Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.
Ülésnapok - 1910-510
510. országos ülés 191 f i február 17-én, kedden. 113 A közlekedési és közgazdasági, valamint a pénzügyi bizottságok előadója kivan jelentést tenni. Szabó JátlOS előadó : T. ház ! Van szerencsém a közlekedésügyi, közgazdasági és pénzügyi bizottságalábbi jelentéseit bemutatni : a Magyar Királyi Folyam- és Tengerhajózási Részvénytársasággal (írom, 968, 986), az Adria Magyar Királyi Tengerhajózási Részvénytársasággal (írom. 969, 986), a Magyar-Horvát Tengeri Gőzhajózási Részvénytársasággal (írom. 979, 986), a Magyar Keleti Tengerhaj ózási Részvénytársasággal fiume—ausztráliai járatok fentartása iránt (írem. 971, 986), ugyanezen részvénytársasággal galacz—konstantinápolyi magyar hajójáratok fentartása iránt (ír. 972, 986) kötendő szerződések beczikkelyezéséről. Tisztelettel kérem méltóztassék e jelentéseket kinyomatni, szétosztatni és annak idején napirendre tűzetni. Elnök : A jelentések ki fognak nyomatni, szét fognak osztatni és napirendre tűzésük iránt annak idején fog javaslat tétetni. Az igazságügyi bizottság előadója kivan jelentést tenni. Kenedi Géza előadó : T. képviselőház ! Az igazságügyi bizottság részéről van szerencsém az 1913. évi szeptember hó 2. napján Svájczczal kötött választott birósági egyezmény beczikkelyezéséről szóló jelentést (írom. 963, 987) tisztelettel bemutatni. Kérem, méltóztassék kinyomatni, szétosztatni és napirendre tűzetni. Elnök : A beterjesztett jelentés ki fog nyomatni, szét fog osztatni, napirendre tűzése iránt pedig annak idején fog javaslat tétetni. Következik a napirend : az országgyűlési képviselőválasztókerületek számának és székhelyének megállapításáról a belügyminister törvényjavaslata (Írom. 973, 980). Jelentem a t. háznak, hogy a szükséges szakszerű felvilágosítások megadása végett Xémethy Károly államtitkár és Vargha Gyula, a statisztikai hivatal főnöke van jelen. Az előadó urat illeti a szó. Rakovszky Iván előadó: T. ház! (Halljuk! Halljuk !) Az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1913. évi XIV. t.-cz. kimondja 21. §-ában, hogy a választókerületek beosztásáról és székhelyéről külön törvény fog intézkedni. E két tárgy : az anyagi választói jog és a kerületek beosztása között az összefüggés oly világos és oly szoros, hogy természetesnek lehetett volna találni azt is, ha az anyagi választójogi törvény tüstént a kerületek beosztásáról is intézkedett volna. Azonban az anyagi választójog kérdésének szabályozása magában véve olyan részletes, olyan nagymennyiségű anyag feldolgozását tette szükségessé, hogy annak idején majdnem lehetetlennek mutatkozott, hogy egyidejűleg és együtt foglalkozzék törvény előkészités és törvényhozás a kerületek beosztásának kérdésével is, a mely nem kevésbbé részletes, nem kevésbbé nagymennyiségű anyag feldolgozását teszi szükségessé. Természetesen a két anyag szoros összefüggésénél fogva az 1913. évi XIV. t.-cz. 155. §-a kiKÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXII. KÖTET. mondja a két törvény között a junktimot, ugy hogy az anyagi választójogról szóló törvény csak a kerületek beosztásáról szóló törvény kihirdetésével együtt fog életbe lépni. Az idézett törvényezikk rendelkezésének tesz most eleget a belügyminister ur, midőn a választókerületek számának és székhelyének megállapitásáról javaslatot terjeszt a kéj3 viselőház elé. Hogy az 1913. évi XIV. t.-cz. szükségesnek látta a kerületek újból való beosztását, ez következik azokból az aránytalanságokból, amelyek a jelenlegi kerületek között fennállanak. Hiszen csak egy jiillantást kell vetni a kerületekről szóló statisztikára és azt fogjuk találni, hogy a legnagyobb kerületek: a budapesti VI. és VII. kerület, 17.000 és 18.000 választóval választanak egy képviselőt, mig Erdélyben a legkisebb kerületek : a széki és a bercezki alig száz választót foglalnak magukban. Már a kerületek beosztásáról legutóbb intézkedő 1877. évi X. t.-cz. sem állapitott meg valami nagy arányosságot a kerületek között. Már az első, az 1881. évi statisztikában is találunk olyan kerületeket, — ugy tudom, nyolezat — amelyekben a választók száma a négyezret meghaladja, és két olyan kerület volt, amelyekben a választók száma háromszázon alul maradt. Azóta, mondhatnám, évről-évre növekszik ez az aránytalanság ; különösen feltűnő a legnagyobb kerületek növekedése, ugy hogy 1913-ban már 74 olyan kerület volt, ahol négyezernél több a választók száma. Feltűnően csökkentek ezzel szemben a középnagyságú, az 1000 és 2000 szavazóval biró választókerületek és nyolezra emelkedett azoknak a kerületeknek a száma, amelyekben 300 válsztó sincsen. Ezeket az aránytalanságokat akarja elsősorban megszüntetni az előttünk fekvő törvényjavaslat. Mielőtt a kerületek beosztásához hozzáfoghatnánk, azt kell megállapítanunk, vájjon a kerületek száma és — ami összefügg választójogi rendszerünkkel — a képviselői állások jelenlegi száma meghagyandó-e vagy pedig szükségesnek mutatkozik-e ennek a számnak csökkentése vagy felemelése. Ha végigtekintünk a külföldi törvényhozásokon, azt fogjuk találni, hogy mindössze hat államban magasabb a képviselők száma, mint Magyarországon, nevezetesen Nagybritanniában, Francziaországban, Olaszországban, Ausztriában, Poroszországban és Oroszországban. Mind a hat állam ugy lélekszámra, mint területre jóval nagyobb Magyarországnál. Általában azt mondhatjuk, hogy a külföldi törvényhozásokban négyszázan alul marad a képviselők száma és nem egy olyan külföldi alsóház van, ahol az százon alul van. Elvi tekintetből teljesen megokoltnak kell találnunk, hogy a törvényhozások nem akarnak túlzásokba tévedni a képviselők számának megállapításánál, mert gyakoribb határozatra hivatott testületnek mindig csak kerékkötője lesz az, ha a testület túlságosan sok tagból van összeállítva. 15
