Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.

Ülésnapok - 1910-500

500. országos ülés 19ík január 23-án, pénteken. 459 ellenben a tartalma határozottan ellenmond intézkedéseiben azon nagy elveknek. Es rá kell mutatnom arra, bogy miért kivánom és követelem azt, hogy az előző vizsgálat, vagyis a czenzura örök időkre való eltörlésének törvénybe iktatása ez alkalommal is vétessék figyelembe. Kivánom azért, mert a beterjesztett törvényjavaslatnak az igazságügyi bizottság által átmódositott szakaszaiban, miként azt már előttem szólott t. képviselőtársam is emiitette, elsősorban a 9. §. az, amely a legdurvább módon engedi meg azt, hogy előzetes vizsgálatokat pláne még olyan egyének is teljesítsenek, akik egyáltalában nem értenek hozzá. Ilyenek a postai és a vasúti személyzet, amelynek meg van tiltva az olyan lapoknak továbbküldése és tovább szállítása, amelyeknek terjesztését a 10. §. tiltja. Ebből önként következik, hogy a postai és vasúti személyzetnek először kutatnia és keresnie kell, vájjon a feladott sajtótermékek nem ütköznek-e a 10. §-ba, vagyis nincsenek-e birói Ítélettel sújtva ; nem foglaltattak-e le a vizsgálóbíró által; rá van-e nyomtatva az illető sajtótermékre a kiadó tulajdonosnak, a szerkesztőnek stb.-nek a neve. Ha ezeknek a hozzá teljesen nem értő egyéneknek, a különben is nagyon elfoglalt vasúti és postai tisztviselőknek, pláne még a levélhordónak is megadjuk ezt a jogot, — mert még a levélhordó is jogosítva van nem kézbesíteni olyan sajtóterméket, amely a 10. §-ba ütközik — hova jutunk el akkor az erkölcsnek, a magyar nyelvnek és más egyebeknek szempontjából, amelyeket tegnap az államtitkár ur olyan nagyon emlegetett ? Ezekre bizzuk mi azon okok keresését és kutatását, amelyek egy sajtóterméket a továbbításra diszqualifikálnak ? íme, ez kétségtelen jele annak, hogy az igazságügyminister ur az előzetes vizsgálatot igen is fenn akarja ezen formában tartani. De fenn akarja tartani az igazságügyminister ur az előzetes vizsgálatot a 11. §. negyedik bekezdése szerint is, amikor arra szintén nem illetékes tényezőkre, a törvéiryhatóságnak arra az első tisztviselőjére bizza annak keresését és kutatását, vájjon a sajtótermékben léteznek-e olyan kitételek, amelyekről e szakaszok rendelkeznek, vagyis előzetes vizsgálatot rendel el a 11. §. negyedik bekezdése e tekintetben (olvassa) : Olyan sajtótermék utczai terjesztését, amely a közrendet vagy a közerkölcsiséget sérti vagy veszélyezteti, különösen amely valamely nemzetiség, osztály vagy hitfelekezet ellen gyűlölet ébresztésére alkalmas vagy a családi élet belső ügyeit tárgyalja anélkül, hogy azt közérdek kívánná, engedélyezni nem szabad. Ha engedélyezni nem szabad, akkor azt a sajtóterméket előzetesen meg kell vizsgálni, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) ha pedig előzetesen meg kell vizsgáim, akkor ez kifejezetten és kétségtelenül az c nos a múlt szégyenteljes időkből ránk maradt czenzuraval (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ezt a czenzurát akarja az igazságügyminister ur a javaslatban tovább is fentartani. Minthogy mi ennek ellenzői vagyunk, épen azért kérem elvben kimondani az 1848 : XVIII. t.-czikk nagy elvi kijelentését a czenzura eltörlésére vonatkozólag, mert ha a ház ezt elfogadná és kimondaná, ebből önként következik, hogy az általam hivatkozott 9. és 11. §-oknak az előző vizsgálatra vonatkozó rendelkezéseit e javaslatból törölni és mellőzni kell. A másik módosításomra vonatkozólag pedig kétségtelen az, ami az igen tisztelt igazságügyminister ur indokolásából is kitűnik, amely egyúttal a czenzura eltörlését magasztalja, hogy annak a szakaszba való felvétele szükséges. Fel kell hogy olvassam az igazságügyminister ur indokolásának ezen részét, hogy lássa mindenki, hogy elvileg ő is dicsőíti a czenzura eltörlését, elvileg ő is ki akarja mondani a gondolat szabad közlését és terjesztését, de valójában ennek nagyobb ellensége nincs, mint maga az igazságügyminister ur. íme, mit mond ő a részletes indokolás bevezető rendelkezéseinek az 1. §-ra vonatkozó részében? A következőket mondja (olvassa) : »Minthogy azonban az uj jogszabály értékét nem az elvi kijelentések, hanem azok az intézményes biztosítékok adják meg, amelyekről a javaslat későbbi szakaszai rendelkeznek, a javaslat szószerinti szövegében átveszi az 1848-iki sajtótörvény történeti jelentőségű 1. §-át, amelyhez a múlt századok előzetes czenzurájának eltörlése miatt a nemzet kegyeletének varázsa fűződik.« íme, az igazságügyminister ur maga hangoztatja, helyesen hangoztatja, jól mondja, hogy a gyászos időknek ezen maradvámyát végleg és örökre el kell törölni, amint eltörölte az 1848-iki törvényalkotás. Az 1848. évi törvényalkotásnak ezen legbecsesebb kifejezését tehát, ha őszinte s becsületes törvényalkotást akarunk végezni, igenis, át kell venni; (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) ha pedig önök nem veszik át, akkor nem becsületes munkát végeznek. (Igaz ! ügy van ! a bal- és a szélsőbal oldalon. Mozgás jobbfelől.) Átvétetni kivánom különösen az első szakaszban azt, hogy ne csak a gondolatok szabad közölhetése, hanem egyúttal szabadon terjeszthetése is kimondassék. Az 1848-iki törvény alkotása ezt nem hiába mondta ki. A kétszer használt »szabadon« kifejezés, igenis, hangsúlyozni akarta, ugy a közlésre, mint a terjesztésre vonatkozó korlátlan szabadságot. És ennek a korlátlan szabadságnek meg kell ebben a törvényben nyilatkoznia, ha őszinte munkát akarnak végezni. Ugy látom azonban, hogy ez az alkotás, amelyet itt véghez akarnak vinni, nem egyéb, mint a magyar nemzet utolsó alkotmánybiztositékának szándékos és tudatos lerombolása. (Igaz! Ugy van! a baloldalon. Ellenmondások jobbfelől.) Mert hiszen nem azok a szempontok vezetik önöket, amelyek pl. az államtitkár ur beszédében elhangzottak, hanem vezeti egyenesen letörése minden ellenzéki törekvésnek, (Igaz! ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) mert önök le akarnak törni minden védekezést azon gálád munka ellen, amelyet' eddig a munkapárt a nemzet ellen elkövetett. (Nagy mozgás és zaj a jobboldalon és a 58*