Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.

Ülésnapok - 1910-491

40 491. országos ülés 19: affidavit-tal erősített meg, odaállván a bíróság elé, ha nem is a maga fizikai személyével, de nyilatkozatával, hogy mint ember a maga reputáczióját megvédelmezze. Ez az eljárás felel meg az angol felfogásnak, ez a felfogás mutatja a közszabadságnak, a sajtónak erejét Angliában. Majd ha a t. kormány olyan politikát fog folytatni, hogy ilyen közfelfogás keletkezhet nálunk is, hogy a legutolsótól a legmagasabb fórumig ennyire egyforma lesz a törvénytisztelet : akkor ki lesz zárva, hogy a bíróság működéséről itt ilyen nyilatkozatok hangozzanak el, akkor tessék majd az angol jogélet szigorúságára hivatkozni példa gyanánt; mi ezt a szigorúságot szívesen fogjuk elfogadni, ha megajándékozzák ezt a szerencsétlen, elnyomott nemzetet mindazokkal a szabadságokkal, amelyeket az angol nemzet élvez. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) De, t, ház, azok a rendelkezések, amelyek a t. minister ur javaslatában foglaltatnak, egytőlegyig nem a haladás és a közszabadságok megerősítésének érdekeit szolgálják, hanem csak arról gondoskodnak, hogy minél hatályosabban biztosithassák a t. kormány párt hatalmi abszolutizmusának fentartását. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Igen tisztelt elnök ur! Talán méltányos dolog lesz azon kérésemnek teljesítése, hogy pár percznyi szünetet kapjak. (Élénk éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Szász Károly foglalja el.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Bakonyi Samu képviselő urat illeti a szó. Bakonyi Samu : T. képviselőház ! A minister ur törvényjavaslatának sajtóellenes tendencziáit nem kevésbé kirívóan mutatják azok a büntetőjogi rendelkezések, amelyek deliktumot deliktumra halmoznak és drákói szigorral állapítják meg a büntetéseket. Általánosságban ezen rendelkezések bírálatául csak azt bocsáthatom elő, hogy azok kirívóan tanúsítják, hogy a szabatosságnak, a jogászi konzekvencziának micsoda hiányával fogtak hozzá az igazságügyministeriumban ezen törvényjavaslatnak kezdeményezéséhez. (Ugy van ! a baloldalon.) Ehhez az inkonzekvencziához, amely megnyilatkozik a törvényjavaslat egyik rendelkezésében a másikkal szemben, egészen hivek maradtak azután a törvényjavaslat végleges megszövegezésében is. A t. igazságügyminister ur, amint már arra beszédemnek eddigi részeiben is nem egyszer voltam kénytelen rámutatni, egészen helytelenül hivatkozik arra, hogy figyelembe vette a budapesti ügyvédi kamarának felirataiban megnyilatkozott valóban jogászi felfogását, A budapesti ügyvédi kamara ugyanis 1907 május havában kelt feliratának 4-ik pontjában azt mondja, hogy a sajtótörvénybe csak olyanok valók, amelyek a sajtó szabadságának, a sajtó jogrendjének védelmére h január 12-én, hétfőn. konstruálhatok és annak az oltalmát szolgálják. A minister ur javaslata, amennyiben büntetőjogi rendelkezéseket is tartalmaz, ezzel homlokegyenest ellenkező felfogást tanusit, mert egész csomó uj deliktumot gyömöszöl bele a sajtótörvénybe, olyan rendelkezések beállításával, amelyek legkevésbbé sem foglalhatnának helyet a sajtójogban, hanem az általános büntetőjogba valók. Azt mondottam, t. képviselőház, hogy következetlen a ministeri javaslat. Azt is mondottam már előzőleg, hogy kirívó disszonancziát árul el a kodifikatorius munkában, amelynek pedig a művészetéhez hozzátartozik a jogászi összhang megóvása egyéb létező törvényeink rendelkezéseivel és önmagának a javaslatnak, saját művének egyéb rendelkezéseivel. Mind a két követelménynyel ellentétbe jut a minister ur javaslata. Fennálló büntető jogrendünk ugyanis a kísérlet büntetését enyhébbnek rendeli, mint a befejezett bűncselekmény büntetését. Büntető törvénykönyvünk valamennyi rendelkezése között csak egyetlen egy található, amely a kísérletet ugyanazzal a büntetéssel sújtja, mint a befejezett bűncselekményt. Ez a büntetőtörvénykönyv 126. szakaszában szabályozott felségsértés bűntette, amelynek bizonyos eseteiben a kísérlet épen olyan súlyosan büntetendő, mint maga a befejezett cselekmény. Ezenkívül egész büntetőtörvénykönyvünkben a kísérlet büntethetőségét a befejezett bűncselekménynyel equiparáló rendelkezés sehol sem foglaltatik. Azonban a törvényjavaslat jogrendünknek ezen megállapítását egyszerűen áttöri, mint annyi más garaneziáját a büntető törvénykönyv rendelkezései igazságos alkalmazásának. A sajtórendészeti eljárás tárgyában alkotott szabályrendeletekben kihágássá csak olyan cselekményt, lehet tenni, amelyek a sajtójog terén a megállapított sajtórendészeti szabályoknak megsértését involválják. Látni fogjuk ezzel szemben, hogy mennyire ellentétes rendelkezéseket tartalmaz a javaslat. Szóval e javaslatban, jogrendünknek az egész vonalon való teljes felforgatásával találkozunk. Ami az előbbit illeti, t. i. hogy a kísérletet nem lehet a befejezett cselekménnyel egyforma büntetéssel sújtani, ezzel az elvvel szemben a törvényjavaslat egyszerűen ugy rendelkezik, hogy a kolportázsból kizárt sajtóterméknek terjesztése egy befejezett cselekmény és tényleg bizonyos büntetéssel sujtatik. De épen igy sujtatik az a cselekmény is, hogy a terjesztésből kirekesztett sajtótermék egyszerűen átadatik az elárusítónak, hogy ha annak a terjesztését az elárusító tényleg foganatba nem vette is. Igaz, hogy nem olyan nagysúlyú cselekmény ez, mint a büntetőtörvénykönyv 126. §-ában meghatározott felségsértés büntette, de mégis egy kisebbfoku cselekménynek a kísérletével szemben is ez az általános büntetőjogi elvek durva megsértésénél egyébnek nem mondható, sőt hogy ha egy kisebbsulyu cselekménynél töretik át az elv, ez a jogászi judicium szempontjából tulajdonképen még súlyosabb be-