Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.

Ülésnapok - 1910-492

Í92. országos ülés 191í január iJ-án, kedden. 85 Száz meg száz olyan eset van, amikor a szaklapoknak, amelyek elsősorban foglalkoznak a közgazdasági élet jelenségeinek regisztrálásával és bírálatával, kötelességük felhívni a közönség figyelmét az egyik vagy másik vállalat irrealitására, kötelesek figyelmeztetni a közgazdaságban dolgozó közönséget, hogy igyekezzék pénzét reális értékekben elhelyezni és ne üljön fel hangzatos reklámoknak, hamis adatok portálásának. Szóval kötelességük a védekezés és a védelmezés, kötelességük, hogy nyilvántartsák a valóságot és hogy azok a tények, amelyek hirdetve vannak, az igazságnak, a valóságnak megfeleljenek. Büntetni azt a sajtót, mert az ilyen valóságnak közrehatásával lehetetlenné tette, hogy valaki jogosulatlan haszonhoz jusson, de viszont lehetővé tette azt is, hogy jogosulatlan károsodástól mentesüljön a másik, ezért a sajtót büntetni igazán abszurdum. Igazán lehetetlen, hogy a 39. §-ba, ahol a kártérítést állapítja meg a javaslat, bele ne kerülhetne olyan rendelkezés, amely szerint kártérítés azon esetben jár, ha a sajtóközlemény valótlanságot tartalmazott és pedig rosszhiszeműen, gondatlanságból. Hiszen tévedés megeshetik; különösen a sajtónak izgatott, rövid időre szabott munkájában megeshetik, hogy valótlanságot közöl valamely sajtó-orgánum, anélkül, hogy bármi tekintetben hibáztatni lehetne és igy lehessen rosszhiszeműséggel vádolni és annak alapján lehetne kártérítésre szorítani. A sajtószabadságból privilégiumot csinál ez a javaslat, és pedig a gazdag emberek privilégiumát, amikor nemcsak fentartja ezt az elavult intézkedést, amelyet kaucziónak hívunk, hanem ezt fel is emeli, sőt módot nyújt arra, hogy ez a kauczió automaticze emeltessék mindazok által, akiknek kell, hogy gondjuk legyen arra, hogy az ő érdekeik valamikép meg legyenek védve és anyagi károsodásuk esetén magukat valamiből kárpótolni tudják. Nem is értem, hogy ha már 50.000 koronáig felment a minister ur a kauczió összegében, miért nem ment egy lépéssel odább, elérhette volna a Lajos Fülöp által kontemplált kaucziót, amely 100.000 frankig emelkedett! Hiszen amikor kauczióról van szó és amikor olyan czélra kell deponálni egy összeget, aminő az a czél, hogy kártérítésre biztosítékul szolgáljon, akkor nem igen van különbség az 50.000 és a 100.000 korona között, akkor egyszerre lehetett volna többet követelni! Mert hiszen nagyon egyszerű, hogy az első kaucziót nagyon hamar kell majd pótolni a második, a harmadik, negyedik 50.000 koronával, miután a kártérítések, büntetések, amelyek sokkal súlyosabbak, mint aminőről Magyarországon eddig sző esett, azt az 50.000 koronát olyan hamar felemésztik, hogy ezt a nagy gyorsaságot lesz oka sajnálni mindenkinek, aki lapvállalatba fekteti pénzét. Mi akar a kauczió tulajdonképen lenni? Talán preventív intézkedés? Talán meg akarja akadályozni azt, hogy a sajtó ne kövessen el visszaéléseket? Ez lehet egyik oka a kaucziónak, t. i., preventív intézkedés. Mint ilyen azonban, azt hiszem, eddig nem vált be és a jövőben sem fog beválni. Eddig nem vált be, mert a kauczió daczára sajtóvétségek voltak és daczára annak, hogy levonták a kauczióból a sajtóvétségért való elitéltetés után az esedékes összeget és le fogják vonni a jövőben is, ez senkit sem fog visszatartani attól, hogy meg ne irja azt, amit ő megakart irni. Hiszen minden újságíró a legrosszabb esetben ugy okoskodik, hogy az a kauczió nem az ő pénze és ha a kauczióra veszedelem származik az ő írásából, ez a veszedelem érheti ugyan közvetve őt is, de nem közvetlenül, mert közvetlenül a kiadót éri, miután annak kell az elvont összeget pótolni. Közvetve talán őt is érinti, mert természetesen lesz olyan kiadó, aki annak a munkatársnak kiadja az útját, aki miatt neki kétszer, háromszor kellett a kaucziót pótolni. De közvetve természetesen őt is érinti a kauczió, az ő pennáját is fogja érni, ez a kártérítés, De azért azt hiszem, hogy amint idáig a kauczió daczára voltak visszaélések a sajtó terén és kerültek esetek, amikor a sajtó munkásait el kellett ítélni a visszaélések miatt, ilyen eset a jövőben is elő fog fordulni és igy, mint preventív intézkedés nem fog az jelenteni semmit. De különben is nehéz azt jogászilag indokolni, hogy miért jogosult a kauczió. Hiszen, hogy valakinek kaucziót kell letennie azért, mert a jövőben esetleg visszaélést követhet el, vagy büntetendő cselekményt, aminek következménye kártérítés, anyagi pénzbüntetés lesz; ha ezért kell letennie a kaucziót, akkor a kauczióletevést általánosítani lehetne, és nagyon, de nagyon sok embertől lehetne kaucziót követelni. Hiszen vannak emberek, akiknek szavajárása mindig határos a gorombáskodással, vannak emberek, akik szeretnek nagyon snájdigul beszélni s ezalatt azt értik, hogy mázsás gorombaságokat vagdosnak annak fejéhez, aki velük szemben áll, aki esetleg velük ellenkező véleményen van. Az ilyen természetű embereket elitélik egyszer, kétszer, háromszor pénzbüntetésre. Már most lehet-e arra számítani, hogy az illető természete meg fog változni, mint ahogy ugyebár számítanak arra, hogy minden szabályozás daczára sem fog a sajtó természete lényegesen megváltozni ? Hát mivel minden büntetés daczára ennek az embernek a természete nem változik meg, egész jogosult volna tőle kaucziót követelni a jövőben elkövetendő becsületsértések és rágalmazások büntetésének kellő fedezetéül is. Ha ezt nem teszszük meg az egyénekkel szemben, miért tegyük meg az újságírókkal szemben? Miért tegyük meg akkor, amikor kétségtelenül az egész világon az a nizus, hogy