Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.
Ülésnapok - 1910-492
492. országos ülés Í9Í4 január 13-án. kedden. 93 űrlapok stb. kivétetnek bizonyos szabályok alól. Hát Tannak olyan közlemények is, amelyek sok esetben büntetésre szolgáltatnak alkalmat. Tegyük fel, ilyen egy eljegyzési vagy házassági értesítés hamis adatokkal, amelyet valakinek jó barátja vagy ellensége közöl, anélkül, hogy le volna szegezve, hogy kitől ered. Ez megint sok kárt okoz. Ezt, mint a magánbecsület védelmét, sokkal jobban szeretném leszegezni, hogy a szerzője megtudassék. A sajtótermékek terjesztése tekintetében igen sok olyan intézkedés van, amely az eddigi eljárással és szokással ellenkezik, azonban nem olyan irányban, hogy annak demokratikusabb terjesztését érné el, hanem a legnagyobb részben megszorítást. Megjegyzem, hogy a terjesztés fogalma annyira strikte van meghatározva, hogy nincsen az a módja a közzétételnek, amely ebben benne ne foglaltatnék. Ezzel szemben az utczai terjesztés egyáltalában meghatározva nincs. Mit értünk utczai terjesztés alatt? Talán utczai terjesztés alatt azt is lehet érteni, hogy az újság kiadóhivatalából viszik a lapot az előfizetőhöz. Vagy pedig utczai terjesztés alatt azt is érthetjük, ha tőzsdén, vagy más alkalmas helyen árusittatik az újság, pedig az eddigi gyakorlat szerint mindez az utczai terjesztés fogalma alá nem tartozott. Az eddigi gyakorlat szerint utczai terjesztés alatt az értetett, ha az újságot járó-kelő rikkancsok kínálták eladás végett a nagyközönségnek; mindazt tehát, ami ezen túl van, én az utczai terjesztés fogalma alól kivonnám. Nagyon jól tudjuk, hogy a legutóbbi időben volt egy eset, amikor az Est-nek utczai terjesztése elvonatott. Ezt akkor tisztán ugy értette mindenki, hogy a rikkancsok Az Est-et pénzért nem árusíthatják. Akkor történt a polgárságnak az a szép felbuzdulása, hogy egyes kereskedők anélkül, hogy egyébként ujságárulással foglalkoztak volna, önként vállalkoztak arra, hogy üzletükben Az Est-et árusíthassák és tették ezt olyanok is, akik az utezán ingyen, megtérítés nélkül terjesztették Az Est-et. Már itt is ugy látszik, habár nem kifejezetten, ez czéloztatott, amit annál inkább valószínűnek tartok, mert a törvényjavaslatnak egy későbbi bekezdésében már a belügyminister ur rendeletéről is szó van, aki a közrend fentartása érdekében meghatározhatja azokat az okokat, amelyek az utczai terjesztés eltiltására vonatkoznak. En az utczai terjesztés eltiltásának egyedül csak egy okát ismerném el, a közerkölcsiségi szempontot, vagyis hogy csak a közerkölcsiséget sértő valamely lap utczai terjesztése legyen eltiltható. A másik ok, amit a törvényjavaslat felhoz, a közrend sérelme. Ez azonban nagyon tág fogalom, mert közrend alatt utóvégre is ki-ki mást ért. Ha egy pár ember, mondjuk, összecsoportosul azért, mert valami szerencsétlenség történt s egy pár pillanatig megakadályozza a közlekedést, az felfogásom szerint például még nem sérelme a közrendnek; épen ugy azt, ha például valamely újság olyasmit ír, amely kedvez a munkás-felvonulásnak, sztrájknak, stb., ami utóvégre tágabb értelemben véve a közrend megsértésének fogalma alá is vonható, én szintén nem tartom a közrend megsértésének, aminek súlyos büntetőjogi fogalma van. De tekintettel arra, hogy a belügyminister urnak joga van szabályrendelettel, a közrendnek nemcsak megsértése, hanem annak fentartása szempontjából is, egyéb okokat is meghatározni, nagyon kívánatosnak tartanám, hogy vagy most határoztassanak meg azok az okok, amelyeknek fenforgása esetén az elárusitás és terjesztés megtiltassák, vagy egyáltalában ne adassék meg ez a jog a belügyminister urnak. Ha igy emelkedik jogerőre ez a törvényjavaslat, amint az tervezve van, mi lesz ennek a következménye? Az, hogy bármely esetben, amikor egy lap, vagy annak egy száma a kormányra nézve bármely okból kényelmetlen, vagy kellemetlen, a belügyminister ur kikeres valamely okot, amely esetleg a közrend megsértését involválja és szabályrendeletet bocsát ki, melynek alapján az illető lap elárusitása megtiltatható. Azt hiszem, hogy ennyire bizonytalanná tenni a sajtó lételét, azt ennyire eshetőségektől tenni függővé, ennyire nem instituczionális, megállapított feltételekhez kötni nem lehet, mert nagy érdekünk, hogy a sajtó határozott feltételekhez kötött mozgási szabadsággal birjon. Ezenkívül azért is veszedelmesnek tartom ezt a rendelkezését a törvényjavaslatnak, mert mig a későbbi paragrafusok során többé-kevésbbé strikte meg van határozva minden olyan eset, amely bűntényt, sajtóügyi vétséget, sajtóügyi kihágást képez és arra részben szabadságvesztést, más részben pedig pénzbüntetést szab ki, addig itt, anélkül, hogy tulajdonképen kihágásnak vagy vétségnek esete forogna fenn — hiszen ennek csak látszata forog fenn a legtöbb esetben — olyan súlyos büntetéssel sújtja a lap kiadóját és mindazt, aki a lapnál érdekelve van, amely a később meghatározott büntetéseket sokkal felülmúlja. Hány lap existencziája van arra alapítva, hogy a fővárosban az utezán árusittassék el. (Ugy van! a bal- és a szélsobálőlAalon.) Ha attól elvonatik az utczai elárusitás joga, az nem egy- vagy kétezer korona, hanem 20—40— 50.000 K büntetést jelent, ami sokszorta nagyobb, mint amennyit maga a bíróság jogosítva van kiszabni. Ilyen módon elkerülhetetlen az, hogy közigazgatásunk indokolatlanul — mert én ezt sokszor teljesen indokolatlannak találom, mint az »Az Est« esetében is tapasztaltuk — a legnagyobb károkat okozza a sajtónak. Azért ebben a formájában ezt a törvényjavaslatot elfogadni abszolúte nem lehet. (Helyeslés a báloldalon.)
