Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.

Ülésnapok - 1910-500

458 500. országos ülés Í9Í4 január 23-án, pénteken. hatósági tudomásulvételhez van kötve a sajtótermék terjesztésének joga, itt nem egyszerű bejelentési kötelezettségről van szó a felügyeleti jog szempontjából, hanem szó van egyszerűen a sajtó engedélyezéséről, arról van szó, hogy engedélyt kell adni a gondolat, a sajtótermék terjesztéséhez. A javaslat tehát politikai hatóságok részéről való engedélyadáshoz köti a gondolat szabad terjesztését. Hogy azután milyen ez a szabadság és melyek ezen adminisztraczionális intézkedésnek feltételei, arra e pillanatban kitérni nem akarok, mert ez annak a szakasznak részletes megvitatásához tartozik, amelyben erről szó van. Azt azonban már most kötelességem megállapítani, hogy ez az 1. § összeütközésben van a törvényjavaslatnak későbbi 9, 11 és 12-ik §-aival és hogy nem nyilt dolog az, szinte — bocsánatot kérek — politikai és törvényhozási szempontból nem fair dolog az, mást megállapítani elvi deklarácziókép az 1. §-ban és más részletes rendelkezéseket tenni a törvényjavaslat további szövegében. Huszár Károly (sárvári) : A közvélemény becsapása. Kelemen Samu: De itt van egy másik nagy kérdés, az óvadék, a kauczió kérdése is. Megint nem akarok ennek a kérdésnek részleteibe sem belemenni, mert hiszen az illető szakasznál vagy én, vagy más barátom megteszszük majd erre vonatkozó észrevételeinket. Aziránt azonban semmi kétség nem lehet, hogy abban a pillanatban, amikor mi vámszedéshez kötjük a gondolat terjesztésének szabadságát, amikor ötvenezer és húszezer koronás vámot szedünk az után, hogy valaki szabadon terjeszthesse gondolatait, akkor ez a pénzben meghatározott, jelentékeny értékfeltételhez kötött szabadság minden más lehet, csak igazi szabadság nem. (Igaz ! 11 gy van! bal]elöl.) En megengedem, hogy lehetnek egyéb czélszerüségi okok, amelyek folytán — kártérítés vagy más efféle szempontokból — megfontolandó az, vájjon indokolt-e a kauczió vagy nem. Ezzel a kérdéssel annak idejében fogunk majd foglalkozni. Egy dolog azonban kétségtelenül áll előttem s ez az hogy abban a pillanatban, mikor a mai gazdasági viszonyokhoz képest pláne olyan jelentékeny összegnek letételéhez mint előfeltételhez köti a javaslat a gondolat szabadságát, akkor mindenről beszélhetünk, csak terjesztési és közlési szabadságról nem. Ezek azok a szempontok, melyeknek figyelembevételével én az 1. §-nak rendelkezéseit nem tartom elfogadhatóknak. Nem azért, mintha ezt az elvet nem osztanám, mely az 1. §-ban van. Osztom teljes mértékben akként, amiként az szövegezve volt a negyvennyolczadiki törvényben, osztom azzal az előttem különben érthetetlen stiláris módosítással, mely — mintha egy nagy klasszikus épületen kontár javítást akarnánk eszközölni — egyszerűen felcseréli a szavakat anélkül, hogy lényegében valami ujat mondana, mondom, osztom abban a stilárisan módosított szövegben is, mely az 1. §-ban jelentkezik, de nem fogadom el azért, mert csak olyasmit fogadhatok el, amiről meg vagyok győződve, hogy annak mint előrebocsátott elvnek, mint az 1. §-ban megállapított nagy elvi jelentőségű deklarácziónak megvalósítását czélozza a törvényjavaslat. Ahol azonban a törvényjavaslat összes részletes intézkedéseinek egybevetéséből azt kell megállapítanunk, hogy itt nem az 1. §. elvi kijelentéseinek megvalósításáról, hanem ennek megkerüléséről van szó, ahol tehát az 1. §-ban kijelentett ez a nagy elv voltakép csak czégér, még pedig hamis czégér, (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) mely alatt más árut árusítanak, mint aminő ott az 1. §-ban jelezve van, akkor a köteles nyíltságnál és tiszteletnél fogva, melylyel a meghozandó törvények iránt viseltetnünk kell, nem fogadhatok el egy oly rendelkezést, melynek helyes értelmét a törvényjavaslat teljesen kiforgatja. Az 1. §-t ebből a szempontból nem fogadom el. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Elnök : Szólásra ki következik ? Rudnyánszky György jegyző: Barabás Béla ! Barabás Béla : T. képviselőház ! Kölcsey Ferencz egyszer egy férj gyilkossággal vádolt asszonyt védett az esküdtszék előtt és azzal kezdte beszédét : Félve szólalok meg, tekintetes kir. törvényszék, látván a nevezetes többséget, mely a szerencsétlen asszony sorsát már-már eldöntötte. Méltóztassék elhinni, hogy a sajtószabadság is vádolva van és mi csakugyan félve kell hogy felszólaljunk, mert mert látjuk azt a nevezetes többséget, mely ennek a sajtószabadságnak szerencsétlen sorsát már-már eldöntötte. Ráth Endre : A províziók kiderülnek azután. Barabás Béla: T. képviselőház ! Ehhez az 1. §-hoz nekem két módosításom van, melyeket felolvasok. Az első módosításom az lenne (olvassa) : »Az 1. § bevezető szavaiként az 1848: XVIII. t.-czikk bevezető szavainak azon kijelentését, hogy az előző vizsgálat eltöröltetvén örökre, továbbra is fentartván, folytattatik azután a szakasz stb.« Jönne, hogy mindenki szabadon közölheti és terjesztheti gondolatait. (Helyeslés balfelől.) A második módosításom pedig —• megjegyezvén, hogy természetesen majd meg fogom mindkettőt indokolni — az, hogy az 1. §-nak »és« és »terjeszthető« szavai közbe tétessék oda az 1848 : XVIII. t.-czikk nek azon szava : »szabadon«. Vagyis akkor igy nézne ki a szakasz : Sajtó utján mindenki szabadon közölheti és szabadon terjesztheti gondolatait. Az első módosításra vonatkozó indokaimat röviden a következőkben adom elő. Maga az igazságügyminister urnak indokolása az 1. §-hoz igy szól (olvassa) : »A javaslat e téren nem alkot uj jogot, csak fentartja a lényegében továbbra is hatályos régi jogszabályt.* Az a kijelentése az 1848 : XVIII. t.-czikk liberális és korszakot alkotó intézkedésének, hogy az előző vizsgálatot örök időkre eltörli, ebben a törvényben is benne kell hogy foglaltassék, ha nem tételezzük fel e törvényről azt, hogy csak az elvet vette át a nagy időknek nagy törvényalkotásából, míg