Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.

Ülésnapok - 1910-499

Í99. országos ülés Í9Í4 /« Szmrecsányi György: Én ezzel befejeztem felszólalásomat. A ministerelnök ur ezen kijelentésére, amely még jobban felháborította a ház ezen oldalát, egy nagyon rossz naptári napot választott. Emlékeztetem Andrássy Gyula és Vázsonyi Vilmos t. képviselőtársaimnak múltkori beszédeire, melyekben, mikor a Margitszigeti panamákról, pinkapénzekről és kijárásokról volt szó, mit felelt a ministerelnök ur. Az egész többség fellélegzése közben jelentette ki gróf Andrássy Gyula és Vázsonyi Vilmos, hogy ők ezalatt nem munkapárti képviselőt értettek. (Zaj. Elnök csenget.) Es nagyon helyesen megtették azt a disztinkeziót, hogy nemcsak munkapárti képviselőkre dehonesztáló ez, hanem olyan politikai irányitó szerepet játszó emberekre nézve is, akik a pártban tekintélyes helyet foglalnak el, sőt a párt vezetőségében is helyet foglalnak. Kérdem én azt a ministerelnök úrtól. . . (Folytonos zaj.) Elnök : Kérem, a napirendi indítványhoz tessék szólni. (Zaj. Felkiáltások jobb felől: Halljuk az elnököt!) Másodszor figyelmeztetem a t. képviselő urat, hogy maradjon meg azon keretekben, amelyeket napirendi indítványa megkíván ! Szmrecsányi György: Morvay bankhivatalnok . . . (Szónok szavai a folytonos zajban nem hallhatók.) Elnök: A képviselő úrtól a szót megvonom ! (Helyeslés jobbfelél.) A ministerelnök ur kivan szólni! Szmrecsányi György (közbeszól. Szavai nem hallhatók. Zaj. Taps balfelől.) Farkas Pál: Mi közünk Morvayhoz? (Zaj.) Gr. Tisza István ministerelnök: T. ház! Igen röviden kivánok nyüatkozni. A Désy-perre vonatkozólag felhozott a képviselő ur olyanokat, amik régen tisztázva vannak. Szmrecsányi György: Minek hozták ide ! Gr. Tisza István ministerelnök: A Désy-pert gróf Andrássy Gyula emiitette, én csak erre válaszoltam és védtem a magunk álláspontját. A Désy-perre vonatkozólag felhozták azt, hogy én gróf Károlyi Imrének azt mondtam, hogy arról beszéljen, amiről közvetlen tudomása van. Ez igaz, ez a korrekt álláspont! Az ember arról beszéljen, amiről közvetlen tudomása van. (Helyeslés jobbfelől. Zaj balfelől. Elnök csenget.) Es mikor én a Désy-pörnél megjelentem, hogy egy olyan körülményre nézve, amely a képviselő urakra nézve nagyon kellemetlen, nyilatkozatot tegyek, (Derültség jobbfelől.) akkor semmiféle olyanról nem volt tudomásom, amiről ott nekem vallomást kellett volna tennem, mert nekem is, mint másoknak, gróf András -y Gyulának, őrgróf Pallavicininak és másoknak is, elmondta gróf Károlyi Imre azt, amit tudott. A többi urak sem jelentkeztek tanúnak, nagyon természetesen, mert tanúnak be volt idézve gróf Károlyi Imre és be voltak idézve azok, akiknek az ügyről közvetlen tudomásuk volt. (Zaj. uuár 22-én, csütörtökön. 451 Elnök csenget.) Egészen felesleges dolgot műveltem volna tehát, mert a tanúnak nem az a hivatása, hogy arról beszéljen, hogy nekem X. ezt mesélte, Y. meg azt mesélte, hanem az, hogy elmondta azt, amit a dologról közvetlenül tud. Miután pedig azok az urak, akiktől én tudomást szereztem a dolog egyes részleteiről, maguk tanuként be voltak hiva, természetesen rájuk bizta azt, hogy elmondják azt, amiről nekik van közvetlen tudomásuk. (Helyeslés jobbfelől.) Már most még egyet. Ma reggeli felszólalásomban jeleztem már álláspontomat ezzel az ügygyei szemben. En tudtam olyan tényekről, amelyek teljesen feljogosították az ellenzéket, hogy igen heves politikai támadást intézzen. Ha Désy Zoltán képviselő ur erre szorítkozott volna, ha azt mondta volna, ott pártczélokra szereztek pénzeket olyan módon, amelyeket ő nem helyeselt s azt akármilyen szenvedelmes politikai támadás tárgyává tette volna, egy szavam sem lett volna ellene. (Mozgás a baloldalon.) De bocsánatot kérek, átjátszották a kérdést egy ember magánbecsületének alaptalan meghurczolására. (Nagy zaj a baloldalon. Igaz! Ugy van ! a jobboldalon. Elnök csenget.) Szmrecsányi György: ö ment a bírósághoz! Elnök: Szmrecsányi képviselő urat rendreutasítom. (Zaj.) Polónyi Géza: Az ország pénze nem magánbecsület kérdése ! Gr. Tisza István ministerelnök: Bocsánat, aki ezt teszi, azt ártatlannak nem tarthatom és nem is fogom soha tartani, amig becsületes erkölcsi érzésem ki nem vész belőlem. (Zaj a baloldalon. Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon.) Már most még egyet. A képviselő ur felemlíti itt, hogy egy lapban, Az Estben — nekem is mutatták — bizonyos közlemény van. Szmrecsányi György: Azok felelnek érte ! Gr. Tisza István ministerelnök: Amint ezt a közleményt olvastam, azonnal gondoskodtam róla, hogy a lapokban egy kommüniké jelenjék meg. Nekem három nappal ezelőtt gróf Hardegg János, a — nem is tudom pontosan, hogy hívják — gondolom a Forgalmi Készvénytársaság elnöke, (Felkiáltások a baloldalon : A kompánia !) átadott bizonyos jegyzeteket bizonyos urakra nézve. Azon a jegyzéken vannak nevek, amelyek a lapban nem szerepelnek, de viszont sem Kornis Károly gróf, sem Horánszky Lajos ur azon a jegyzéken nem szerepel. Én a gróftól átvett jegyzék alapján szigorú vizsgálatot indítottam s annak befejezése után be fogok számolni a nyilvánosság előtt mindazokra vonatkozólag, akikre nézve gróf Hardegg János bizonyos adatokat szolgáltatott. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Az ügy jelen stádiumában csak ennyit mondhatok. Különben az elnök ur napirendi indítványát fogadom el. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Vermes Zoltán jegyző: Okolicsányi László ! 57*