Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-509

lm 509. országos ütés 19ik február 11-én, szerdán. teljesen önzetlenül, nagyon érdemes munkát ; épen azért végezte azon munkát, mert kijelentette, hogy anyagi helyzeténél fogva nem reflektál képviselői megbízatásra. Azóta természetszerűleg a párt politikai életében részt nem vett és természetszerűleg azért nem vett részt, hogy az üzleti életben fejthesse ki tevékenységét, biztosithassa anyagi exisztencziáját. (Helyeslés jóbbfelől.) Ami pedig ugy neki, mint gróf Korniss Károlynak az ügyben való közreműködését illeti, erre nézve itt vannak a nyilatkozatok között Tibor Róbertnek, Zimonyi Schvarcz Mihálynak, dr. Forbáth Tivadarnak, a társaság ügyvédjének és gróf Hardegg Jánosnak kijelentései, továbbá gróf Korniss Károlynak és Horánszky Lajosnak ezekkel teljesen egybehangzó nyilatkozatai, amelyek alapján a tényállást a következőkben adhatom elő. Amidőn a Margitsziget bérbeadásáról volt szó, — tehát még nem a kaszinóról, hanem a sziget bérbeadásáról — ezen bérbeadási ügy iránt két érdekcsoport érdeklődött. Az egyik a Ritz— Walla- és Forgalmi Részvénytársaság-féle érdekcsoport, a másik az u. n. svájczi érdekcsoport volt, amelyben többek közt a Gerbeaud-czég és a Spahlinger-czég is résztvett. Ezen két érdekcsoport adott be ajánlatot és a Forgalmi Részvénytársaság, amely összeköttetésben állott ugy gróf Korniss Károlylyal, mint Horánszky Lajossal, megkérte ezeket az urakat, hogy igyekezzenek közrehatni, hogy a közmunkatanács az ő különben is drágább ajánlatukat fogadja el. A további tárgyalások során azután az az óhaj nyert kifejezést, hogy ez a két érdekcsoport egyesüljön, a drágább ajánlat alapján együtt vegye ki a szigetet, hogy az idegenforgalom szempontjából is az az előnyösebb helyzet álljon be, hogy egy mennél erősebb és mennél több összeköttetéssel biró érdekeltség legyen az egész vállalkozás mögött. Ezek az urak vitték azokat a tárgyalásokat is, amelyek akkor eredmény nyel jártak, a két csopoit egyesitésére vezettek és végeredményképen azt idézték elő, hogy a két csoport együtt, a drágább ajánlat alapján vette ki a Margitszigetet. Ezért az eljárásukért az alapítási költségek számlájára 50—50 ezer korona honoráriumban részesittettek. Hónapokkal ezután következett be a kaszinóügy érdekében való mozgolódás és eljárás, amelyben Horánszky Lajos egyáltalán semmi részt nem vett. (Helyeslés jóbbfelől.) A társulat összes nyilatkozó férfiai igazolják, hogy Horánszky Lajos attól fogva, hogy az ügynek emiitett előző stádiumában telj esitette a megbízatást, egyáltalán semmi irányban nem folyt be a dolgok további intézésébe és gróf Korniss Károlynak is, az ügy későbbi stádiumában való részvétele kizárólag abból állott, hogy az akkori ministerelnök ur kívánságára neki egy pár kijelentését és üzenetét átvette és az érdekeltekkel közölte, amiért azonban, az érdekeltek kijelentése szerint, semmi néven nevezendő provízióban vagy honoráriumban nem részesült. (Helyeslés jóbbfelől.) Ugy hogy ezen urak működése és a játék engedélyezése, valamint a kaszinó ügye között semmiféle kapcsolat fenn nem állott. (Helyelés jóbbfelől.) Harmadszor következnek azok az összegek, azok a fizetések, amelyek a Közmunkatanács elnökének és alelnökének rokonaival állanak kapcsolatban. (Halljuk f Halljuk !) Voltam bátor említeni, hogy Morvay István egy százezer koronás bont kapott, amely esedékes lett volna arra az esetre, ha a játék engedélyeztetett volna. Erre a bonra ő egy 15.000 koronás kölcsönt kapott, ezt a kölcsönt azonban most, január havában, visszafizette. Ifj. Tolnay Lajossal pedig hat évre szóló megállapodása volt a társulatnak, amelynél fogva a társulat ügyvezetőigazgatójának segítségére állott volna és évi 25.000 korona fizetést kapott volna, 18.000 korona fixumot és 7000 koronára biztosított jutalékot. Ifjabb Tolnay Lajos tényleg tíz hónapon keresztül állott a társulat szolgálatában. Állásáról 1913. október elején mondott le s illetményeinek azon időre eső részét felvette, amely időn át tényleg a társulat szolgálatában állott. T. képviselőház ! Morvay István a közmunkatanács elnökének veje, ifjabb Tolnay Lajos pedig ugyancsak a közmunkatanács elnökének fia. Az érdekelt társaság igazgatói egyértelmüleg kijelentik, hogy nekik egyáltalában eszük ágában sem volt az a feltevés, minthogyha rokonainak alkalmazása, vagy bizonyos jutalomban részesítése által magát a közmunkatanács elnökét kötelezték volna le, vagy akarták volna eljárásában bármi tekintetben befolyásolni. Czéljuk csak az volt, hogy ezen most emiitett urak utján megfelelő informáczióhoz juthassanak. Mindazonáltal ez a kérdés alkalmas volt arra, hogy a közmunkatanács érdemes elnökének személyét olyan megtámadtatások czéltáblájává tegye, amely megtámadtatások a következő levél megírására indították a közmunkatanács elnökét (Halljuk ! Halljuk ! Olvassa) : »Tekintettel haladott koromra, valamint testi és szellemi képességem hanyatlására, már Nagyméltóságos hivatali elődétől, későbben Exczellencziádtól is kértem, méltóztatnának engem a Fővárosi Közmunkák Tanácsánál viselt elnöki állásomtól felmenteni. Most, midőn ezen állásombani működésem elismerés helyett csak gáncs-, meghurczoltatás- és alaptalan támadásokban részesül : azt hiszem, méltányosnak fogja Nagyméltóságod Ítélni, ha azt kérem, kegyeskedjék lemondásomat elfogadni és engem ezen állásomtól mielőbb felmentem. Fogadja Exczellencziád mély tiszteletem és igaz nagyrabecsülésem őszinte kifejezését. Tolnay Lajos.« T. képviselőház ! Az, amivel a közmunkatanács nagyérdemű elnöke ezen levelét kezdi, teljesen megfelel a valóságnak. Amint elfoglaltam hivatalos állásomat, felkeresett engem Tolnay Lajos azzal, hogy ő már elődeimtől kérte felmentését, s engemet is kért, hogy tekintettel magas korára, ne kívánjam tőle tovább ezen megfeszített munkát. Én akkor utaltam rá, hogy minden irányban a kezdet