Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-509

509. országos ülés 19 lk február 11-én, szerdán, 109 nehézségeivel küzdök; appelláltam kötelességérzetére, kifejezésre juttattam azt is, hogy a fővárosi közigazgatás reformjával kell foglalkoznom s nekem még nincs megállapodott nézetem abban a tekintetben, hog}>- e reform során nem fog-e a közmunkatanács is gyökeres átalakuláson átmenni, esetleg teljesen megszűnni s ügyköre a fővárosi és ministeri ügykörbe beleolvadni. Ennek folytán arra kértem őt, hogy halaszsza el elhatározását. Most utólag nagyon sajnálom, hogy ezt tettem s ez által akaratlanul módot nyújtottam arra, hogy az ő személye ilyen megtámadtatásoknak legyen kitéve s a magam részéről nem állhattam útját annak, hogy ő lemondásának ténye által is dokumentálja, miszerint elfoglalt állását a legnagyobb kötelességérzetből és nem sordidus egyéni indokból töltötte be. (Igaz ! Ugy van !) Azt hiszem, hosszú, érdemes munkássága után tartozunk ezzel Tolnay Lajosnak. Ennek folytán lemondólevelét átvettem és Ö felségéhez felmentése iránt fogok előterjesztést tenni. (Helyeslés.) A másik kérdés Radanovits Dánielre, a közmunkatanács alelnökének, Garancsy Mihálynak sógorára vonatkozik. Méltóztassanak megengedni, hogy ezen ügyre vonatkozólag Tibor Róbert és Zimonyi Schwarcz Mihály igazgató urak nyilatkozatainak idevágó részét felolvassam (Halljuk! Halljuk ! Olvassa): »Radanovitscsal a társaság Mezey Gyula utján jutott összeköttetésbe. Mezey Gyula Radanovits részére eredetileg 150.000 koronát igényelt és ennek ellenében azt állította Mezey, hogy Radanovits sógorát Garancsyt befolyásolni lesz képes, hogy a társaság érdekeit elősegítse. Akkoriban a társaság Radanovitsot személyesen még nem ismerte, hanem mindig csak Mezey utján érintkezett vele ; Mezey utján juttatta hozzá a két darabban kiállított 150.000 koronáról szóló bonokat is.« — Mellesleg megjegyzem már itt, hogy a kapott összegeket azután Mezey Radanovitscsal meg is osztotta. (Olvassa.) Midőn a tárgyalás folyamán azt tapasztaltam, hogy a Mezeyvel létesített megállapodás elenére Garancsy a legkülönfélébb nehézségeket gördítette a társaság működése elé és a végtelenségig minden másnak fölébe helyezve igyekezett a közmunkatanács részére anyagi előnyöket szerezni, gyanússá vált nekem a Mezey-féle megállapodás. Ekkor Mezey tudtán kívül magamhoz hivattam Radanovitsot, ki már akkor kijelentette nekem, hogy ő a Mezey által a társaságnak ígértekre nem vállalkozott, hanem csak arra, hogy azt, amit a Margitszigetre vonatkozólag Garancsytól meg fog tudni, a társasággal közölni fogja. Ekkor jött létre azon egyezség, hogy miután Radanovits nem tudja betartani, amit Mezey az ő nevében a társaságnak igért, neki csak 75.000 korona fog felerészben részvényekben, felerészben készpénzben fizettetni a korábban megállapított 150.000 korona helyett. Sem Radanovits nem állította soha, sem én azon időponttól kezdve, hogy Radanovitscsal közvetlenül érintkeztem, nem gondoltam egy pillanatig sem, hogy a Radanovitsnak fizetett pénzből Garancsy bármily részesedést is kapna ; annál kevésbbé, mert hiszen épen Garancsy volt az, aki a végletekig védelmezte a közmunkatanács anyagi érdekeit.« Látjuk tehát, hogy a közmunka anács alelnöke sógorának egy üzlettársa szuggerálta a Forgalmi Részvénytársaság vezetőinél, hogy képesek lesznek az alelnököt befolyásolni, ha sógorának 150.000 koronát juttatnak. Alig hogy rákerült a sor arra, hogy a közmunkatanács állást foglaljon e kérdésben, észrevették, hogy épen a közmunkatanács alelnöke az, aki a legmerevebb álláspontra helyezkedik és a legerélyesebben képviseli az állam pénzügyi érdekeit. Erre végére jártak a dolognak és kisült, hogy misztifikáczió volt az, amit az illető üzletbarát mondott; maga az alelnök sógora is csak bizonyos informácziók megszerzését helyezte kilátásba. Ez okból azután tényleg belenyugodtak az összegnek felére való redukálásába és ezen a félösszegen a két ur, Radanovits és Mezey megosztoztak. Ezekből, azt hiszem, egy dolog egészen világosan kitűnik. Kitűnik az, hogy a közmunkatanács alelnöke ettől az egész kérdéstől abszolúte távol áll. (Igaz ! Ugy van !) Ebben a tekintetben hivatkozhatom nemcsak a jelen eset körülményeire, de hivatkozhatom az illető közbecsülésben álló tisztviselő egész múltjára, (Elénk helyeslés.) egész egyéniségére. (Ugy van! Ugy van!) Kötelességemnek tartottam magamat ebben az irányban is, mint minden irányban informálni, és bizonyságot tehetek róla, hogy Garancsy Mihálynak egész életmódja, egész berendezkedése, (Ugy van ! Ugy van !) a szolid, bizalmat érdemlő exisztencziának összes ismérveivel bir (Ugy van ! Ugy van !) és még csak árnyéka sem férhet a gyanúnak hozzá, hogy ő ilyen üzelmekben bármily tekintetben részes lett volna. (Ugy van! Ugy van!) Azért tehát, mert valakit az a csapás ér, hogy sógora ennyire hibásnak ítéli meg a dolgokat (Ugy van ! Ugy van !) és ilyen morális szinvakságban szenved, (Ugy van ! Ugy van !) és az ő tudtán kívül ilyen dolgokat cselekszik, (Ugy van! Ugy van I í egy érdemes tisztviselőt megbélyegezni, vagy közpályáján bármily tekintetben hátrányba juttatni nem szabad. (Élénk helyeslés.) Igazságérzetemmel és lovagiasságommal nem tudnám összeegyeztetni azt, (Helyeslés.) hogy ebben a tekintetben Garancsy Mihályt a legteljesebb védelemben ne részesítsem. (Élénk helyeslés.) Másként áll a dolog azokra az urakra nézve, akik ebben az egész tranzakczióban részesek voltak ? (Halljuk ! Halljuk !) Mindenesetre előfordult az a sajnálatos tény, hogy magasállásu magyar köztisztviselők közelálló rokonai képesek voltak ilyenféle szuggerálással előállni s olyanokban, akik kevésbbé ismerték, legalább részben, az itteni viszonyokat, azt a hitet ébreszteni, hogy Magyarországon a közügyek elintézésénél a jóakaratszerzésnek ilyen módja czélhoz vezethet és ilyen módon maguknak anyagi előnyöket szerezhetnek. Azt hiszem, t. ház, hogy e felett a kérdés