Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-502

502 országos ülés 19H január 28-án, szerdán. -• Ha ezeket a fejlesztéseket megfigyeljük, ugy tapasztaljuk, hogy azok mindig szoros összefüggésben állanak az időközben viselt háborúkkal. A jelenkor egyik legvéresebb háborújának, a porosz-franczia háborúnak tanulságait levonták az egyes hadseregek és azután a következő közel negyed századig stagnált a hadseregek fejlesztése és évekig egyáltalában nem tettek a hadvezetőségek ezirányban lépéseket. A japáni háború azonban ismét erős lökést adott a fegyverkezésnek és ezzel a lökéssel megindult a hadseregek újjászervezésének lavinája. Ez a lavina bő táplálékot nyert a németfranczia reváns-eszmében és az angol-német tengeri hegemónia feletti vetélkedésben. Épen ezen körülmények hatása alatt ugy Németország, mint Francziaország 1913-ban lényegesen emelték haderejüket. A német szövetségi viszony, azt hiszem, mindnyájunk szemében nagyon becses ; mindnyájan tisztában vagyunk annak óriási horderejével. De ha ezt a szövetségi viszonyt továbbra is biztosítani akarjuk, akkor azon kell lennünk, hogy ez a szövetség ne csak reánk nézve legyen kívánatos, hanem Németországra nézve is. Ezt pedig csak akkor tudjuk elérni, ha mi is lépést tartunk szomszédainkkal és haderőnket, természetesen gazdasági viszonyainkhoz és emberanyagunkhoz mérten, fejlesztjük. Ezeket a fejlesztéseket irányozzák elő a jelenlegi javaslatok. Mielőtt azonban ezeknek részletezésére áttérnék, szíves türelmüket igénybe véve, egy kis visszapillantást akarnék nyújtani ugy a német, mint a franczia haderő reformjára, amely közvetve bár, de előidézője volt jelen ujonczj avaslatainknak. Németország délnyugaton a franczia sovinizmus, északkeleten pedig a Balkán-háborúk által ismét uj lángra lobbant pánszlávizmus folytán két fronton kénytelen haderejét készenlétben tartani. Nem is régen, 1911-ben 544.211 és egynehány emberre emelte évi ujonczjutalékát Németország és most, 1913-ban, ismét kénytelen volt felemelni 661.176 emberre. Ha ezt a horribilis létszámemelést vesszük, önkénytelenül skrupulizálni kezdünk, vájjon' hogy fogja tudni Németország ezen nagy számmal felemelt ujonczkontingenst kiállítani. Ha azonban ezen javaslat indokolását olvassuk és figyelemmel kisérjük a birodalmi kanczellárnak ezen javaslat tárgyalása alkalmával elmondott beszédjét, akkor tisztelettel és bámulattal kell meghajolnunk a nagy Németország teljesítő képessége előtt. A legkisebb mértékben sem kellett Németországnak az alkalmasság mértékét leszállítania és daczára, hogy nem enyhítették semmiben az ujonezozás rigorozitását, mégis a legnagyobb könnyedséggel tudja Németország ezen horribilis létszámot kiállítani. Daczára ezen magas létszámnak, még mindig évente nagy azon fölös számúak száma, akik a póttartalékba utaltatnak. Francziaország ellenben, sajnos, már nincs abban a helyzetben, hogy ujonczjutalékát ily mértékben, mint a német, kiállíthassa. Több kísérletet tett ujabb időben Francziaország is, hogy Németországgal ezen a téren lépést tartson, de ezen kísérletek mind meddők maradtak, és egyáltalában ma már Francziaország kénytelen volt visszatérni a hároméves katonai szolgálati időre. Akik ismerik azt a küzdelmet, amelyet Francziaország kifejtett épen a kétéves katonai szolgálat érdekében, tudni fogják, hogy milyen komoly ennek a javaslatnak háttere Francziaországra nézve. Épen ebben látom én a mostani óriási fegyverkezésnek bekövetkezendő és mindnyájunk által várva-várt határát. Francziaország most már nem képes továbbfejleszteni ujonczjutalékát, így tehát elesik a szüksége annak, hogy Németország szintén emelje hadseregének a szárazföldi létszámát. Azt hiszem, hogy épen ezen körülmény reánk nézve is fogja éreztetni üdvös hatását, mert ha nem lesz kénytelen ezen két vezető nagyhatalom hadseregét továbbfejleszteni, akkor elesik a szüksége annak is, hogy velük mi is lépést tartsunk. Hogy ilyen kedvező perspektívát nyujt-c a német-angol tengeri hegemónia feletti mérkőzés, arra nézve már skrupulózusabb vagyok ; itt távoli perspektívát nyújtanak a versengő két államnak nagy közgazdasági erői. Hogy, amiket előadtam, nem egyéni impreszszióim, hanem Francziaország elnéptelenedésének következménye, arra nézve vagyok bátor egy rövid bepillantást nyújtani a franczia véderőnek az utolsó években való fejlődésébe. (Halljuk! Halljuk!) 1897-ig a franczia haderő békelétszáma még lényegesen magasabb volt a német hadsereg békelétszámánál. 1897-től fogva és 1904-ben már közel 50.000-rel volt nagyobb a franczia. békelétszám, mint a német. 1905-ben Francziaország az egész nemzet osztatlan lelkesedése között és az egész ország kivánságára behozta a kétéves > katonai szolgálati időt. Altalános volt a meggyőződés, hogy ezáltal Francziaország ismét képes lesz a már elernyedt forrásokat megnyitva, ujonczlétszámát könnyebben kiállítani. Ezen reményükben azonban a francziák alaposan csalódtak, mert a kétéves katonai szolgálatot az ujonczlétszám lényeges felemelése nélkül hozták be és így a kétéves katonai szolgálatnak összes hátrányai emminenter mutatkoztak nemsokára azután, amint ez a reform életbe lépett. Alig egy év múlva ismét 50.000 emberrel ajiadt a kontingentált ujonczlétszám és a franczia hadsereg már közel volt ahhoz, hogy kvázi milicziává sülyedjen le, amihez hozzájárult, hogy a franczia politikusok azon harezot, amelyet a szabadkőművesek a klerikálisokkal vívtak, nagy előszeretettel bevitték a hadseregbe is. Hogy mit jelent az, ha a hadsereg kebelében politikát, pláne felekezeti politikát űznek, annak hátrányos és káros oldalaival, azt hiszem, felesleges itt foglalkoznom. Csak arra terjeszkedem ki, hogy ezen átkos küzdelmek, amelyeknek csiráját bclevitték a franczia hadseregbe, könnyen odavezethettek volna, hogy a franczia hadsereg demilitarizálódhatott volna. Ekkor jött Alexandre Millerand, az