Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.
Ülésnapok - 1910-499
450 4-00. országos ülés I9lk január 2%én, csütörtökön. Szmrecsányi György: Hogy a parlamenti helyzet nem alkalmas ilyen fontos törvényjavaslat tárgyalására, azt már elégszer bizonyítottuk a házban. Annak oka, hogy ezt most újból indokolni kívánom, a ministerelnök urnak mai felszólalása volt, amelyre Andrássy Gyula igen t. képviselőtársam már nagyon helyesen és nagyon találóan reflektált és az abban foglalt vádakat és czinizmust visszautasította. Én folytatni kívánom azzal, hogy csodálkozásomat kell a felett kifejeznem, hogy a ministerelnök ur itt a ház előtt még mindig a Désy -pörre hivatkozik és azzal jön elő. (Felkiáltások : Nem ö jött elő!) Hajós Kálmán: Abból élnek! Szmrecsányi György: Miért hivatkozott a zalatnai házra? (Felkiáltások jobbfelöl: Mert felelt!) Hivatkozott rá ós azt az állítást koczkáztatta meg, hogy annak a becsületes és tisztességes embernek, akit az egész ország osztatlan, tisztességes közvéleménye a legnagyobb tisztelettel vesz körül, hogy annak kell a becsületes emberek elől elbújnia. (Zaj.) Alapítom ezt a felfogásomat és ezt a csodálkozásomat arra, hogy a ministerelnök ur ebben a perben mint tanú szerepelt, szerepelt pedig egy teljesen oda nem tartozó, alárendelt jelentőségű kérdésben. Odament, vallott, saját maga jelentkezett . . . BartOS János: Odatolakodott! (Nagy zaj jobbfelől.) Justh János: Mi nem kaptunk abból semmit ! Elnök: Justh János képviselőurat rendreutasítom. Szmrecsányi György : A ministerelnök ur, mikor odament, tudta azt nagyon jól, hogy abban a perben miről van szó, tudta azt nagyon jói, hogy Désy Zoltán becsületes ember, tudta azt nagyon jól, hogy Désy Zoltán mire alapítja a vádját, tudta azt, hogy igaza van (Ugy van! JJgy van! bálfelöl.) és tanúvallomásával mégis hozzá akart járulni ahhoz, hogy azt a becsületes, tisztességes embert becsukják. (Ugy van! ügy van! Taps a bal- és szélsőbaloldalon.) Tudta ezt a ministerelnök ur a becsületbiráktól, tudta Károlyi Imrétől. Ha tehát ezt tudta a ministerelnök ur, hogyan vállalkozhatott arra, hogy odamegy tanúskodni egy jelentéktelen kérdésben, hogy így segítsen Lukácson? (Nagy zaj jobbfelől.) Elnök : Kérem a képviselő urat, méltóztassék a napirendhez szólni. Ha pártvezérnek, amikor nyilatkozni akar a távollétében elhangzott ministerelnöki nyilatkozatra, az elnökség elnézi azt, Siogy eltér a tárgytól, az nagyon természetes. De, aogy itt a képviselő ur most a napirendhez való felszólalás czimén kérdéseket intézzen a ministerelnökhöz, bocsánatot kérek, azt a házszabályok nem engedik meg. (Helyeslés jobbfelől.) Barabás Béla: Indokolja a napirendet. Elnök : Ne méltóztassék megjegyzéseket tenni az elnöki enuncziáczióra. Szmrecsányi György: A nélkül, hogy az elnök úrral vitatkozásba bocsátkoznám, csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy én elöljáróban, felszólalásom elején utaltam arra, hogy a mai helyzetet nem tartom alkalmasnak arra, hogy ilyen törvényjavaslat tárgyaltassék. Előrebocsátottam azt, hogy miért nem tartom alkalmasnak : mert olyan időket élünk és olyan inzultusoknak vagyunk kitéve, (Nagy zaj jobbfelől.) olyan körülmények merültek fel, amelyek igenis minden emberben kell, hogy a legjogosabb felháborodás szenvedélyét korbácsolják fel (Ugy van ! Ugy van! a bal- és a szélsőbáloldalon.) és egyáltalában lehetetlenség ezen felkorbácsolt szenvedélyek között komoly törvényjavaslatokat tárgyalni. Ezt indokolom röviden. Nem veszem hosszasan igénybe a háznak türelmét. Azt a disztinkcziót pedig, hogy képviselő és képviselő szólásjoga között különbség lenne, visszautasítom. Elnök *. Az elnök figyelmeztetéseit nincs joga senkinek visszautasítani. Ezért a kijelentéseért a képviselő urat rendreutasítom. Szmrecsányi György: Mindnyájan képviselők vagyunk. Hogy folytassam, a ministerelnök ur tudta azt, hogy miről van abban a perben szó, tudta azt hogy Désy ártatlan és akkor tudnia kellett azt is, hogy van a büntetőtörvénykönynek egy szakasza, amely szerint az, aki oly adatok birtokában van, melyektől ártatlan ember felmentése függ és azt elhallgatja, bűncselekményt követ el. (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezek után nagyon röviden még csak egy körülményre akarok rámutatni. Rakovszky István t. képviselőtársam itt a házban már egyszer hivatkozott arra, hogy a ministerelnök ur Károlyi Imrének milyen levelet irt, mire akarta Károlyi Imrét rábírni. (Nagy zaj.) Arra akarta Károlyi Imrét rábírni, hogy ő csak azokat a dolgokat vallja és azokat hozza a bíróság elé, amelyekről neki közvetlen tudomása van. Egyúttal saját beismerése szerint a ministerelnök ur azt is elismerte, hogy ő nemcsak Károlyi Imrének irt ilyen levelet, hanem másnak is, de azt, hogy ki volt, Rakovszky ismételt kérdésre sem volt hajlandó megmondani. (Taps balfelől. Elnök csenget. Felkiáltások jobbfelől ; Halljuk az elnököt I) Elnök : Csendet kérek, t. képviselőház ! Az erre való felhívás nélkül is teljesíteni fogom kötelességemet. Teljesen értem, ha a képviselő ur azt mondja, hogy felháborodásának akar kifejezést adni, de kételkedem abban, hogy most gróf Károlyi Imrének vagy annak az ismeretlen embernek levele okozta volna felháborodását. (Derültség jobbfelől. Zaj balfelől.)
