Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.
Ülésnapok - 1910-491
44 49Í. országos ülés 191 h január 12-én, hétfőn. Mert nem ellenkezik-e ez az 1869 : IV. t.-cz. imént ismertetett 1. §-ával. Hát nem teszi-e szükségképen lehetővé azt, hogy a közigazgatási hatóság beleavatkozzék a birói hatáskörbe, sőt nem ruházza-e fel a közigazgatási hatóságot büntető jogszabályalkotásnak jogával, mikor lehetővé teszi azt, hogy sajtődeliktumokat statuáljon a maga szabályrendeletével és igy a közigazgatási szerv jogszabályt alkotván, a maga birói eljárásában alkalmazza a magaalkotta törvényt? így jár el, — és ez a t. minister ur javaslatának jogi szabatossága — mikor mindent összezavar, ami fennálló jogrendünkben a sajtójog szabályozására vonatkozik, amiben eddigelé az osztatlan közvélemény — nem szólva egyes túlérzékeny kedélyekről, akik mindenben rémeket látnak, akik egy élesebb hangban a közrend veszedelmét látják — a sajtószabadság biztositékát látta s éjjen azért féltve őrködött és vigyázott arra, hogy ne olyan időben nyúljon hozzá a kormány, mint amilyen a mostani. (Ugy van! a baloldalon.) Kiegésziti ezeknek a rendelkezéseknek káros és romboló hatását a törvényjavaslatnak az a tartalma is, amely a minister ur nyilatkozata szerint az érinthetetlen alapelvekhez tartozik, t. i. a kártérítési jog szabályozására vonatkozó rendelkezése. A kár téri tés jogát megadni ugy a vagyoni, mint a nem vagyoni kárra vonatkozólag, ez, azt hiszem, elvben egészen helyes; más kérdés azonban, hogy helyesnek mondható-e akkor is, ha ez a reform nem a maga helyén terjesztetik a törvényhozás elé (Igaz! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és más kérdés az is, vájjon helyes-e a kártérítésnek szabályozása akkor is, amidőn ez oly rendelkezésekkel történik, mint ezen törvényjavaslatban, hogy ennek egyéb hatását nem lehet várni, mint amire nyilván a t. kormány is számított, t. i. a sajtó szabad működésének teljes megbénítását; (Igaz! Ugy van! balfelöl.) más kérdés, hogy egy magában véve helyes elv megvalósítása akként történik, hogy a megvalósítás arra való alkalmul használtatik fel, hogy annak segítségével megint az előzetes czenzurának érdemben való visszaállítása történjék a kormány részéről. Ha igy történik a kártérítési jognak szabályozása, különösen a nem vagyoni kárnak szempontjából, azt ezekről a padokról eléggé keményen elitélni nem lehet, s ezzel szemben igazán a legvégsőbb elszántsággal kell nekünk azon érdekek védelmére a harezban kitartani, amelyek ezen rendelkezések által legvitálisabb exisztencziáikban vannak megtámadva. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ezen rendelkezései a javaslatnak 39. és 40. szakaszában foglaltatnak. Azt lehet mondani, hogy a közvéleménynek azon ellentálkísában, mely ezen javaslat előterjesztése nyomán keletkezett, körülbelül ez a legérzékenyebb pont, mert ez érinti legközelebbről annak az osztálynak az érdekeit, amely iránt szerelmi nyilatkozatokkal annyira áradozik a t. kormány. Nem tudom, minden tagja-e, de a t. kormány tisztelt feje részéről legutóbbi újévi beszédében volt alkalmunk hallani, milyen barátja ő a munkásosztálynak, mennyire kedveli a szakszervezeteket s a t. igazságügyminister úrtól is hallottuk, minő elismeréssel nyilatkozott itt e házban a munkásosztálynak nála megjelent képviselőiről, mennyire feldicsérte azok judicziumát. Én nem hiszem azt, hogy ezek a hízelgő szerelmi nyilvánítások nagy hitelre találnának abban az osztályban, ha a t. igazságügyminister ur oly konokul ragaszkodik a 39. és 40. §-ban foglalt szabályozás fentartásához. Ha ebben csak valami igazság és a kortes-szempontoknál egyéb is foglaltatik, akkor vélekedésem szerint a mai ülésnek azzal kellett volna kezdődnie, hogy a t. igazságügyminister ur megragadja az alkalmat, hogy beszámoljon a törvényhozásnak azokról, amikről, amint szerencsénk volt hallani, beható tárgyalásokba bocsátkozott, beszámoljon elsősorban ezen törvényhozó testületnek arról, hogy hogyan használta fel az eltelt időt, a javaslat tárgyalásában beállott szünetet azon aggodalmak eloszlatására, melyeket a munkástársadalom képviselői hangoztattak. Történt-e ezen a téren egyáltalában valami és mi az, ami történt? A t. igazságügyminister ur ezt az alkalmat elmulasztotta, a 39. és 40. §-okban foglalt rendelkezésekhez való változatlan ragaszkodással tovább táplálja azt a nyugtalanságot, amely ezen rendelkezések nyomán keletkezett. Természetesen igen könnyű a főkapitány urnak azt mondani, hogy az ezek miatt megnyilatkozott elkeseredés a lázadás bűncselekményére valló jelenségeket foglal magában. Egyik példája ez annak, hogy a közigazgatási közegek miféle jogi ítélőképességgel bírnak. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ez nagyon könnyű munka. A terrorról panaszkodott itt Kenedi Géza t. képviselőtársam. Mi egyéb ez, mint a legnagyobb terror, (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) a közhatóság hatalmával, erélyével való súlyos visszaélés, (Ugy van! Ugy van! a balés a szélsöbaloldalon.) ha a társadalomnak közvetlenül érdekelt rétegét el akarja ütni attól, hogy a maga nyilatkozatának, a maga elkeseredésének a béke, a törvényes rendelkezések megtartása keretében, békés módon való tüntetés kereteiben, ami a szabad országokban mindenütt érinthetetlen joga az érdekelteknek, kifejezést adjon. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Ez könnyű dolog. De ugy látszik, a t. igazságügyminister urnak sokkal nehezebb olyan megoldást találnia, amely valamiképen fedje a munkásosztályról itt önmaga által nyilvánított felfogását, amely valamiképen megfeleljen azoknak a szeretetnyilvánitásoknak, .amelyek a t.
