Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.

Ülésnapok - 1910-491

Í9l. országos ülés 1914 január 12-én, hétfőn. 41 számítás alá esik. Mondom, egy ilyen csekélyebb jelentőségű cselekménynek büntetőjogi szankczió alá vetése körül is azt a kirívó hibát követi el a t. igazságügyminister ur javaslata, hogy szembeszáll az általános büntetőtörvénykönyvnek a kísérlet és befejezett bűncselekmény büntetése közti megkülönböztetésével. A javaslatban foglalt rendelkezések drákói szigoráról is tettem említést a büntetés kimérése tekintetében. Olyan büntetéseket, akkora sulyu és fokú cselekményekre, mint aminőket deliktumoknak nyilvánít az igazságügyminister ur javaslata, sehol, a világ egyetlen országában sem találunk. A franezia sajtótörvény, amely 1881 Julius 29-én kelt, 17. §-ában olvassuk, hogy a hatósági hirdetmények eltávolítása, befedése, megrongálása, elszakítása 4—15 frankig terjedhető pénzbüntetéssel, ha pedig a közhatóságnak valamely tagja követte el a cselekményt, akkor is csak 16—100 frankig terjedhető pénzbüntetéssel, vagy — tehát nem és — 6 naptól egy hónapig terjedhető szabadságvesztéssel büntettetik a cselekmény súlya és az elkövetés súlyosabb vagy enyhébb beszámithatóságának mértéke szerint. Magánosok választási hirdetményeinek megrongálása és az azok ellen elkövetett ugyanilyen cselekmény 5—15 frankig, ha hatósági személy követi el, 16—100 frankig terjedhető pénzbüntetéssel, illetőleg hat najrtól ugyancsak egy hónapig terjedhető elzárás büntetésével büntetendő. Ezzel szemben, ha a törvényjavaslat megfelelő rendelkezéseit vizsgáljuk, a 24. §. egy hónapig, de második pontjában egy hónapig terjedhető fogház és 100—100 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel sújtja azt a kiadót is, aki szerkesztőként az arra illetékes közigazgatási hatóságnak a szerkesztéssel tényleg nem foglalkozó egyént jelent be. Ilyen szabályozás mellett a kiadó minden szándékossága és minden hibája nélkül, ha az illető sajtóvállalatot üldözésbe akarja fogni a kormánytól függő helyzetben lévő közigazgatási hatóság, ha a szerkesztő, teszem azt, szabadságon van, megbetegszik, vagy bármely más okból tényleg nem foglalkozik in concreto a szerkesztéssel, de be van jelentve, ennek az állajjotnak egészen ideiglenes tartania alatt az abban beállott változás bejelentésének elmulasztásáért a kiadót igen érzékeny pénzbüntetéssel lehet sújtani, holott sokkal nagyobb sulyu cselekményekért és mulasztásokért a franezia sajtótörvény — mint ahogy azt az imént láttuk — hasonlíthatatlanul enyhébb büntetési tételeket alkalmaz. Igazán érdekes dolog az, amit a t. igazságügyminister ur javaslata a 24. §. 8. pontjában büntetendő cselekménynek nyilvánít. Mindannyian, akik jogot hallgattunk, igaz kegyelettel csüngünk a római jog tanításain s azok között pl. azon is, amely azt a jogi rendelkezést foglalja magában, hogy nasciturus iam pro natu habetur commodo quoties de eius agitur. A t. igazságügyminister urnak javaslata, nem tudom, talán szocziális felfogásból, talán a depopulatio KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915, XXI. KÖTET. elleni praeventiv védekezés okából, büntetendő cselekménynek nyilvánítja a 24. §. 8. pontjában az olyan hirdetésnek közzétételét is, amely a fogamzást megakadályozó szerek ajánlását foglalja magában. Hát ez igen szép és helyes dolog, de vizsgáljuk csak meg, hogy áll ez a kérdés fennálló jogrendünk egyéb intézkedéseivel szemben, amelyek nem a születendő, nem a méhmagzat épségét védelmezik, hanem az emberélet, a megszületett ember életének és testi épségének biztonságával foglalkoznak. A t. kormánynak, ha szocziális érzékéről akar tanúságot tenni, ezen a téren volna elég módositani, elég kezdeményezni valója. (Igaz ! ügy van ! a haloldalon.) Méltóztassék csak megnézni az 1893. évi XXVIII. törvényczikket, mely az ipari balesetek elleni védekezéssel foglalkozik. Ez azt a munkaadót, aki elmulasztja a munkások testi épségének biztonságára vonatkozó készülékek alkalmazását, pusztán ezért, még ha nincs is semmiféle káros következménye, 600 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel sújtja. Ezzel szemben a törvényjavaslat 24. §-ának 8. pontja egy évig terjedhető fogházbüntetéssel védi a meg sem született méhmagzat épségét. Hát az a fürge kodifikatori munka igy oltalmazza meg a jogalkotó tevékenységnek harmóniáját. Ez olyan rikító disszonanczia, amely egymagában teljes mértékben indokolja a t. igazságügyminister ur javaslatának jogászi szempontból való el nem fogadását. Az egyszerű valótlanság közlését szintén szigorú büntetéssel sújtja a t. minister ur javaslata, | pedig, ha tekintetbe vesszük azt, hogy a valótlan ] hír közlése, ha az nem sajtó utján történik, magá| ban véve tulajdonképpen nem is büntetendő, akkor az ilyesminek sajtódeliktummá való nyilvánítása igazán nem mondható egyébnek, mint a sajtószabadság sérelmének. Ezzel a rendszerrel szemben, amelyet a t. igazságügyminister ur javaslata követ, teljes joggal rámutathatok egy, a kultúrában eddig még nem túlságosan nagy előhaladást tett államnak, Bulgáriának a példájára, amely szintén foglalkozik a valótlan hírek terjesztése büntetésének a kérdésével s a melynek sajtójogában azzal a rendelkezéssel találkozunk, hogy az ilyen valótlan hirek terjesztése csekély, maximum 300 frankig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. De hát a t. igazságügyi bizottság valószínűleg erre is azt mondaná, ha ezt különösebben megvilágitandónak tekinteném, hogy ez sem egyéb, mint annak a bizonysága, hogy ez a sajtótörvényjavaslat a vüág legszabadelvübb sajtójogi alkotása. A valótlan hirek közlésének megtorlását a német birodalmi sajtótörvény és a német birodalmi anyagi büntetőtörvénykönyv sem mulasztja el, csakhogy, sajnos, az igazságügyminister ur nem tartja követendőnek azt a jogászi szabatosságot, amelylyel körülbástyázza az ilyen deliktumok statuálásának veszedelmét a német birodalmi törvénykönyv, amikor meghatározza, hogy mi tekinthető valótlan hirek terjesztésének, megadván a fogalmát ezen valótlan hirek 6