Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.
Ülésnapok - 1910-491
49Í. országos ülés Í9U január 12-én, hétfőn. 43 rendtartás életbeléptetéséről szóló 1897: XXXIV. t.-cz. előzményeit, akkor meg fogjuk találni az indokolás e részében megnyilatkozó felfogás teljes lehetetlenségét a fennálló jogrend szempontjából. Az 1897: XXXIV. t.-cz. 15. §-a, amely megállapítja a birói hatáskört, második pontjában felsorolja az eskiidtbiróságok hatáskörébe tartozó bűncselekményeket és a nyomtatvány utján elkövetett bűncselekményekről, bűntettekről és vétségekről és a törvényben megállapított kihágásokról akként rendelkezik, hogy ezek esküdtbíróság hatásköre alá tartoznak. Már most, az akkori igazságügyi bizottság, amikor tárgyalta a bűnvádi perrendtartás életbeléptetéséről szóló javaslatot, következőképen nyilatkozik a Ház elé terjesztett jelentésében: »Hamis látszat, mint hogyha az életbeléptetési törvény 15. §. 2. pontjának szövegéből az következnék, hogy lehetnek a törvényen kivül más jogforrásban is meghatározott, nyomtatvány utján annak tartalmával elkövetett kihágások. Ezáltal a bizottság azt akarta kifejezni, hogy ministeri rendeletben és törvényhatósági vagy városi szabályrendeletben nem lehet megállapítani oly kihágásokat, amelyek, ha nyomtatvány utján követtetnének el, sajtókihágásokat képeznének. (Ugy van I a bal- és a szélsobalóldalon.) A bizottság ki akarta zárni, hogy ministeri rendelettel vagy törvényhatósági vagy városi szabályrendelettel a sajtószabadságot érintő kihágásokat statuálni lehessen, mert attól tartott, hogy ezen a módon egyes közigazgatási hatóságok a sajtónak azabad működését korlátozhatnák. A t. minister ur törvényjavaslatának indokolása szerint vagy nem tart ettől a veszedelemtől, vagy épen ennek a veszedelemnek akarja kiszolgáltatni a sajtószabadságot, (Ugy van! bal felöl.) Egyik nagyemlékű büntetőjogászunk, Fayer László azt mondja egyik művében. (Olvassa): »A kihágásoknak az esküdtszék elé utalása ujabb biztositékát képezi a sajtószabadságnak. A kormányjavaslat — t. i. az életbeléptetési javaslat — az eddigi gyakorlatból kiindulva csak bűntettekről és vétségekről szólt, a képviselőház igazságügyi bizottságának javaslatára vonták ide a kihágásokat is, mert azok az esetek többségében olyan természetűek, hogy elbírálásuk a sajtószabadság érdekeit közvetlenül érinti«. T. képviselőház! Hogy közigazgatási szerveknek, mint amilyenek a törvényhatósági és városi közgyűlések is, sajtódeliktumok statuálására jogot engedjünk, melyek azután az indokolás szerint az ott érvényes eljárási szabályok szerint lesznek természetesen elbirálandók, vagyis ellentétben az életbeléptetési törvénynek azzal a rendelkezésével, hogy ezek a nyomtatvány utján elkövetett kihágások eskü dtbiróságok hatáskörébe utalvák, nem is a rendes bíróságok, hanem egyenesen a rendőri bíróságoknak, a közigazgatási rendőri közegeknek, a rendőrkapitányságoknak hatáskörébe tartoznak, ez a rendelkezés, mely ugyan az indokolásban foglaltatik annál a csodálatos szabatosságnál fogva, mely az igazságügyminister urnak egész törvényművét jellemzi, egyik legsarkalatosabb alkotmányjogi törvényünkkel is homlokegyenest ellenkezik, t. i. az 18.69.- IV. t.-cz.-kel, mely a birói hatalom gyakorlását a közigazgatástól egészen külön akarta választani s amelynek már 1. §-a rendelkezik akként, hogy az igazságszolgáltatás a közigazgatástól elkülönítendő és sem a közigazgatási sem a birói hatóságok egymás hatáskörébe nem avatkozhatnak. Ezt, ime, akként vitiálja a t. minister ur javaslata, hogy nemcsak törvénymagyarázó, de egyenesen törvényhozó joggal ruházza fel a közigazgatási szerveknek egyikét-másikát. Ilyenek után természetesen joggal el lehet mondani, hogy az 1869: IV. t.-c-nek a birói és végrehajtó hatalomnak különválasztását kimondó nagy elve csak irott akszióma marad a papiroson. De ha már elveszti hatását a t. igazságügyminister úrra egy ilyen sarkalatos alaptörvénynek a rendelkezése, talán mégis egy másik tekintélynek teljes mérvben hatályban állását el fogja ismerni a t. igazságügyminister ur. Én valakitől, kitől szerencsémre igen sokat tanultam, kinek jogászi működése szerény hivatásomnak gyakorlása közben reám igen gyakran a legüdvösebb hatással volt, azt is tanultam, (Halljuk! Halljuk!) hogy: »A törvénykezésnek egy ága sincs oly élénk kölcsönhatásban az alkotmányjoggal, mint a bűnvádi igazságszolgáltatás, melynek úgyszólván egész lefolyása lépten-nyomon az állampolgárok egyéni szabadságának, illetőleg alkotmányjogainak kisebbnagyobb csorbításával vagy legalább korlátozásával járhatna«. Emlékszik-e erre a t. igazságügyminister-ur ? Magáénak vallja most is ezt a tanítást ? Balogh Jenő igazságügyminister: Hogyne! Lovászy Márton: Nem látjuk! Justh Gyula: Papiroson ! Bakonyi Samu : Mert, hogy világosan álljon a t. ház előtt, ezt a klasszikus tanítást az igazságügyminister urnak, Balogh Jenőnek egyik munkája tartalmazza, amely a magyar bűnvádi eljárási jogról szól és annak negyedik fejezetében található, mely az alkotmányjogi szempontokat tárgyalja. Van egy meglehetősen triviálisan hangzó magyar közmondás, amely ugy szól, hogy egyszerre hideget-meleget egy szájból fújni nem lehet. Ugylátszik, mióta a t. minister ur azt a helyet betölti, ezt a lehetetlen művészetet is megtanulta. Azt mondja, hogy fentartja ezt a tanitást, amely becsületére válik, amelyet követni és a minister ur által is megtartatni akarunk, amennyire ez hatalmunkban áll, de azért homlokegyenest ellenkező rendelkezéseket vett be a javaslatba, vagy legalább is annak indokolásába. (Ugy van! a baloldalon.) ö*
