bizottság jelentése is levonja ezt a valamennyire kedvezőnek látszó mérleget. Azt mondja a jelentés, hogy a Duna jobbpartjának, amelyet magyarnak fogadok el ón is, egészben és nagyban, 83 kerület jutna, kap pedig tényleg a javaslat szerint 79-et, ugy hogy ennek az országrésznek a mérlege négy kerület veszteséggel járna a magyarság kárára. A Duna balpartjára jutna 51 kerület, kap azonban a javaslat szerint 55-öt. A t. előadó ur nagyban és átlagosan ezt az országrészt inkább nemzetiséginek mondja és igy a négy kerületnyi szaporodás természetszerűleg a nemzetiségek javára volna írandó, ugy, hogy ebben az országrészben ezen számítás szerint megint a magyarság vesztesége négy kerületet tesz ki. A Duna-Tisza közét e jelentés szerint illetné 111 kerület, kap tényleg a javaslatban 86-ot, ugy, hogy ezen magyarnak elfogadott országrész vesztesége 25 kerületet tesz ki a magyarság kárára. A Tisza jobbpartjára jutna 39 kerület, kap a javaslatban tényleg 48-at. Ez az országrész nemzetiségi jellegű, tehát a szaporulat a nemzetiségek javára mutatkozik kilencz kerületben és ennyi ezen országrészben és ennélfogva a magyarság vesztesége. A Tisza balpartjára jutna a jelentés szerint 54 kerület, kap 55-t. A Tisza balpartján tehát, amely köztudomásszerüleg magyar, a ma-