Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.

Ülésnapok - 1910-499

444 4,9.9. országos ülés 191í január 22-én, csütörtökön. országon a szabadság. Sajnos — ezt a jövő szempontjából egész őszintén meg kellett mondanom — erre ez a javaslat nagyon sok, nagyon könnyű és nagyon átlátszó módokat nyújt, amelyek felhasználása nem fog elmaradni. Gondolom, Bakonyi Samu t. képviselőtársam hivott fel arra, hogy nyilatkozzam arra nézve, mit tart fent a részleteknél a kormán}^ mit változtat meg, milyen módosításokat óhajt tenni stb. Erre nézve, t. ház, legyen szabad ma csak arra szorítkoznom, hogy minden olyan módosításhoz, amely az igazságügyi bizottságban keresztülment, az a párt, amelyhez tartozni szerencsém van, a pártértekezleten csatlakozott. Amennyiben a részletes vitánál az igen t. túloldal részéről nem fogjuk látni, hogy az a tendenczia nyilvánulna meg, hogy a módositványok tömegével a vita talán a rendes és normális parlamenti tanácskozás keretein túlmenőleg meghosszabbíttassák, biztosithatom a mélyen t. túloldal minden egyes tagját, hogy bármely módositványt, minden inditványt, amely tétetik, a leggondosabb és legtüzetesebb megfontolás tárgyává óhajtok tenni. Azzal a kötelességtudással, amelyet — minden szerénytelenség nélkül legyen mondva, — tanúsítani iparkodtam a vita eddigi lefolyása alatt, (Élénk éljenzés a jobboldalon.) reggeltől estig mindig jelenlévén, iparkodni fogok, ha a t. képviselő urak megtisztelnek azzal, hogy a rendes tanácskozási órákon kivül is előzetesen közlik velem azt a módositványt, megfontolni, hogy a javaslat alapeszméjének veszélyeztetése nélkül minő módosításokhoz járulhat hozzá a kormány. De természetesen, ha olyan tömege állana előttem a módosításoknak, mint aminő tömegével a felszólalásoknak kellene ma foglalkoznom, — bocsánatot kérek, én is gyarló ember vagyok, nem állna módomban, hogy pl. egy szakaszhoz benyújtott tíz vagy húsz módosítást, mikor szavazásra kerül a sor, egyszerre olykép tehessek megfontolás tárgyává, hogy még a lehetősége is fenforogna anak, hogy azok komolyan figyelembevétessenek. A kauczió kérdéséről két szót szeretnék még szólni, a t. ház kegj^es engedelmével, miután gróf Andrássy Gyula igen t. képviselő ur épen ma is méltóztatott erre a kétségtelenül nagyon jelentős témára rátérni. A t. képviselő ur kegyes volt figyelmembe ajánlani Diceynek a könyvét, ame,lyet egyébként ismerek, az Akadémia kiadványában magyarul is megjelent és joggal azt a megjegyzést tette tegnaj^i felszólalásomra, — lehet talán, hogy nem ő, hanem egy másik képviselő ur kifogásolta ezt, — hogy miért nem hivatkozom későbbi időből való szerzőre. Hivatkozhatom, t. ház, ujabb írókra is, akik a kauczió mellett foglaltak állást és pedig elsősorban Glaserre, akinek a német jogászgyülésen előterjesztett véleményét épen Polónyi Géza igen t. képviselő ur is felhozta és akinek a szabadelvüségét abszolúte nem lehet kétségbevonni, Glaser nemcsak mint professzor, hanem mint igazságügyminister, aki a megszüntetett esküdtszéket Ausztriában visszaállította, a legkétségtelenebb módon a szabadelvű jogászok közé tartozik, ő is a kauczió mellett foglalt állást. De különben nem az Írókra való hivatkozás, hanem inkább az a körülmény kell hogy visszatérésre indítson e szakasznál, hogy nagyatádi Szabó István igen t. képviselőtársam is és Polónyi Géza kéjrviselő ur is arra utaltak, hogy a kauczió fentartása a szegény ember részére lehetetlenné tenné a politikai küzdelmekben való résztvételt. Bocsánatot kérek, azt hiszem, a t. képviselő urak nagy tévedésben vannak. A kauczió nem a hírlapírót érinti, hanem az ipari vállalatot, a kiadót, azoknak a tőkéjét köti le és ennek folytán nem akadályozza a kisembert, az alsóbb néposztály tagját sem gondolatai kifejtésében. Lám, ott van nagyatádi Szabó István képviselő ur, maga mondja, hogy ő is ad ki lapot, amely annak a pártnak, amelyhez tartozik, az érdekeit képviseli. Nyilvánvaló, hogy ebbe pártjának legszegényebb tagja is irhát. En mindenesetre azok között vagyok, akik leginkább sajnálják, hogy a jellem és a tehetség az eszmékért való küzdelemben nem adják meg mindig és minden téren mindenkinek egyformán a közreműködés lehetőségét. Azokban a vállalatokban — mert hiszen az újságkiadás ipari vállalat, amelyhez tőke szükséges — természetesen az, aki ezzel a tőkével nem rendelkezik, mindig bizonyos hátrányban van. De a kauczió egymaga nem adja meg az alapot arra, hogy az illető iparvállalatot alapítson, újság kiadásába kezdhessen; ahhoz még egészen más pénzügyi előfeltételek kellenek. A kauczió az ujságkiadásnak nem egyedüli előfeltétele, és meg vagyok győződve, hogy abban a Magyarországban, amelyben a 40-es években is épen az előjogokkal biró birtokososztály volt az, amely az alsóbb néposztályokat felvette az alkotmány sánczaiba, nem egyesek, de nagyon sokan fognak akadni olyanok, akik az alsóbb néposztályok érdekeiért küzdenek. Én a magam részéről teljes hévvel, egész meghatottsággal és lelkesedéssel csatlakozom ahhoz a széles körű szocziálpolitikai programmhoz, amelyet az alsóbb néposztályok érdekében a ministerelnök ur újévi beszédében kifejtett. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Egyes személyes dolgok között, amelyekre ki kellene térnem és amelyekre tőlem választ vár a t. túloldal egyik vagy másik szónoka, kénytelen vagyok ma csak egyre szorítkozni, arra, amelyet Vázsonyi Vilmos t. képviselő ur követelt tőlem, egyenesen elvárva, hogy bizonyítsam azt a tételt, nem is ezen, hanem egy másik javaslatra nézve, hogy Angliában is a felsőbíróság szigoríthatja, súlyosíthat] alsófoku bíróság ítéletét. Van szerencsém felolvasni először is a magyar szöveget, aztán felolvasom az angolt (olvassa) : »Itélet ellen irányuló felebbezés esetében — mondja az 1907. évi Criminal Appeal Act — a bűnügyi felebbezési törvényszéknek abban az e étben, ha azt hiszi, hogy más Ítéletet kellett volna hozni, meg kell semmisítenie a hozott Ítéletet és másik Ítéletet kell hoznia, akár szigorúbbat, akár kevésbbé szi-