Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-510

510. országos ülés 191 * gyarság javára szerencsére egy kerület mutatkozik. A Tisza-Maros szögére jutna 49 kerület, kap 65-t. Rakovszky Iván előadó: Ez sajtóhiba! 46-ot kap! Bakonyi Samu: Hiszen majd a részleteknél ez korrigálható lesz önként. Ha sajtóhiba van a jelentésben, arról nem tehetek; nagy hibák vannak itten, a sajtóhibák igazán könnyen megbocsáthatók. Erdélyre jutna 47 kerület, kap azonban 65-öt. Ez, azt hiszem, nem sajtóhiba. Erdély nemzetiségi jellegű lévén, a szaporulat túlnyomólag a nemzetiségek javára számítandó és igy Erdélyben a magyarság vesztesége 18 kerület. így, t. ház, ezen ellenőrző számítás szerint, a sajtóhibából származó és ide becsúszott hibáktól eltekintve, kevesebb magyar kerület lesz. mint amennyi jutna a jelentés szerint, 76-tal. több magyar kerület egygyel és ezt az egy nyereséget levonva a 76 veszteségből lesz ezen mérleg szerint a magyarság vesztesége a javaslat következtében 75 választókerület. Áttérve már most az egyes vármegyékre — nagyon sajnálom, hogy számadatokkal vagyok kénytelen untatni a t. házat, de azt hiszem, annak, aki egy ilyen messzeható kérdéssel foglalkozik, kötelessége a leglelkiismeretesebb ós a legbehatóbb munkát végezni, — (Helyeslés jobbfélol.) a helyzet a következő: A Duna jobbpartján, Baranya vármegyére, amely magyarnak mondható, a bevett s az igazságnak is megfelelő számítással a németeket is a magyarsághoz számítva, 52% a magyar és 35°/o a német, ugy, hogy ez a megye tényleg magyar jellegű vármegyének tekintendő — mondom, Baranya vármegyére 11 kerület jutna. A kulcsot abban találom, amit elfogadok a javaslat indokolásából, hogy t. i. 4226 választó jutna országos átlagban egy-egy kerületre. Ezen országos átlag szerint jutna Baranya vármegyének 11 kerület. Ma azonban csak 7 választókerülete van s a belügyminister ur, mostoha kézzel, mindössze egygyel szaporítja Baranya vármegyében a kerületek számát. ISTyolcz és tizenegy között három lévén a különbség, Baranya vármegyében három kerület a magyarság vesztesége. (Ugy van! balfelöl.) Eehér vármegyében a magyarság számaránya — mindig a kerek számokat mondom — 85%. Az országos átlag szerint erre a vármegyére hat kerület jutna. Most öt van és annyi is marad, igy tehát Fehér vármegyében is károsodik a magyarság egy kerülettel. Győr vármegyében most három kerülete van. Érthetetlen dolog, hogy itt a kerületek számát a t. belügyminister ur leszállítja kettőre. Azt hiszem, mindenki tudja, hogy G-yőr vármegye úgyszólván színtiszta magyar megye, ahol 98'9%-kal van képviselve a magyarság. Mivel indokolja tehát ezt az eljárást a t. belügyminister ur ? Mert azok az indokok, amelyek itt február 17-én, kedden. 133 fel vannak hozva, igazán mondhatom, tarthatatlanok. Végre is az nem indok, hogy Győr városa kerületeinek számát, mint az általában kell hogy megtörténjék minden ilyen magasabb fejlettségi fokon álló várossal szemben, egyről kettőre emelte föl a belügyminister ur, mert hiszen a legkiáltóbb és a legképtelenebb anakronizmus lett volna, ha ez nem történik meg akkor, amikor más városok kerületeinek számát is szap>oritják; ez azonban nem rekompenzáczió. Igy Győr vármegye területén, ha beleértjük a törvényhatósági várost is — ami egészen elfogadhatatlan álláspont — tulajdonképen nem fog változni a kerületek száma, de helyesen ítélve meg a dolgot, itt ismét vészit a magyarság egy kerületet. Ezt teljes tárgyilagossággal meg kell állapitanom. Komárom vármegyében 88% a magyarság, megmarad a régi négy kerület, holott illetné az országos átlag szerint öt, vészit tehát Komárom vármegyében a magyarság egy kerületet. Mosón vármegye kisebb részben magyar, túlnyomó részben német. De elfogadom a t. kormány álláspontját és nemzeti jellegűnek veszem ezt a vármegyét is, amit annál inkább tehetek, mert a kulturális értékmérő is teljesen igazolja ennek helyességét. Itt a mai két kerület felemeltetik háromra. Végre tehát találunk egy faj és nyelv szerint nem egészen magyar vármegyét, ahol egygyel emelkedik a választókerületek száma. De bezzeg, t. képviselőház, itt van ugyancsak a Duna jobbpartján Somogy vármegye, amelyet már voltam bátor Sáros vármegyével szembe állítani beszédem előző részében. Somogy vármegyében 91% a magyarság, irniolvasni tud 80%. A többinél nem említettem a kulturális arányszámot, de méltóztatik elhinni és tudni is azt, hogy mindenütt teljesen fedi egymást a magyarság arányszáma és a kulturális arányszám, t. i. a hat éven felüli írniolvasni tudók száma. Erre a vármegyére 11 kerület jutna; most nyolcz kerülete van. A t. kormány nem térhet ki egészen a szaporítás szüksége elől és alamizsnát ad ennek a színmagyar és müveit vármegyének azzal, hogy egygyel emeli a kerületek számát, ugy, hogy a magyarságnak és a kultúrának vesztesége ebben a vármegyében is effektive kettőt tesz ki. Ennek indokolására azután a demokratikus elvek hangoztatásával itt van megint az aclóczenzus figyelembe vétele. Azt hozza fel indokolásul a minister ur, hogy az adókulcs, az egyenes állami adók összege rontja le az arányt. Kilátásba helyeztem annak bizonyítását és most itt a legeklatánsabb módon bebizonyul, hogy egyik legmagyarabb, legműveltebb vármegyében, ahol annyi értékmérő tényező versenyez egymással, a döntést az adókulcsra helyezi a t. minister ur. Ez sem nem demokratikus, sem nem magyar, sem nem kulturális felfogás. (Helyeslés balfelöl.) Sopron vármegyére, ahol a magyarság rela-