Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-508

102 508. országos ülés 19H február 10-én, kedden. alapján ad váltóhitelt, ezzel a hitelbiztosítéki okiraton alapuló jelzálogjog még nem megy át, át sem ruházható, mert eltekintve attól, hogy ez meglehetős nagy illeték-költséggel járna, ami jelenlegi hitelbiztosítéki jelzálogjogunk az ilyen cserét a hitelező személyében meg sem enged. Hasonló az eset az adós részén. Ha valaki hitelbiztosítéki jelzálogjog alapján váltójogi kötelezettséget vállal, illetve váltóhitelt élvez, ós beáll az az eset, hogy meghal, örökösei ezt a hitelt tovább nem élvezhetik s a hitelező pénzintézet vagy váltóbirtokos rendszerint kénytelen, hogy követeléséhez jusson, a váltót beperesiteni, gyakran magát az ingatlant elárvereztetni, mert azt, hogy az Örökhagyó váltóhitelót az örökös is élvezhesse, a jelenlegi jog lehetővé nem teszi. Hasonló a helyzet akkor, ha valaki pl. házát, ingatlanát és ezzel együtt hitelét tovább akarja adni. Hogy az adóscsere ezen jelzálogbiztositéki okirattal kapcsolatban lehetővé tétessék, ez a közgazdasági életnek és váltóhitelforgalomnak régi kívánsága és szükséglete. Az igazságügyi bizottságban felmerült az az eszme, hogy ez a kérdés a váltójog keretén belül szabályoztassék. mégis, tekintettel arra, hogy egyfelől nemcsak váltó alapján, hanem folyószámla, áruhitel sőt kártérítés alapján is engedélyezhető hitelbiztosítéki jelzálog, vagyis tekintettel arra, hogy ez a kérdés nemcsak a váltójoggal kapcsolatos, — bár elsősorban ezzel kapcsolatosan szokott előfordulni — az igazságügyminister ur a bizottság tagjainak megnyugtatására volt szives kijelenteni, hogy ezt a matériát, amely Magyarországon igen nagy fontosságú, amennyiben a magyar váltóállomány körülbelül felének joganyagát szabályozza, a polgári törvénykönyv javaslatának letárgyalása, illetve a polgári törvénykönyv életbeléptetése előtt mintegy sürgős szükségletet hajlandó a polgári törvénykönyv javaslata megfelelő rendelkezéseinek szemmeltartásával szabályozni. Tiszteletteljes kérésem az igazságügyminister úrhoz tehát az, hogy a házat és a ház utján az országot megnyugtatni kegyeskedjék aziránt, hogy ezt a szabályozást a közel jövőben hajlandó lesz foganatba venni. (Helyeslés.) Elnök: Az igazságügyminister ur kivan szólni. Balogh Jenő igazságügyminister: T. képviselőház ! T. barátom felhívására kötelességem a következőket kijelentem. (Halljuk ! Halljuk !) Az egész kérdést a legutóbbi időben nagyon tüzetesen és több oldalról megfontolás tárgyává tettem. Meggyőződtem afelől, hogy a matéria sokkal bonyolultabb, mintsem hogy annak néhány szakaszban ebben a javaslatban való inezidentális szabályozását megkoczkáztathatnók. De el kellett zárkóznom egy olyan megoldás elől is, amely a törvényben adott volna felhatalmazást arra, hogy ezt a kérdést a kormány rendeletben szabályozza. De t. barátom megnyugtatására van szerencsém kijelenteni, hogy a kormány elismeri, hogy a kérdést sürgősen kell megoldani, nem kívánja bevárni a különben már a ház elé terjesztett és a külön bizottság által remélhetőleg a közeli hónapokban tárgyalás alá veendő polgári törvénykönyvünk megalkotását sem, hanem a legközelebbi jövőben, mihelyt ezt egyéb kötelességeim engedik, e tárgj^ban külön szakértekezletet óhajtanék tartani és iparkodni fogok lehetőleg rövid időn belül erről egy rövid törvényjavaslatot a ház elé terjeszteni. (Általános helyeslés.) Elnök: Kivan valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Kérdem a t. házat, elfogadja-e a 81. §-t az igazságügyi bizottság szövegezése szerint, igen vagy nem ? (Igen!) A ház a 81. §-t elfogadja. Következik a 82. §. Kostyál Miklós jegyző (olvassa a 82. és 83. §§-okat, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa a 84. §'-t.) Elnök : Az előadó ur kivan szólni. Hantos Elemér előadó: T. ház ! a 84. §. az irni nem tudó egyén meghatalmazásáról intézkedik. Az imént elfogadott 82. §-ban megadta a t. ház az irni nem tudóknak azt a jogot, — szemben a mai jogállapottal — hogy kézjegygyei, a közjegyzői és a bírósági hitelesítésben rejlő kautélák mellett váltókötelezettséget vállalhassanak. Ennyiben ez a törvény a jelen jogállapotot továbbfejleszti, illetve az irni nem tudókat kedvezőbb elbánásban részesíti. Ezzel párhuzamosan a jelen törvényjavaslat azt a négy évtizeden át fennálló szokást, hogy az irni nem tudó minden különös formális meghatalmazás nélkül tisztán szóbeli meghatalmazás alapján meghatalmazhatott valakit, hogy saját nevében váltójogi kötelezettséget vállalhasson, — ezt a nagyon tág jogkört megszorítja azáltal, hogy az irni nem tudó egyének által adott meghatalmazást Írásbeli okirathoz köti, amelynek bizonyos érvényességi kellékei vannak. A kérdést az igazságügyminister ur itt épen az imént már részletesen kifejtette, és én csak arra vagyok bátor szorítkozni, hogy a t. háznak a 84. §-t a következő uj szövegben ajánljam elfogadásra. (Halljuk !) Az uj 84. §. a következőkép szólna (olvassa) : »A meghatalmazás, amelyet irni nem tudó egyén váltónyilatkozat tételére ad, csak abban az esetben érvényes, ha okiratba foglalták, abban a vállalható váltókötelezettség minőségét (elfogadó, kibocsátó, forgató, stb.) és legmagasabb összegét megállapították és ha ezen az okiraton a meghatalmazó kézjegye birói vagy közjegyzői hitelesítéssel van ellátva, vagy pedig a kézjegyet két tanú elottemezte, akiknek egyike az okiraton a meghatalmazó nevét aláirta«. Ezt az uj szöveget vagyok bátor elfogadásra ajánlani. (Helyeslés.) Balogh Jenő igazságügyminister: A kormány nevében is tisztelettel kérem a módosított szöveg elfogadását. (Helyeslés.) Elnök : Ha szólni senki sem kivan, a vitát