Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.

Ülésnapok - 1910-501

482 5WÍ. országos ülés 1914 január 24-én, szombaton. szőr felhangzott az a kérdés, hogy a mentelmi bizottság megidézte- e maga elé azokat az országgyűlési képviselő urakat, akiknek mentelmi ügyében biráskodott? Erre nézve tisztelettel megjegyzem, hogy a mentelmi bizottság a házszabályok szerint zárt ülésen tárgyal, idézéseket, megkereséseket csak akkor bocsát ki, ha ennek szüksége fenforog. A mentelmi bizottság minden esetben értesitette az illető képviselő urakat arról, hogy mentelmi ügyeik tárgyalás alatt vannak. Nem akarom azonban, hogy az a látszat legyen, mintha a mentelmi bizottság elmulasztott volna valamely idézést, mintha a mentelmi bizottságnak kötelessége volna megidézni azokat a képviselőket, akiknek mentelmi ügyeiben biráskodik. A mentelmi bizottság saját hatáskörében, saját belátása szerint intézkedik abban az irányban, hogy megidézendőnek tartja-e a képviselőt, igen vagy nem. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök : Vitának helye nincs. Következik a szavazás. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a mentelmi bizottság javaslatának elfogadásával Beck Lajos képviselő urat a házszabályok 254. §-ának 3. bekezdése értelmében jegyzőkönyvi megrovásban részesiteni, igen vagy nem ? (Igen!) Elfogadtatott ; ehhez képest mondom ki a határozatot. Következik a napirend : a sajtóról szóló törvényjavaslat (írom. 901., 920.) harmadszori olvasása. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslatot felolvasni. Pál Alfréd jegyző (olvassa a sajtóról szóló törvényjavaslatot.) Elnök: A törvényjavaslat harmadszor is felolvastatván, kérdem a t. házat, méltóztatik-e a most felolvasott törvényjavaslatot harmadszori olvasásban elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) Elfogadtatott. Az ekképen harmadszor' olvasásban is elfogadott törvényjavaslat alkotmányos tárgyalás és szíves hozzájárulás végett a főrendiházhoz tétetik át. Következik a napirend második pontja : a budapest kir. törvényszéknél, a hozzátartozó kir, járásbiróságoknál és a budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszéknél a birói és bírósági hivatalnoki állások számának felemeléséről szóló törvényjavaslat, (ír mi. 955., 96).) Az előadó ur kivan szólani. Almássy László előadó: T. ház! (Halljuk! Halljuk !) A mindenkori igazságügyi kormányok állandó figyelmének tárgyát képezte az a jelenség, hogy a bíróságok egy nagy részénél, de különösen a székesfővárosi bíróságoknál az el nem intézett ügyek száma úgyszólván évről-évre emelkedik. Ha ezt a jelenséget mélyebb vizsgálat tárgyává teszszük, akkor azt látjuk, hogy ezen hátralékok számának emelkedése nincs összefüggésben (Halljuk ! Halljuk !) az ügyek elintézésére hivatott bírák és bírósági tisztviselők munkaképességének csökkenésével, az illetők kisebb szorgalmával, vagy tevékenységük kisebbfoku kifejtésével, hanem igenis átjuk azt, hogy az ügyek száma évről-évre aránya lanul emelkedett, a személyzet létszáma pedig ugyanaz maradt és igy természetes, hogy ezen körülménynek a hátralékok számának emelkedését kellett eredményeznie. (Ugy van! jobbfelől.) Az ügyszám emelkedését látva, semmiféle abnormis indokokra nem szükséges gondolnunk, mert hiszen ez az emelkedés kétségtelenül összefüggésben van az élettel és azokkal a körülményekkel, amelyek a közgazdasági élet terjeszkedését idézik elő ; összefüggésben van a nép számának az emelkedésével, a sürübb érintkezéssel, amely azután természetesen súrlódásokat vált ki. E súrlódásokból perek származnak, a perek számának emelkedése ennélfogva az élet természetes fejlődésével van okozati összefüggésben. Ha e jelenségekkel szemben az orvoslás módjáról gondolkozunk, mindenekelőtt azt látjuk, hogy valamint az élet minden egyes jelensége szerves és okozati összefüggésben van egymással, ugyanez áll a jogi életre, az igazságügyi kormányzatra és az igazságszolgáltatásra is. Ennélfogva a segítést, a valódi orvoslást e téren is csak akkor találjuk meg, ha az egész vonalon segítséget nyújtunk és pedig elsősorban szükséges az érvényben levő anyagi jogszabályoknak kodifikálása. Hiszen kétségtelen, hogy az ellentétes birói gyakorlat oka a jogbizonytalanságnak, a jogbizonytalanságból származik azután a próbálkozás mindenféle kétes természetű perek megindításával és a perek számának emelkedése ebben is találja egyik okát. Az igen tisztelt igazságügyi kormánynak még be nem terjesztett, de már a közvélemény előtt fekvő javaslata, amely a magyar magánjognak kodifikálásáttartalmazza, kétségtelenül elsőrendű tényezője lesz a perek száma csökkentésének, mert hiszen ott, ahol kodifikált törvénykönyv van, ahol precziz megállapított jogszabályok alapján lehet elbírálni valamely vitás jogesetet, kétségtelen, hogy nincs meg az emberekben annyira a perlekedési kedv ; hogy inkább hajlanak a békés kiegyenlítés felé és az olyan természetű ügyeknek birói fórumok elé való vitelét, amelyek jogi alappal alig birnak, már a költségektől való tartózkodás miatt sem fogják megkoczkáztatni. (Ugy van! jobbfelől.) Azonban ettől eltekintve, a perek számának csökkentése és különösen a restancziák elintézése megfelelő polgári törvénykezési rendtartástól is függ. Hiszen, ha Magyarországnak csak 40—50 év előtti jogi életére tekintünk vissza, azt látjuk, hogy az a rendkívüli sok perjogi forma, amelyeknek elintézésétől valamely magánjogi vita eldöntése függött, évtizedekre húzta ki, halasztotta el a per kérdésének érdemben való jogerős eldöntését. S miután ezek az alaki perjogi kérdések a bírónak munkásságát legnagyobb részben igénybe vették, kétségtelen, hogy magára épen a legfőbb munkára, a szorosabb értelemben vett Ítélkezésre kevesebb ideje jutott neki s magukkal a formákkal eltöltvén az időt, a hátralékok száma kétségtelenül kellett, hogy emelkedett legyen. (Ugy van !) Már az utóbbi időben — még Szilágyi Dezső igazságügyministersége alatt — benyújtott