Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.

Ülésnapok - 1910-491

48 4.9Í. országos ülés 1914 Ez is egészen méltóan illeszkedik bele abba a rendszerbe, a mely lelke ezen egész törvényjavaslatnak, (ügy van! Halljak! a szélsöbaloltíalon.) Á javaslatnak az eljárásra vonatkozó szabályozásában természetesen, — hogyan is lehetne másképen azon szellemnek megismerése után, amely átlengi az egész törvényjavaslatot — helyet foglal az előzetes lefoglalás fentartása. Megint figyelmeztetnem kell a t. igazságügyminister urat, hogy egészen helytelenül és jogosulatlanul hivatkozott a budapesti ügyvédi kamarának felirataiban megnyilatkozó állásfoglalására, mert azon felirat, amelyre ő is hivatkozott, egyszerűen teljes mértékben kizárja az előzetes lefoglalás fentartását az .időszaki sajtóra vonatkozólag. Természetes is, hogy a jogvédelemnek egy olyan szerve, mint aminő a budapesti ügyvédi kamara, követelte az előzetes lefoglalás megszüntetését. Hiszen az nem is tür meg vitát és mellőzöm is az erre vonatkozó bizonyítást, hogy t. i. az előzetes lefoglalás csakugyan nem egyéb, mint az előzetes czenzurának intézménye, annak nagyon veszedelmes szurrogátuma. (Ügy van! ügy van! a szélsőbaloläalon!) ítélet előtt, mielőtt még meg is lett volna hallgatható a terhelt, elrendeltetik az előzetes lefoglalás olyan esetekben is, mint ahogy legtöbbször történik, midőn a megindított eljárás vagy megszüntetéssel, vagy pedig felmentő Ítélettel végződik. Nem teljes mértékben indokolt követelés volt-e tehát az érdekelt közvélemény és a sajtó testületei részéről, hogy a lefoglalás által szenvedett, legtöbbször elviselhetetlennek bizonyult, óriási károkkal szemben kártésitési kötelezettség állapíttassák meg mindannyiszor, valahányszor a lefoglalás elrendelését nem követi a vádemelés, vagy nem végződik az eljárás marasztaló ítélettel? Á jogászi és az újságírói közvéleménynek ezen követelése elől a t. igazságügyi bizottság sem zárkózhatott el, midőn a kártérítésnek valamiféle szurrogátumát a lefoglalás esetében mégis belevette a maga jelentésébe. Csakhogy, t. ház, teljesen értéktelen ez a rendelkezése az igazságügyi bizottságnak, mert a kártérítés mértékét ahhoz alkalmazza, amit megállapít a büntető perrendtartás. Hogy pedig ez mit jelent, azt leginkább a költségvetéseinkbe való bepülantással állapithatjuk meg, amelyekben évről-évre, ha jól emlékszem, 40.000 korona van megállapítva az ártatlanul vizsgálati fogságot szenvedettek vagy ártatlanul elitélteknek kártérítésben való részesítésére. T. képviselőház ! Nem folytatom tovább, nem is folytathatnám visszaélés nélkül a törvényjavaslat sérelmes intézkedéseinek taglalását. (Halljuk ! Halljuk! a baloldalon.) Igyekszem beszédem végére érni. Ráth Endre: A bevezetésen tul vagyunk? Bakonyi Samu : Azt tapasztaljuk, hogy ezen törvényjavaslat nem követi azoknak a törvényhozá- . január 12-én, hétfőn. soknak példáját, amelyek a sajtójog szabályozásánál figyelembe veszik nemcsak azokat a károkat, amelyek a sajtószabadság korlátozásából egyik vagy másik érdekre vonatkozólag következhetnek, hanem amelyek a sajtó iránti tekinteteket is a törvényhozási munkának alapjául veszik. Azt hiszem, egészen felesleges munkát végeznék, ha a t minister urnak figyelmét azokra a külföldi törvényekre hivnám fel, amelyek a sajtójog szabályozásánál ezen tekintetek által vezettetik magukat; esak egy, talán kevésbbé ismeretes, nagyon távollevő államnak sajtójogára utalok. (Halljuk ! Halljuk !) Nevezetesen — egészen exotikus dolog — Nicaragua államnak 1891 deczember 6-án megalkotott sajtótörvényében külön fejezet foglaltatik azon cselekményeknek megtorlására, amelyeket nyomtatványok ós újságok terjesztésének megakadályozására közhivatalnok követhet el. Lovászy Márton : Nagyon helyes ! (Zaj.) Bakonyi Samu : A t. minister ur a maga javaslatában épen ellenkezőleg arra ad alkalmat a közhivatalnokok egész sorozatának és épen azon szerveknek, amelyektől legkevésbbé lehet elvárni a sajtó szabadságának tiszteletben tartását, hogy a szabad terjesztésnek minél nagyobb hatáíylyal az útját állják. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) T. képviselőház ! A sajtó visszaéléseiről hallunk panaszokat. Minden hatalomnak, minden hatalom által megadott szabadságnak gyakorlásával követhető el visszaélés és talán nem mondok ujat vele a t. ministerelnök urnak, hogy a kormányhatalom gyakorlásával is. Én nem tudom, hogy a sajtójognak ilyen irányú szabályozása nem az ilyen visszaéléseknek veszedelmét fogja-e szaporítani és fokozni akkor, mikor azt a szédületes haladást tapasztalhatjuk, amelyet ez a törvényjavaslat mutat, kapcsolatban az esküdtbíróságokról szóló törvényben foglalt azon rendelkezéssel, amely a sajtó utján elkövetett bűncselekmények esetében is az esküdtek verdiktje alól elvonja a bűnösség megállapítását, amikor a politikai bűncselekményeknek egész sorozata egyszerűen elvonatik az esküdtbiróságok hatásköréből, amikor lefokozza a táblai székhelyen működő esküdtbiróságok hatáskörét, amikor a sajtónak szabad terjesztésével szemben ilyen rendelkezéseket tapasztalunk, mint amelyek e törvényjavaslatban foglaltatnak. Azt halljuk, nem tudom már, a többség mily tagjának ajkáról, vagy olvassuk a tollából, hogy hiszen tulaj donképen mire való ez az okvetetlenkedem, e törvényjavaslat ellen folytatott küzdelem, mikor 1848-ban az 1848: XVII. t.-czikket az azzal elégedetlen utcza elégette. T. ház, ha az a szellem uralkodnék ma a magyar közéletben, amely 1848-ban a szabad fejlődés útját megnyitotta a nemzet előtt, akkor az ily hivatkozás helyett inkább azt a kérdést kellene felvetnem, vájjon mit tenne a közönség ezzel a törvényjavas-