Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.
Ülésnapok - 1910-510
130 51Ö. országos ülés Í9U február 17-én, kedden. bizonyítva; vagyis történelmi szempontok az önök szótárában aecpialepártszempontokkal. (Ugy van ! a baloldalon.) Ha ebben valaki kételkednék, nem kell nagyon beható tanulmány tárgyává tenni a javaslat indokolását és a bizottság jelentését. Én is csak kikapok egyetlen mutatványt. Sáros vármegyére vonatkozik ez. Igazán nagy melegséggel száll sikra a t. bizottság a sárosi uriosztály érdemeiért. Azt hiszem, sohseni adtam okot egész képviselői és egyéb szerény közéleti működésem alatt arra, hogy demagógiával vádoljanak meg; ez tőlem teljesen távol áll; de igen jellemzőnek kell találnom, hogy amikor a demokráeziát önök is hangoztatják — és itt nem akarom elrontani azt az örömet, amelyet a t. bizottság okoz a sárosi választóközönségnek, — amikor a sárosi uriosztály tradiczióiról beszélnek, legalább 1867-ig, ami szép darabja időben a magyar történelemnek, azt látom, hogy ez nem jelent egyebet, mint a mindenkori kü kormánypártiságot. Hát ez az a történelmi érdem, ez az a történelmi szempont, amelyet itt méltányolni kell! Mert ha nemzeti szempontokat értékelnének önök, akkor más vármegyét — csak példaképen kapom ki Somogy vármegyét — legalább is olyan kedvező elbánásban kellene részesiteni, mint az ilyen nagyérdemű, régimultu vármegyét. De ha már érdemes, nemes Sáros vármegyénél tartunk, hát — a nélkül, hogy bárkinek ott szerzett hazafias érdemeit a legtávolabbról érinteni akarnám — ezzel az uriosztálylyal szembehelyezem azt a tényt, hogy Sáros megye egyike azoknak a törvényhatóságoknak, amelyekből nagyon különböző szomorú tényezők rontó hatása alatt a legnagyobb mérveket ölti a kivándorlás és itt igazán azt kell mondanom, hogy más expediensekhez kellene nyúlni, mint a választókerületek számának a magyarság rovására való igazságtalan megállapításához. (TJgy van! balfdöl.) Ha nem ezt a szempontot hegyezi ki a kormány, — amit szerintem nem szerencsésen formulázott a bizottság a maga jelentésében — hanem egyéb, különösen gazdasági és kulturális szempontokat mérlegelne a maguk konkrét értéke szerint, akkor lehetetlen volna ezt az egy vármegyét annyira előtérbe helyezni más színmagyar, kultúrában, gazdasági súlyban ezt a megyét és több vármegyét óriási mértékben felülhaladó vármegyékkel szemben. De hisz nem is kellett volna nekem talán Sáros vármegyéből lemenni Somogy vármegyébe, mindjárt a szomszédban maradhattam volna. Azt mondja a bizottság, hogy Abauj vármegyében ugyanaz a helyzet, mint Sáros vármegyében és mert ugyanaz a helyzet, ezalatt természetesen értenem kell azt, hogy az abaujvármegyei uriosztálynak époly érdemei vannak, mint a sárosmegyeinek. Az Abauj vármegyében bezzeg már nem ugy honorálja ezt a javaslat, mint Sáros megyében, hanem egyszerűen megfosztja azt a vármegyét két kerületétől, amire nézve még azt kell megjegyeznem, hogy egészen véletlenül ez a két kerület hozzá még ellenzéki is. (Igaz / TJgy van ! a szélsőbaloldalon.) Haller István : Tiszta véletlen ! Bakonyi Samu: Ez a görgői kerület és a nagyidai. Történelmi szempontok ! Ezek a történelmi szempontok azután csodálatos módon legerősebb diadalukat Erdélynek beosztásában ülik. Ne csodálkozzunk rajta, mert ha a történelmi szempontok pártszempontokat jelentettek az imént hangoztatott helyeken, bizonyára sokkal nagyobb mértékben és minden kétséget kizárólag pártszempontokat jelentenek Erdélyben is. En igazán nagyon szerettem volna, hogyha Erdély történelmi tradiczióit más szempontokból méltatta volna az előadó ur, amelyek bennünket arra tanítanak, hogy onnan jött Bocskay, onnan jött Bethlen, onnan jöttek a Bákócziak, ott bontották ki az azon időkhöz képest demokratikus haladás zászlaját, a lelkiismereti szabadság, a vallásszabadság, a nemzeti önállóság zászlaját. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Természetes, hogy ez a törvényjavaslat, mely a mostani párthatalmat — mely idegen érdekeket szolgál az én politikai meggyőződésem szerint — stabilizálni akarja, Erdélynek nem ezen történelmi tradiczióit fogja a t. ház elé állítani, hanem egészen hű marad önmagához. De, mert a történelmi szempontok pártszempontokat jelentenek mindenütt és legfőképen Erdélyben a t. többségre és a kormányra nézve, azért kell azután Erdélynek negyvenhét helyett — mint amennyi a törvényjavaslat indokolása szerint megilletné, abban az esetben, ha azt a nagyon hangoztatott arányosítást akarná elérni a javaslat — hatvanöt kerületet adni, mely hatvanöt kerülettel való szaporításnak és a jogos mértéken való túlhaladásnak semmi egyéb czélja nincs, mint a kormány párthatalmi érdekének minden eshetőséggel szemben való biztosítása. (Igaz ! TJgy van ! a szélsőbaloldalon.) Haller István : Hogy a szászok és az oláhok meg ne haragudjanak ! Bakonyi Samu : Ezzel szemben arra hivatkozik a javaslat indokolása, a jelentés és az előadó ur, hogy csökken is a kerületek száma. Ez igaz, de józan észszel nem is lehetett volna megtartani ezt mai állapotában. Ez a csökkenés azon rottenborough-k részéről van, melyeknek fentartása nemcsak anakronizmus volna, hanem merénylet minden józan számítás, minden figyelembejöhető szempont ellen. Ez teljes lehetetlenség és abszolúte kizártnak kellett tekinteni, hogy a kormány hatalmi érdeke ilyen eszközökre támaszkodjék. Erre szüksége sem volt, amint erről bőségesen meggyőztek bennünket az imént ismertetett más eszközök. A t. bizottság megállapítja a t. előadó ur mai beszédével, egybehangzóan, hogy Erdély a kultúrában a legelhanyagoltabb része az országnak. Fájdalom, igaz. De ha ez igaz és ha igazságom van nekem és pártomnak abban, hogy a
