Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.

Ülésnapok - 1910-500

456 500. országos ülés 19H január 23-án, pénteken. lencztized része, amelyekért kizárásra Ítélnek képviselőket : (Igaz! Ugy van! balfelől.) akkor én nem vagyok abban a helyzetben, hogy itten nyugodtan tárgyaljak sajtójogi részletekről és elállók a szótól. Nem veszek részt a vitában. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra ki következik ? Szólni senki sem kivan, igy a vitát bezárom s a tanácskozást befejezettnek nyilvánitom. Következik a szavazás. Kérdem a t. házat: méltóztatik-e az 1. §-t elfogadni, igen vagy nem ? (Igen !) Elfogadtatik. Következik a 2. §. (Zaj a baloldalon és élénk félkiáltások: Hiszen van még szónok az 1. §-hoz ! Kelemen Samu feliratkozott!) Hoványi Géza jegyző: Az 1. §-hoz csak gróf Apponyi Albert iratkozott fel. (Felkiáltások a baloldalon : Kelemen Samu is !) Kelemen Samu : Én jelentkeztem ! (Felkiáltások a baloldalon: A táblán van felírva!) Elnök: Engedelmet kérek, t. képviselő ur, én innen a táblához nem látok. (Felkiáltások a baloldalon : Ott van a táblán !) Ne tessék ilyen hangon az elnökkel vitatkozni. (Élénk helyeslés a jobboldalon Zaj a baloldalon.) A házszabályok azt rendelik . . . Gr. Andrássy Gyula : Nincs házszabály ! (Ugy van ! a baloldalon.) Héderváry Lehel : Mire való akkor a feliratkozás ? Elnök : A házszabályok szerint a szólni kívánóknak az erre kijelölt jegyzőnél kell jelentkezni. (Zaj.) Kelemen Samu : Ott jelentkeztem ! Bakonyi Samu: A táblán olvastuk mindnyájan ! Kelemen Samu: Nyilván tévedés történt, talán méltóztatnék megengedni, hogy felszólaljak. Elnök: Azt hiszem, tévedés esete forog fenn, azért kérem a házat, méltóztassék az előbb tett azon kijelentésemet, hogy az 1. §. elfogadtatik, nem emmcziáltnak venni és a képviselő urnak a szót megadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen I) Akkor a képviselő urat illeti a szó. Kelemen Samu: T. képviselőház ! Apponyi Albert grófnak az iménti felszólalása voltaképen mindannyiunk számára azt a kötelességet irja elő, hogy annak a reparácziónak az elmaradása után, amelyet az igen t. elnök ur megadni nem volt hajlandó, mi a szólásnak a jogától eláljunk. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek a ház minden oldalán. Kelemen Samu : Nehogy azonban ennek a magatartásnak és következetes továbbfolytatásának az eredményeként az következzék be, hogy ez az egész javaslat részleteiben minden vita nélkül egyszerűen keresztiilmenjen, én azt hiszem, hogy talán a t. ellenzéknek is a helyeslésével találkozom akkor, mikor ilyen következményt el óhajtok kerülni. Tisztán ennek az oknak, hogy ugy mondjam, belső kényszere következtében szólalok fel itt az 1. §-nál. A törvényjavaslat 1. §-a . . . Hédervári Lehel (közbeszól). Elnök: Csendet kérek Hédervári képviselő ur ! Kelemen Samu : A törvényjavaslat 1. §-a az 1848. évi sajtótörvényből átvette azt a közismert nagy elvet, azt a, mondhatnám, elvi deklarácziót, hogy gondolatait sajtó utján mindenki szabadon közölheti és szabadon terjesztheti. Az a feladat hárul most rám, hogy vizsgálat tárgyává tegyem, vájjon az 1. §-nak ez az elvi kijelentése fedve van-e a törvényjavaslat részletes intézkedéseivel, vagy pedig nem igaz az, amit itt az első szakasz, mint nagy elvi kijelentést tesz és az előtt a helyzet előtt állunk, hogy itt voltaképen a gondolatterjesztésnek és a gondolatok szabad közlésének, tehát a közszabadságnak lobogója alatt idegen áTut csempésznek be. Méltóztassék megengedni, hogy mikor ezt a kérdést vizsgálat tárgyává teszem, ezt a két nagy elvi szempont előrebocsátásával tegyem meg. Az első az, hogy közülünk voltaképen senki nincsen, aki a sajtó szabadságának és a sajtójognak kérdésével foglalkozik, aki azt kivánná, hogy a sajtó szabadsága korláttalan legyen. A gondolat közlése és a közölt gondolatok szabad terjesztése alatt abszolút korlátlan szabadságot értenünk nem lehet. Helyes értelmezése a sajtószabadságnak és a gondolatok szabad közlési jogának tehát abban áll, hogy a sajtót meg kell menteni minden adminisztratív hatalom alól és birói oltalom alá kell helyezni. Abban a pillanatban, amint a sajtó szabadsága és a sajtójog kérdése nem közigazgatási kegytől és kedvezéstől, hanem a független biróság határozatától függ, akkor lényegében a sajtó szabadsága meg van valósitva. Mert még akkor is, amikor a biróság üldöz, voltaképen védelmet és oltalmat nyújt. Ezt nyújtja a sajtó által megtámadottnak, az a tudat, hogy ő a maga igazának érvényesülését a biróság előtt keresi, tehát az előtt a közhatóság előtt, amely ami szervezetünk szerint a legfüggetlenebb és a pártatlanságnak lehető legteljesebb biztositékaival van körülövezve, de még magának a sajtónak is, tehát ezen a ponton üldözöttnek is megadja azt a megnyugtató tudatot, hogy ő azért, amit tett, annak felel, akinek közhatósága és impériuma alá nyugodtan bocsáthatja mindenki a maga cselekedetét, felel kizárólag a független és pártatlan magyar biróság előtt. Az a kedvezés, az az engedmény, vagy az az intézkedés, amelyet az adminisztráczió tesz, voltaképen akkor is egyoldalú kedvezés, amikor oltalmat és védelmet akar nyújtani, mert hiszen ez az oltalom és védelem sem egyéb, mint bizonyos kegye a kormányhatalomnak ; nem pártatlan, nem független, nem melléktekintetektől és befolyásoktól ment, tehát mikor megótalmazza is a sajtót, nem nyújt neki egyebet, mint favort, mint kegyet, ahelyett, hogy jogot adna, már pedig a sajtónak nem kegyekre és kedvezésekre, hanem jogokra van szüksége. A másik kérdés, amelynek szempontjából az 1. §. kijelentéseit elbirálnunk kell, voltaképen egy