Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-508

96 508. országos ülés Í91í február 10-én, kedden. kereskedelmi hitelforgalom mellett ilyen megszorítás teljes lehetetlenség. (Helyeslés.) Ennek következtében ezt a kérdést tovább nem kell feszegetni és talán függővé tenni olyan véleményektől, amelyek — nem tudom — még esetleg kilátásba volnának helyezve egyes gazdasági testületek részéről. Ez egészen czéltalan dolog volna. Hiszen ezzel a kérdéssel már annyit foglalkoztunk. Foglalkozott vele a magyar jogászgyülés 1885-ben, amikor egyhangúlag foglalt állást az ellen, hogy a váltóképesség megszorittassék. Később is történtek nyilatkozatok, voltak tanácskozások, de az eredmény mindig az volt, hogy bármennyire is vannak visszaélések, a megszorítás teljes lehetetlenség, mert ez egyenesen jogsérelem, (Igaz! Ugy van ) ha elvonunk egyes osztálytól egy olyan hitel eszközt, amelynek annyi előnye van csak azért, mert visszaélések is történtek. Hát visszaélések vannak mindenütt. A visszaélések ellen törvényekkel védekezünk, büntető, magánjogi utón, annyira amennyire lehetséges, de magát az intézményt, mint ilyent, mégis csak fenn kell tar tani azokért az el nyökért, amelyeket az nyújt, és amelyek kétségkívül túlsúlyban vannak a viszszaélésekkel szemben. Én tehát arra kérem a t. házat, hogy ne méltóztassék ezt a kérvényt olybá venni, amely arra indíthatná a t. képviselőházat, hogy ezt a tárgyalást be ne fejezzük, illetőleg, hogy ezt a két törvényjavaslatot ne fogadjuk el. Ellenkezőleg engedje meg a t. ház, hogy a magam részéről is arra kérjem, méltóztassék mind a két törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Élénk helyeslés.) Elnök : Kivan még valaki szólni ? Pál Alfréd jegyző : Szabó István (nagyatádi) Szabó István (nagyatádi) : T. képviselőház ! Nem akarok az előttünk fekvő törvényjavaslat jogi oldalaival foglalkozni, nem is foglalkozhatom azokkal, mert jogi szempontból nem értek hozzá. (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Szabó István (nagyatádi) : Különben is váltóval életemben nem sok dolgom volt, épen azért nem kívánok a váltótörvényjavaslatnak egyik vagy másik intézkedésével foglalkozni, hanem maradok kizárólag annál a kérdésnél, amelyet előttem szólott t. képviselőtársam, Nagy Ferencz, beszéde végén felemiitett. Az Országos Gazdaszövetség átiratáról van szó, amelyben a fölött panaszkodik, hogy a, t. kormány e törvény elkészítésénél nem hallgatta meg a gazdasági egyesületeket. T. előttem szólott képviselőtársam foglalkozik ezzel a kérvénynyel és egyben kimutatja, hogy a kérvényezők álláspontja nem helyes. T. ház ! E kérvényben magában a kérvémT-zőknek esetleges óhajtásai benne nem foglaltatnak. Én tehát nem tudom, hogy a gazdaszövetség milyen módosításokat ajánlott volna ebben a tekintetben, nem tudom, hogy előttem szóló t. képviselőtársain honnan vette azt, hogy esetleg a váltóképesség megvonását stb. kívánták volna. Miután azonban igen rövid felszólalásom csak e körül forog, engedjék meg, hogy a gazdaszövetség kérvényét, amelyet a t. képviselőházhoz intézett és amelyet én is magamévá tettem, miután az itt még fel nem olvastatott, felolvassam (olvassa): »Mélyen tisztelt képviselőház ! A Magyar Gazdák régi és sokszor hangoztatott óhajtása az, hogy a váltótörvény módosításával kapcsolatban a váltóképesség fogalmának tüzetes meghatározásával szüntesse meg a törvényhozás azokat a visszaéléseket, amelyek ma a kisebb gazdasági alanyok, főleg a kisgazdák kárára napirenden vannak és amelyeknek egyenesen segitő kezet nyújt a váltó. Épen azért a Magyar Gazdaszövetség kiindulva abból, hogy ez a kérdés a magyar kisgazdaosztály százezreinek jövő boldogulása szempontjából elsőrendű fontosságú, 1914-ik évi január hó 31-én tartott igazgató-választmányi ülésében sajnálattal állapította meg, hogy a t. képviselőház a váltóról és a váltóra vonatkozó jog egységesítése tárgyában Hágában 1912 Julius hó 23-án kelt nemzetközi egyezmény beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslatokat tárgyalja anélkül, hogy azokat a Szövetség és más gazdatársadalmi testületek véleménynyilvánítás végett előzetesen megkapták volna vagy nekik most nyújtatott volna idő és alkalom észrevételeik megtételére. Annál inkább sajnálattal állapította ezt meg a Szövetség, mert ez alkalommal érvényesíteni óhajtotta volna azokat a kívánságokat, amelyek azt czélozzák, hogy a váltóval űzött visszaéléseket a törvényhozás megszüntesse. Mivel erre mód és alkalom nem adatott, azzal a tiszteletteljes kérelemmel járulunk a képviselőházhoz : méltóztassék a váltóról szóló és fent emiitett két törvényjavaslat tárgyalását felfüggeszteni és ugy a Szövetségünknek, mint egyéb gazdatársadalmi testületeknek módot és időt adni kívánságaink előterjesztésére. Legyen szabad ezen jogos kérelmünk teljesítését annál inkább remélni, mert a javaslatok bizottsági tárgyalásai más érdekkörök képviselete meghallgatást nyert és így méltányos, hogy a gazdatársadalom is meghallgattassák. Kelt a Magyar Gazdaszövetségnek 1914. évi január hó 31-ikén tartott igazgató-választmányi üléséből. Kiváló tisztelettel Bernát István s. k. igazgató. Darányi Ignácz s. k. elnök.« T. képviselőház, én teljesen osztom a Gazdaszövetség véleményét. Mikor ilyen nagyfontosságú dologról van szó és mikor tényleg a helyzet az, hogy a kisgazdatársadalom a gazdasági fellendülés és a pénzforgalom nagy kifejlődése mellett teljesen tájékozatlanul esett bele a váltó kezelésébe, ugy hogy váltók nélkül a gazdasági forgalmat lebonyolítani alig lehet, nagyon helyénvaló lett volna, ha a t. kormány, mikor a váltótörvényt újra rendezi, megkérdezte volna azokat az egyesületeket, amelyek foglalkoznak ezeknek a kisebb gazdatársadalmi rétegeknek gazdasági ügyeivel; ezek