Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.

Ülésnapok - 1910-491

46 492. országos ülés 1914 január 12-én, hétfőn. megkímélt a dühöngő válság hatásától ? (Ugy van ! a baloldalon.) Azt is halljuk, hogy a kártérítést azért kellett sietősen behozni, he sem várva az általános polgári törvénykönyvre vonatkozólag előterjesztett javaslatnak a tárgyalását, mert a fenyegetett közgazdasági érdekeket addig sem szabad kitenni annak a veszedelemnek, amely abból következik, ha a kártérítési jog szabályozásával egy félesztendeig talán várnánk. így félti a t. minister ur a mi megtámadott közgazdasági érdekeinket, hogy ezen egészen indokolatlan, helytelen, az általános polgári törvénykönyv rendelkezéseivel máris a legélesebb ellentétet felmutató rendelkezésekhez való merev ragaszkodásával felidézi közgazdasági életünkre azt az igazán végzetes veszedelmet, amelyre az imént kellett rámutatnom. Azt is halljuk és olvassuk, hogy a magánbecsület hatályosabb védelme érdekében kell már most gondoskodni a nem vagyoni kárért való elégtételről és kártérítési jognak a statuálásáról. Bocsánatot kérek, ha igaz az, hogy a jDolgári törvénykönyv javaslatának az elvei lebegtek a t. igazságügyi minister ur előtt, akkor ez a hivatkozás megint egészen tartalmatlan és értéktelen. Mert én a magánbecsületnek az ilyen kártérítési joggal való védelméről a polgári törvénykönyv rendelkezései között legfeljebb ott olvastam, ahol a nem vagyoni kárnak megtérítéséről rendelkezik a törvényjavaslat. Csakhogy mikor ezt a nóvumot hozza elébünk az igazságügyminister ur, mégis csak meg kellene kívánni, hogy ezt ott tette legyen, ahol a kérdés beható, szakszerű megvitatására leginkább kínálkozik alkalom: magának az általános polgári törvénykönyvet tartalmazó javaslatnak tárgyalásánál. Mi az ellenzék padjain nem követhetjük a minister ur példáját, nem zavarhatjuk össze a jogrend különböző ágait és legfeljebb azt tehetjük, hogy a polgári törvénykönyvre való hivatkozást ugyancsak bírálat tárgyává teszszük. E kötelesség teljesítése közben rájutunk arra, hogy az általános polgári törvénykönyv 1460. §-a a következő rendelkezést tartalmazza, — már nem emlékszem rá világosan, az új szöveg-e, vagy a régi (olvassa): »Aki jogát gyakorolja, az nem felelős az abból másra háruló kárért«. A minister ur a munkásságnak a sztrájkhoz való jogát elismeri. E jog elismerésével minden jogászi logikának az a következménye, hogy elismertessék a mód a jog gyakorlására is. Ha a munkásságnak joga van a sztrájkhoz, akkor joga van arra is, hogy értesülést szerezzen. Ha azok a szakszervezetek, amelyek iránt annyi szeretetet nyilvánít a ministerelnök ur a maga újévi beszédében, a munkások érdekében jónak látják azt, hogy a sztrájk fegyveréhez nyúljanak, akkor el kell ismerni azt a jogot is, hogy ezt nyilvánosságra hozzák és megismertessék azokat a követelményeket, amelyek a harezban kivivandók lesznek. így fest a polgári törvénykönyvre való hivatkozás, amikor a jog gyakorlásából származó kárért nem állapittatik meg a kártérítési kötelezettség. Ha mindehhez hozzáveszszük azt is, hogy a törvényjavaslat szerint a kártérítési kötelezettség akkor is megállapítandó, ha semmiféle tiltott cselekmény miatt bűnvádi eljárás nem indíttatik, vagy ha indíttatott ugyan, de az a vádlott felmentésével végződött, akkor a kártérítésre vonatkozó rendelkezéseit ennek a javaslatnak jogászi lelkiismeretem szerint . . . Elnök (csenget): Kénytelen vagyok a képviselő urat figyelmeztetni, hogy a tanácskozásra szánt idő már több mint egy negyedórája letelt. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Kérem tehát a képviselő urat . . . (Nagy zaj a baloldalon. Elnök csenget.) hogy méltóztassék a ház azon határozatát, amelylyel a tanácskozási idő megállapittatott, szem előtt tartani. Bakonyi Samu: A lehetőség szerint azon vagyok, ele igazán nem tehetek arról, hogy kötelességem teljesítése közben kénytelen vagyok bizonyos határokon tulmenni. Ha a t. többség jóvoltából arra van kényszerítve az ellenzék, hogy nyolezórás üléseken teljesítse kötelességét, akkor ezen kötelességteljesitéssel nem él vissza az ellenzék igénytelen tagja, midőn nem riad vissza az azzal járó fáradságtól és megerőltetéstől sem, hogy terjedelmes és beható bírálatot mondjon a törvényjavaslattal szemben. Ezt nagyon erősen kifogásolni nem lehet, sőt azt hiszem, a méltányosságnak legelemibb fogalma szerint is el kell tűrni. De hiszen az elnök ur figyelmeztetése nélkül is azon leszek, hogy előttem észrevétlenül is hosszabbra nyúlt beszédemet befejezzem. így állunk a kártérítés fogalmával, amelyre vonatkozólag beszédem ezen részét be is fejeztem. Hátra van, hogy a törvényjavaslatnak az eljárásra vonatkozó részével foglalkozzam lehető röviden. A hatáskörről már szóltam. Az eddig megállapított hatásköröket egészen felforgatja ez a törvényjavaslat, — egészen megfelelően azon nizusnak, amely megnyilvánul a királyság védelmére alkotott törvényben és egészen megfelelően e törvényjavaslat minden egyéb rendelkezésének, amely a t. kormány műhelyéből a ház elé került. A magyar jogfejlődés politikai bűnperekben a garancziák fokozását czélozta mindenkor. Régebben rendeletileg, azután a királyi táblák deczentralizácziójának keresztülvitele után és a bűnvádi perrendtartás életbeléptetésével kapcsolatban törvényileg is a királyi táblák székhelyein működő esküdtbiróságokat jelölte meg olyan bíróságok gyanánt, amelyek hatáskörébe a nyomtatvány utján elkövetett bűncselekmények tartoznak. Az után, hogy az imént emiitett törvényben a politikai bűncselekmények egész komplexumát kivonta a t. kormány az esküdt-