Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.
Ülésnapok - 1910-510
510. országos ülés,191b kerületek beosztása tekintetében az egyedül igazságos értékmérő a kulturális szempont, akkor valóságos rikoltó ellentmondás, hogy ilyen mértékben 47 helyett 65-ben szabja meg az erdélyi kerületek számát a javaslat. Engedje meg az előadó ur, hogy itt megkérdezzek tőle valamit. En nagy figyelemmel olvastam a bizottság jelentését; ez természetes is, mert azzal a sok homálylyal szemben, amely ebben a javaslatban foglaltatik, kerestem a felvilágosítást a jelentésben is. Sajnálom, nem találtam meg. Hogyan is lehetne ezt világosnek tekinteni, sőt engedelmet kérek, — nem szoktam ilyen térre lépni, de valósággal igy van és kötelességemet komolyan kell teljesítenem — érthetetlennek is találom az ilyeneket, mint pl. mikor azt mondja a jelentés, hogy "Erdély a kultúrában a legelhanyagoltabb ; ha fejlődik, a választók számának emelkedése aránytalanságokra vezet ; azután mihelyt eléri az országos szinvonalat, az aránytalanságok teljesen el fognak tűnni. Tisztelettel kérem, méltóztassék ezt nékem megmagyarázni. Az országos színvonal elérése — ugyebár — a választók számának emelkedését jelenti. Ha a választók számának emelkedése aránytalanságokra vezet, az országos színvonalra való emelkedés, a mi ugyanazt jelenti, hogyan vezethet aránytalanságokra ? Hát a mi munkánknak komolysága érdekében nagyon kérem a t. előadó urat, hogy a komolyság súlyos látszatával harezba vitt ezt az argumentumot legyen szíves egy kissé közelebbről megmagyarázni, hogy azt a ház ezen oldalán mi is megérthessük. Mondottam és nem lehet — fájdalom — eléggé hangsúlyozni, hogy a magyar választókerületeket mostoha elbánásban részesiti ez a törvényjavaslat. Valami korrektivumnak szükségét érzi a javaslat, — ugy látszik legalább — mikor keres nekünk emiatt keserűségünkre vigasztalást és azt abban véli megtalálni, hogy a magyar kerületek számának csökkentését — úgymond — ellensúlyozza a területükön levő választókerületek szaporítása. Bocsánatot kérek, ez ellensúlyozásul nem szolgálhat a megyei kerületek szempontjából, egyszerűen azért, mert én és azt hiszem egy demokratikus választójogi reform minden őszinte hive, a városokat, ha valahol, hát Magyarországon, köteles egész önálló szempontok szerint értékelni. Az önálló szempontok szerint való értékelés feltétlen szüksége folytán ez tehát rekompenzácziót a magyar megyei kerületek csökkentésével szemben abszolúte nem szolgáltat. (Ugy van! balfelől.) De ez is mutatja azt, hogy a t. belügyminister ur a maga javaslatában mennyire nem emelkedik fel a városok fontosságának átérzésére, amivel bizonyítja azt, hogy ezen nemzeti szempontok érvényesítésének leghatályosabb instrumentumát nem kezeli biztosan, nem kezeli helyesen, nem kezeli a nemzeti érdeknek megfelelően. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ha megengedi az elnök ur, rövid szünetet kérek. Elnök : Az ülést egy órára felfüggesztem. február 17-én, kedden. 131 (Szünet titán.) (Az elnöki székel gróf Lázár István foglalja el.) Elnök : A felfüggesztett ülést újból megnyitom. Bakonyi képviselő urat illeti a szó. Bakonyi Samu: T. képviselőház! A városi kerületeknek beosztásánál maradt félbe beszédem. Ezt kívánom folytatni. A városi jellegű kerületekről azt mondja a belügyminister ur a bizottságban, valamint az előadó ur mai beszédében, hogy azok mai száma 85-ről 105-re emelkedik, amivel azt akarják exponálni, hogy a városi kerületeknek beszédem előbbi részében hangoztatott nagy nemzeti és kulturális fontosságát a javaslat kellőleg számba, vette. Ha tehát kiindulási pontul el is fogadom azt, hogy a városi kerületek száma 85-ről 105-re emeltetvén, huszszal szaporodik a városi kerületek száma, akkor ezt mégis kissé igazságosabban kell megbírálnom és akkor viszont azzal is számot kell vetnem, hogy ebben a számban benne van ugyebár Budapest város kerületeinek a száma is, amelyek 9-ről 22-re emelkednek, tehát 13-mal szaporodnak. Meg kell tehát állapitanom, hogy a városi kerületeknek összesen 20-at kitevő szaporulatából egymagában Budapest székesfővárosra 13 esik és igy Budapest székesfővárosával szemben az ország összes városi kerületeinek együttes szaporodása mindössze 7. Elismerem Budapestnek a többi városokkal szemben emelkedő súlyát és állítom azt is, hogy Budapest még igy is károsodik, mert én azt a kulturális értékmérőt fogadom ell álláspontomból kifolyólag, amit a t. előadó ur is megállapít és annak alkalmazása mellett Budapest székesfőváros kerületeinek száma a mai 9-ről 30-ra kellene, hogy emelkedjék. Ezt az igazságtalanságot, az aránytalanságot természetesen csak még kirívóbb színben tünteti fel a vidéki városok károsodása szempontjából. Ezzel az egész ország összes vidéki városaira eső hetet kitevő szaporulattal, nézetem szerint, egyáltalában nincs honorálva a városok kulturális és nemzeti jelentősége. (Ugy van ! a baloldalon.) A t. előadó ur, amikor Budapestre, vonatkozólag elismeri, hogy a kulturális kulcs szerint 30, az adókulcs szerint — amit én nem tartok respektálandónak, különösen mikor városi kerületekről van szó — pláne 73, ezzel szemben, hogy Budapest nem kapja meg e két kulcs szerint neki jutó kerületi számot, azzal mentegetőzik, hogy ezt azért nem lehet alkalmazni, mert a főváros kulturális súlya tulaj donképen a vidékiekben találja meg gyökereit, a főváros, úgymond, magába szívja a vidéki kulturális erők nagy hányadát és igazságtalanságot követnénk el azokkal az országrészekkel szemben, amelyekben a főváros lüktető élete gyökereit bírja. Ebben, megvallom, természetesen van igazság; amint az egész világ minden fővárosa, ug3^ Magyarország fővárosa is kisebb-nagyobb mértékben gazdasági és kulturális szempontból a vidékről táplálkozik. 17*
