Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-508

508. országos ülés 19U február llhén, kedden. 101 lesebb néprétegeiben is sokkal inkább ismertté tette, mint amilyen ismert ez a hitelszerzési eszköz a 70-es és a 80-as években volt. Meg vagyok győződve, hogy azok a visszaélések nem fognak többé előfordulni olyan mértékben, olyan veszedelmes arányokban, amint t. képviselőtársam panaszolja. Egyébként a kormány kötelességének ismeri azt, hogy minden ilyen visszaélést, forduljanak elő azok az ország bármely vidékén és bármely néposztály kárára, tüzetesen megfigyeljen, a szükséges adatokat összegyűjtse, és ha törvényhozási intézkedésnek szükségét látja, nem fog késni megfelelő javaslat előtérterjesztésével. (Helyeslés a jobboldalon.) Határozottan azt hiszem tehát, hogy nem a váltókötelezettség megszorításánál, hanem másutt kell keresni a visszaélések megfelelő orvoslását. Teljesen egyetértek a Nagy Ferencz t. barátomnak nagybecsű előadásában kifejtett mindazon gazdaságpolitikai s különösen a szövetkezetek ügyére vonatkozó érvekkel is, melyekkel ezt a kérdést mint nálamnál sokkal hivatottabb, megvilágítani méltóztatott és csak hálás köszönetet kell mondanom neki, hogy felmentett attól, hogy ezeket az érveket én hozzam fel. Egyetértek ama konklúziójával is, hogy egyenesen veszélyes lenne a már kifejlődött gyakorlattal szemben megfosztani bizonyos néposztályokat, különösen a mezőgazdasággal foglalkozókat, olyan hiteleszköztől, amelyre rászorulnak. Ezek előrebocsátásával van szerencsém a javaslatot elfogadásra ajánlani. (Elénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon és a középen.) Elnök : Kivan még valaki szólni ? (Nem!) Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést elfogadja-e t. ház az idegen és a saját váltóra vonatkozó jog egységesítése tárgyában az 1912. év Julius hó 23-ik napján Hágában kelt nemzetközi egyezmény és a hozzátartozó egységes szabályzat beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául, igen vagy nem? (Igen!) A ház a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadja. Következik a részletes tárgyalás. Almássy László jegyző (olvassa a törvényjavaslat czimét, továbbá az 1., 2., 3., 4. §§-ohat, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak.) Elnök: Mielőtt az 5. §. tárgyalására térnénk át, meg kell jegyeznem, hogy az 5. §-hoz csatlakozik a javaslat 1. §-ában emiitett egyezmény és egységes szabályzat szövege. E szöveg czikfcelyei nem fognak felolvastatni, azonban az, akinek bármelyik czikkelyhez észrevétele volna, ezt a szakasz tárgyalása alkalmával megteheti. Almássy László jegyző (olvassa a törvényjavaslat 5. §-át, amely észrevétel nélkül elfogadtatik). Elnök: Ezzel a törvényjavaslat részleteiben is letárgyaltatván, annak harmadszori olvasása iránt napirendi javaslatom során fogok a t. háznak javaslatot tenni. Következik a napirend harmadik a pontja: váltóról szóló törvényjavaslat, (ír. 965, 978) még pedig elsősorban annak általános tárgyalása. Miután az előadó ur a ház határozata értelmében mondanivalóját már az előbbi pont alatt tárgyalt törvényjavaslat általános vitájában elmondotta, most a szólás jogával élni nem kivan. Amint azonban előbb is jelezni bátor voltam, a ház minden tagjának joga van most ezen törvényjavaslathoz általánosságban hozzászólni. Kérdem tehát: kiván-e valaki általánosságban hozzászólni a törvényjavaslathoz ? (Nem!) Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. házat: elfogadja-e a váltóról szóló törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául, igen vagy nem ? (Igen !) A ház a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta: Következik a részletes tárgyalás, elsősorban a czim. Almássy László jegyző (olvassa a törvényjavaslat czimét és az 1 — 80. §-okat, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak; olvassa a 81. §-t.). Elnök". Az előadó ur kivan szólni. Hantos Elemér előadó : T. ház! (Halljuk!) A törvényjavaslat 3. czime azokat a rendelkezéseket tartalmazza, melyek kizárólagos magyar jogot alkotnak, tehát amelyeknél a módosításoknak lehetősége fennforog. Ez a czim foglalja magában az u. n. czivilisváltójogi, t. i. a magánjog és a váltójog mesgyéjén levő szabályokat, milyenek: a zálogjog, a megtartási jog, az elévülés. Ezzel a szabályozással kapcsolatban felmerült az igazságügyi bizottságban az az óhajtás, hogy a váltótörvénynek ebben a részében a váltóhitelbiztositéki jelzálogjog is szabályoztassék. A t. ház minden tagja tudja, hogy az a váltóállomány, a melylyel a magyarországi pénzintézetek büszkélkednek és amely körülbelül három milliárd koronát tesz, túlnyomó részeken nem kereskedelmi váltókból áll, nem olyan váltókból, melyeknél a váltóadósok vagy váltókötelezettek személyi hitelük vagy kereskedelmi üzletük alapján vállalnak kötelezettséget, hanem túlnyomó részben olyan váltókból, melyek jelzálogi lekötöttség alapján, jelzálogbiztositéki okiratok alapján állíttattak ki. Ezekkel a jelzálogos hitelbiztosítéki okiratokkal és az így vállalt kötelezettséggel azonban igen sok baj van annak következtében, hogy a hitelbiztosítéki okirattal vállalt kötelezettség át nem ruházható, hogy sem az adós, sem a hitelező személyében csere be nem állhat. Ha tehát egy jjénzintézet hitelbiztosítéki okirat