Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.

Ülésnapok - 1910-491

Ml. országos ülés 191í január 12-én, hétfőn. 39 ur, elfelejti, hagy maga mondja, maga mutat rá, hogy képviselők követték el az inkriminált cselekményt, tékát a képviselőháznak mentelmi jogának felfüggesztése nélkül a biróság nem is járhatott el. Vagy talán az is helyet foglal valahol a t. kormány tervei között, hogy akkor, ha a t. kormány valamely tagja ellen követtetik el valamely vád tárgyává tett bűncselekmény, akkor az amiatt indított eljárás gyorsítását valahogyan még a képviselői mentelmi jog sem akadályozza, talán már ott motoszkál a t. többség jogászainak agyában a tanács, hogy a t. igazságügyminister urat olyan törvényjavaslatnak fürge kidolgozására, gyors beterjesztésére és forszírozott tárgyaltatására indítsa, mely a képviselők mentelmi jogának ilyen esetben a képviselőház autonóm intézkedése nélkül való, de jure, et de facto szünetelését mondja ki. E t. kormány részéről már igazán nem érhet bennünket semmi meglepetés és nem fogadnám csodálkozással még ezt az első hallásra igazán lehetetlennek tetsző gondolattervezést sem. Egyébiránt a ministerelnök urnak ezen beszédére vonatkozólag kötelességemnek tartom, hogy két megjegyzést el ne mulasszak. (Halljuk I Halljuk !) Az egyik az. hogy nem tartom helyesnek és megengedhetőnek, hogy az igazságügyi kormány feje egy perben a maga javaslatának támogatása czéljára ahoz folyamodjék, hogy az ügynek jogerős elintézése előtt, mikor még sub judice lis est, itt a maga véleményét nyilvánítsa. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) Ez olyan jelenség, mely felett minden párthűség mellett is a t. többség lelkiismeretének fel kell ébrednie, (Élénk helyeslés a baloldalon.) mert ebben fel kell ismernie a birói függetlenség igazi veszedelmét. (Igaz! Ugy van ! balfelöl.) És mikor a t. igazságügyminister ur a kolportázsengedély kérdésében felmerült azon gondolattal szemben, hogy az ebben való bíráskodást nem volna-e jó a Curiára ruházni, azt az ellenvetést teszi a javaslat indokolásában, hogy nem teheti magáévá ezt a felfogást azért, mert az ilyen természetű rendelkezés a Curiát belesodorná a politikai viták forgatagába, akkor a minister ur igazán rögtön hűtlenné vált ehhez a felfogásához, melynek helyességét pro vagy kontra talán lehet vitatni, mikor itt illetékesnek és feljogosultnak vallja magát egy oly nyilatkozat megtételére, melyről el lehet mondani, egész joggal, hogy egy fofyamatban lévő pernek elintézésére gyakorolható befolyásnak veszedelmét rejti magában. Valamikor régen büntetlenül és a bukásnak veszedelme nélkül ilyen nyilatkozatot a magyar parlamentben tenni nem lehetett. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Nem haladást tapasztalunk tehát, hanem a jogászi lelkiismeretnek olyan egyetemleges hanyatlását, mint aminőt a t. többségnek magatartása foglal magában ezen igazságügyminiszteri nyilatkozattal szemben. Ez pedig nem lehet pártkérdés. Ne áltassuk magunkat, a többség soraiból is hangzott fel olyan felszólalás, mely attól tart, hogy jöhet még annál is veszedelmesebb kormány, melyet különben teljes elszántsággal támogatnak önök t. uraim, a szemben levő padokon. (Felkiáltások balfelől: Román/) Jöhet majd még olyan kormány is, melynek túlkapásaival szemben csakugyan nem marad más védelme a nemzetnek, mint a birói függetlenség. Óvakodjanak tehát az ilyen ministeri nyilatkozatoknak akár nyílt, akár hallgatólagos támogatásától, mert ha ezt a veszedelmet egyenesen felidézik, ennek a fegyvernek alkalmazását egyenesen kezébe adják olyan kormányoknak, melyeknek elkövetkezésétől talán egyik-másik kevésbbé aluszékony többségi tagnak lelkiismerete mégis tart. Másik megjegyzésem, melyet ezzel az angol példára való hivatkozással szemben tennem kell az, hogy hát bizony egészen mások a magyar állapotok, mint az angol állapotok. Semmi kifogása nem lesz az ellenzék egyetlen tagjának az ellen, hogy az angol mértéket alkalmazza a magyar viszonyokra, mihelyt olyan jelenséget tapasztalhat a t. többség vagy az általa támogatott kormány részéről, amely jelenség azt a szándékot mutatja, hogy itt az angol viszonyok, az angol közszabadság állapotának biztosítását akarja elérni. De ilyen jelenséget különösen az ilyen s ehhez hasonló törvényjavaslatok előterjesztése után igazán nem állapithatunk meg a t. kormány és a t. többség javára. Majd ha Magyarországon olyan lesz a helyzet, mint amilyet feltárt épen Tarnay Jánosnak egyik könyvében elmondott az az eset, mely egy igen nevezetes angol libel, angol sajtóper tárgyalását ismertette, akkor hivatkozzék a t. minister ur a magyar állapotokkal szemben az angol felfogás erejére. Ez a libel-per igen szép tanulságokat tartalmaz. Még emlékezetében lehet az eset a t. ház tagjainak. Nem régen, 1910-ben a most uralkodó V. György angol király ellen egy Parisban megjelenő sajtótermék azt a vádat emelte, hogy bigámiát követett el, hogy mint fiatal tengerésztiszt Máltában az ott állomásozó hajóhad parancsnokának leányával törvényes formák között egybekelt, de azután később áthelyeztetvén s visszakerülvén az anyaországba, ujabb házasságot kötött s házastársa a mostani angol királyné. Az angol vádhatóság természetesen ezt a sajtóterméket bűnvádi eljárás alá vonta és mert a szerző nem volt kézrekerithető, terjesztője ellen emelt vádat. A szerencsétlen terjesztő, aki semmi esetre sem dicséretre méltó üzleti spekuläczióbó] és élelmességből terjesztette talán ezt a röpiratot Londonban, kapkodott a maga védelmében és hivatkozott magára a királyra, kívánván a biróság elé idézését. Az Attorney General ellenezte ezt, mert az angol alkotmányos felfogással ellenkezik épp ugy, mint a mi alkotmányos felfogásunkkal. A biróság megtagadta a kérelem teljesítését, lefolyt az eljárás és mit méltóztatnak gondolni, V. György angol király ő felsége vájjon magához méltónak találta-e, hogy ne reagáljon a tárgyalás során történtekre? A király a bizonyitási eljárás befejezése után rendelkezésére bocsátotta az Attorney General-nak a maga nyilatkozatát, amelyet