Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.

Ülésnapok - 1910-491

b91. országos ülés Í91h január 12-én, hétfőn. 4U lattal, vájjon mit kellene tenni ezzel, hogyha ez törvényerőre emelkedik ? (Mozgás.) A dolog ugy áll, hogy a sajtó szabadságát ez a törvényjavaslat nem érinti, meg van ott minden engedve . . . Elnök: Másodszor is kérem a t. képviselő urat, méltóztassék a ház ama határozatára, melylyel a tanácskozási időt megállapította, figyelemmel lenni. (Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) LováSZy Márton : Hagyja beszélni! Elnök: Csendet kérek ! Méltóztassék az elnököt meghallgatni. (Nagy zaja bal- és a szélsőbaloldalon ; felkiáltások: Beszélhet éjfélig! Nincs házszabály !) Beck Lajos képviselő urat rendreutasítom. Kérem a t. képviselő urat, méltóztassék a ház határozatát figyelembe venni. (Nagy zaj a bal- és szélsőbaloldalon ; felkiáltások : Éljen Bakonyi! Annál is inkább kérhetem . . . (Nagy zaj a balés a szélsőbaloldalon.) * Lovászy Márton képviselő urat rendreutasítom . Annál is inkább kérhetem a t. képviselő urat erre, mert azt hiszem, nem mondhatja, hogy nem állott elegendő idő rendelkezésére. (Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Beck Lajos képviselő urat másodszor is rendre utasítom. (Nagy zaj a bál- és a szélsőbáloldalon.) Lovászy Márton: Nem lehet parancsokat osztogatni. Elnök : Lovászy Márton képviselő urat másodszor is rendreutasítom. (Nagy zaj a bal- és szélsőbaloldalon.) Ráth Endre képviselő urat rendreutasítom. Justh János: Adja be a sópénzt ! Elnök: Justh János képviselő urat rendreutasítom. (Nagy zaj a bal- és a szélsőbáloldalon ; felkiáltások : Utasítson rendre mindnyájunkat ! Éljen Bakonyi !) Csendet kérek ! (Nagy zaj.) Bakonyi Samu : Én csak őszinte sajnálkozásomat fejezem ki. . . Ráth Endre : Az oláhoknak szabad beszélniük, a magyaroknak nem szabad ! Elnök : Ráth Endre kéj>viselő urat másodszor is rendreutasítom. Lovászy Márton : Tárgyilagos beszéddel szemben ily elnöki eljárás felháborító. Igazán ! (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Bakonyi Samu: Mondom, t. képviselőház, igazán őszintén sajnálnom kell, hogy valóban nem az én hibámból keletkező ezen epizódok miatt . . . (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Bakonyi Samu : . . . nem válik lehetővé, hogy Ígéretemhez képest beszédem végéhez jussak. (Felkiáltások a jobboldalon: Ezt akarja!) Nem akarok ily inczidenseket továbbra is, bár ártatlanul, előidézni, azért befejezem beszédemet. Lesz még alkalmam talán a vita keretében elmondani azt, amit el nem mondhattam a t. elnök ur türelmetlensége következtében. (Nagy zaj a jobboldalon.) Elnök : A képviselő urat ezért a kifejezésért KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXI. KÖTET. rendreutasítom. Nem türelmetlenségből, hanem kötelességemből kifolyólag figyelmeztettem a képviselő urat. Bakonyi Samu : Lesz még alkalmam, t. képviselőház, azokat elmondani, amiket — ha ugy tetszik — az idő hiányából most nem mondhatok el. Befejezem beszédemet. (Elénk lielyeslés a jobboldalon.) Justh János: Mily boldogok, mehetnek sót nyalni. (Nagy zaj.) Elnök : Justh János képviselő urat másodszor is rendreutasítom. (Nagy zaj.) Bakonyi Samu : Én, t. ház... (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, t. képviselő urak! Bakonyi Samu : Meg kell vallanom, hogy igazán még most is hatása alatt állok annak, amit az igazságügyminister úrtól hallottunk a vita során elmondott első beszédének befejezésekor. Azt mondja az igazságügyminister ur. hogy ő sokat tűnődik azon mint ember és apa, hogy mi lesz ennek az országnak a sorsa (Zaj.) és keresvén ennek az okát, idézi Shakespeare »Szeget szeggel* czímű vígjátékának egyik helyét. Mikor Luzio találkozik Claudioval és azt a kérdést intézi hozzá : »Mi az, Claudió, mi tett rabbá ?« Mire Claudio azt feleli, hogy a sok szabadság. Nagyon érdekes, hogy mennyire anticzipálja a t. minister urnak ezt a súlyos aggodalmát az igazságügyi bizottságnak egyik mindenesetre kiváló tagja, Helmeczy József t. képviselőtársunk, ki a javaslatnak bizottsági tárgyalása alkalmával akként érvelt a törvényjavaslat mellett, hogy nálunk a közszabadságok túltengésben vannak s hogy az azokkal szemben való védekezés mindenféle ujitást és törvényhozási rendelkezést indokolttá tesz. Nem tudom, hogy gratulálhatok-e az igen t. igazságügyminister urnak ahhoz, hogy az ő felfogása ilyen tökéletesen és ilyen meghatóan egybevág Helmeczy József t. képviselőtársunk felfogásával. De ha már Shakespearet és éppen imént emiitett darabját látja jónak idézni a t. minister ur, hát én bátor vagyok figyelmét felhívni arra, hogy Shakespeare s éppen ez a darabja más, idézésre alkalmas részeket is tartalmaz, csakhogy azoknak idézése talán inkább reám nézve alkalmas. Azt mondja ebben a darabban Izabella : »Felséges birni óriás erővel, de zsarnoki, használni óriásuK Azt is mondja ennek a darabnak egy másik alakja, Angelo : »Legvészesebb kísértés, mely erény szerelme által ösztönöz a bünre«. A t. minister ur • ugy látszik már megfeledkezett ahhoz az erényhez való hűségről, melylyel működésének egész vonalán köteles volna a szabadsági intézményeknek védelmére kelni és meggátolni minden támadást, mely ezeket veszélynek teszi ki. Figyelmeztetnem kell az igazságügyminister urat (Félkiáltások jobbfelől: Hangosabban !), hogy mikor azt tapasztaljuk, hogy annak az erénynek a szeretete már csak kihűlt szerelmek hamvadó parazsa a t. minister ur lelkében, mégsem lett volna szabad megfeledkeznie arról, hogy az a világosság, 7