Képviselőházi napló, 1910. XXII. kötet • 1914. január 28–márczius 12.

Ülésnapok - 1910-508

508. országos ülés Wík február 10-én, kedden. 97 a gazdasági egyesületek valószínűleg tudtak volna módozatokat ajánlani arra nézve, hogy a törvény azokat a visszaéléseket, amelyeknek a váltók révén való előfordulását t. képviselőtársam is elismerte, orvosoltassanak. A váltók révén sok bajt és loírt okoz a tájékozatlanság. Előttem szóló t. képviselőtársam erre azt mondta, kogy hiszen nemcsak azok tájékozatlanok a váltóügyekre nézve, akik nem járhattak magasabb iskolába, hanem azok is, akik az úgynevezett intelligencziához tartoznak. Én ezt nem tudom, azonban mindenesetre ha az tájékozatlan a váltóról, akinek módjában van arról kellő tájékozást szerezni, nem eshetik ez alá az elbírálás alá, mintha az tájékozatlan a váltóról, akinek egyáltalában nem is lehetett módja a váltónak jogi oldalairól kellő tájékozást nyerni. Ebből folyik hogy azok a gép- és más ügynökök, akik utaznak, a tájékozatlanok becsapá-ára, a váltó felhasználásával tudják legjobban czéljukat elérni. Tájékozatlan a gazdaközönség a váltó mineműségéről is. Ha odamegy az a gépügynök és rábeszéli, hogy kösse meg az ügyletet s mindenféle gyönyörű feltételeket állapit meg az az ügynök, amiket teljesíteni köteles a gyár, ezt megköti az a kisgazda, mert nem tudja, hogy ha ennek ellenében aláirta a váltót, minden esetben végrehajtják azt rajta. Annyira tájékozatlan ezen közönség egy része a váltó tekintetében, hogy pl. egészen jóhiszemüleg megteszik egyes kisgazdák, hogy amikor van egy váltó, amelyet aláirt a sógora vagy a komája és ez a váltó lejárt, minden lelkifurdalás nélkül ráírja ő személyesen a sógorának vagy komájának nevét, mert ez azt mondta neki, hogy a tanyájára ne fáradjon ki, hanem csak intézze el a váltót. Nincs fogalma arról, hogy ha ez a váltó bármely körülmények között a hatóság kezébe kerül, ő váltóhamisítást követett el, amelyet a törvény nagyon szigorúan büntet. T. képviselőház ! Ilyenféle dolgok százával és ezrével fordulnak elő. Már most a t. kormánynak gondoskodnia kellene arról, ha e törvényben már nem is lehet, de más utón, a gazdasági egyesületeknek bevonásával kellene arról gondoskodni, hogy a nép kellő tájékozást nyerjen a váltó mivoltáról, mert különben mi csak hozzuk a törvényeket, megvannak a büntetőrendelkezések és nem adunk lehetőséget a népnek arra, hogy a törvényeknek tudatára is jöjjön. Ha a t. kormány érintkezésbe lépett volna a gazdasági egyesületekkel, a gazdaszövetséggel vagy a magyarországi kisbirtokos-szövetséggel, talált volna okot és módot és olyan eszközöket, amelyekkel az ilyen visszás, káros helyzetek és állapotok megszüntethetők lettek volna. Amint jeleztem, a részletes vitánál én nem kívánok jogi szempontból e törvényjavaslat szakaszaihoz hozzászólni, de azt kérdem a t. ház jogásztagjaitól, hogy ha itt törvénybe lehetne iktatni, pedig lehetne, hogy a kisebb értékű, mondjuk, 500 koronáig terjedő váltók nem óvatolhatók, hanem fizetési meghagyással szedendők be, miKÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXII. KÖTET. csoda nagy eredménynyel és jótevő hatással lenne ez arra a nagyközönségre. A legtöbb esetben az ilyen apró váltók aláírói először is nem ismerik a váltót, a váltóeljárásokat, nem nagy. ügyet vetnek rá, a lejárat napját nem jegyzik fel pontosan. Tapasztalatból tudjuk e kisembernél, hogy ha van egy 40 koronás váltója, egy najípal elkésett a rendezésnél, óvatolást kap, ez 10 koronába kerül, azonnal perbe vonható. Az ilyen váltónál történik a legtöbb visszaélés és a szegény népnek legtöbb megsarczolása és megkárosítása. És ha ezt a törvénybe így csinálnánk meg, itt azután nemcsak az a műveletlenebb, az a kisebb vagyonnal bíró nép lenne mentesítve, hanem azt hiszem, hogy maga az intelligensebb közönség, a tisztviselői, vagy hivatalnoki kar, az is a törvénynek ezzel a módosításával, vagy a törvénynek ilyenféleképen való megcsinálásával óriási terhektől és zaklatásoktól szabadulna meg. Hiszen annak a kistisztviselőnek, vagy annak a hivatalnoknak is, ha azon a niponnem tudja a váltót rendezni, amikor az lejárt, amennyiben az ilyen kis összegű váltóknál az óvatolás helyett a fizetési meghagyás hozatnék be, 30 napig ideje lenne a váltó rendezésére, ami által igen sok váltópertől és maguktól az óvatolásoktól is megmenekülne a tisztviselő és minden olyan egyszerű ember, akinek nem áll rendelkezésére mindennap az az összeg, amelyre neki szüksége volna. Ezt én csak mint egy esetet említem meg, mert, mint jeleztem is, nem akarok jogi fejtegetésekbe bocsátkozni. Engem azonban ez is megerősít abban, hogy a t. kormány, igenis, mulasztást követett el, amikor a gazdasági egyesületeket ennek a váltótörvényjavaslatnak elkészítésénél nem kérdezte meg, mert bizonyos, hogy csak előnyére válhatik egy törvénynek, de magának a törvényhozásnak és a törvényalkotóknak is, ha hozzáértő egyéneket és testületeket mennél nagyobb számban megkérdezünk valamely törvény előkészítésénél, hogy ekként mennél több szakvéleménynyel rendelkezhessünk. Én tehát csak ebből a czélból szólaltam fel és csak azt akartam jelezni, hogy véleményem szerint ennél a törvényjavaslatnál is lehetett volna olyan módosításokat csinálni, lehetett volna a törvényt ugy alkalmazni, hogy az ne legyen olyan káros behatással az egyszerű nép dolgaira. Lehetett volna ezt a törvényjavaslatot is ugy megcsinálni, hogy sokkal méltányosabban bánt volna el a hozzá nem értő néppel is. Hiszen emiitettem, hogy az igazságügyminister ur például az irástnemtudók tekintetében milyen törvényes garancziákat kivan meg, hogy az írniolvasni nem tudókat be ne csaphassák a váltó aláirásánál, ami nagyon helyes, t. képviselőház, de nem szabad felejtenünk, hogy a nép nagy tömegében igen sokan vannak ám olyanok, akik a nevüket valahogyan, hogy ugy mondjam, oda tudják rajzolni — tehát nem is irni, hanem csak rajzolni — de képesség és tudás tekintetében semmiben sem állanak felette azoknak, akik még a nevüket sem tudják leirni. Látszik tehát, hogy a 13