Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.

Ülésnapok - 1910-499

440 ¥J9. országos ülés 191í január 22-én, csütörtökön. lenül a valódiság beigazolásától függ. A differencziával nem kell, azt hiszem, sokat foglalkoznom, t. képviselőház. S mivel épen szerencsém van Benedek János t. képviselőtársamhoz, kell, hogy vele szemben megczáfoljam Eakovszky Iván t. barátom beszédére tett azt a kritikai megjegyzését, amely szerint azért sincs szükség a 24. §. 7. pontjára, mert hiszen a rágalmazáshoz ép ugy meg kell kívánni a tettes rosszhiszeműségét, mint egyéb deliktumoknál. Ez igy nem áll, t. képviselőtársam, és pedig azért nem, mert igenis, kell a rágalmazáshoz is dolus, t. i. a közzétételre vonatkozó dolus, de nem az a dolus, az a specziális dolus, amely itt mint a bűncselekmény egyik konstitutív eleme külön ki van emelve, az a szándékosság, amely azt követeli, hogy bizonyittassék be vele szemben, a panaszló által, hogy tudta, hogy valótlanságot mond. Ez a szándékosság a rágalmazásnál egyáltalában nem szükséges. Legyen szabad e tekintetben t. képviselőtársam figyelmét a Curiának egy határozatára felhívnom, amely már azért is lényeges, mert ennek világosságánál megértjük azt is, hogy miért kell a 24. §. 7. pontját a törvényjavaslatba belefoglalni és miért kell védelmet ennél találnunk oly rendelkezésekkel szemben, amelyek a rágalmazásra vonatkoznak. A Curia azt mondja: A cselekményt illetőleg is, t. i. ha rágalmazásról van szó, ugyanazon dolust tételez fel a törvény, amely a törvényben külön kitett dolus speczialistól feltételezett bűntettek kivételével a többi bűntettekhez és rendszerint vétséghez is általán megkívántatik. E paragrafus — és ez a lényeg — a sejtelemnek, a gyanúnak, ä könnyen kész kombinácziónak, az elhamarkodott egyéni véleménynek kétségtelen tény gyanánt állítása s ezáltal más személy becsületének könnyelmű megtámadása ellen irányul! . .. Szóvá tétetett, miért súlyosabb az e szakaszba ütköző bűncselekmény büntetése mint a rágalmazásé. De ha figyelembe méltóztatik venni, mily szűk körre van szorítva mindaz, ami e büncselekmén}'- tényálladéki elemeit kimeríti; ha figyelembe méltóztatik venni a nyilvánosságot, a gonosz czélzatosságot, amely az e szakasz szerint elkövetett bűncselekményben megnyilatkozik, és ha figyelembe méltóztatik venni azt, hogy igazán kívánatos és remélhetőleg be is fog következni, hogy törvényhozásunk a verbális injuriák tekintetében is szigorúbb álláspontra helyezkedjék, mint aminő a mai, — mert hiszen, ha jól emlékszem, Bakonyi Samu t. képviselőtársam is hibáztatta, hogy ma a verbális injuriákat nem Ítélik el eléggé, de a remédiumot abban kívánta megtalálni, hogy a bíróságok szigorúbban alkalmazzák a törvényt, én azonban nem hiszem, hogy a helyes remédium nemcsak ott lesz. hanem abban is, ha megfelelő törvényt alkotunk : — mondom, mindezeket a szempontokat figyelembe véve, azt hiszem, nem lehet kifogás e szakasz poenalizálása ellen ; annál kevésbbé, mert igazán ritka, nagyon erősen kikristályosodott esetekben fog megtörténni, hogy e szakasz alapján kell valakit büntetni. Akkor azonban, ha kell, büntessen a biró ugy, ahogy a szakasz értelmében kell büntetni, mert végtére a tudatosan hazug, kárt okozó ember sem a sajtónak nem tesz szolgálatot, sem a közerkölcsnek, sem senki másnak és nem is érdemel védelmet, amint az ellenzék sem kíván a részére védelmetkeresni. Nem is szabad emdiitenünk a szituáezióját akkor, amikor az ily bűntényekkel szemben egy uj rendszert kívánunk életbeléptetni. Plathy György : Ez sem kontroverzia ! (Felkiáltások a jobbóldalon : Már semmi sem az !) Darvai Fülöp : Mindenben egyetértünk! (Mozgás.) Vadász Lipót államtitkár: T. ház ! Nem kívánok a javaslat egyéb részletes rendelkezéseivel foglalkozni, erőm is fogyatékán van, az idő is múlik. Még csak egy szempontra kívánok rátutalni, (Halljuk ! Halljuk !) és ha tárgyilagosan méltóztatik ezt a kérdést megítélni, azt hiszem, kontroverziák ebben a tekintetben sem lesznek, legalább a tények odaállitásában nem. Azt méltóztatott mondani ismételten és ismételten, hogy ez a javaslat arra való, hogy ennek a pártnak, vagy a kormánynak, vagy egyáltalában a hatalmon ülőknek hatalmát erősítse ; ez vezetett az egész javaslatnál; itt oly rendelkezések történnek, amelyek arra valók, hogy a sajtószabadság kárára a közhatalomnak nagy erőt adjanak kezébe és hogy ez a tekintet a javaslat összes rendelkezéseiben benne van. (Ugy van ! a hal- és a szélsőbaloldalon.) Azt hiszem, nem méltóztattak eddig méltatni, még a hosszú vita folyamán sem, azokat a szakaszokat, azokat a rendelkezéseket, amelyek e feltevés ellenkezőjének bizon}>itására alkalmasak. (Halljuk ! a bal- és a szélsőbahldahn.) A helyreigazításra vonatkozó 24. §. 7. pontja és a kártérítési szakasz, amelyek a legtöbbet vitatott szakaszai voltak a javaslatnak, igazán nem alkalmasak arra, hogy ezeket hatalmi vagy politikai kérdésekkel összefüggésbe lehessen hozni, mert ezek lényegileg merőben a közönség jogos magánérdekeinek szolgálatára alkalmasak. Es legyen szabad arra utalnom, hogy ép ugy, mint az esküdtbiróságról szóló törvénynél javaslatban a közszabadság szempontjából hangoztatott aggályok eloszlatására az u. n. politikai bűncselekmények tárgyalásánál kikapcsoltuk az uj rendelkezéseknek azt a részét, amely szerint a törvényszék elnöke résztvesz az esküdtek tanácskozásán, ép ugy figyelemmel voltunk e javaslatnál is arra, hogy ott, ahol igazán komoly közszabadsági szempontok kívánják, ezek meg is fognak óvatni. Méltóztassék arra gondolni, hogy mikor az eredeti javaslattal szemben felmerült az aggály a tekintetben, hogy a sértett illetékessége szerinti törvényszék tárgyalja a sajtóbűncselekményeket, s e rendelkezést a t. sajtó a sajtóra nézve hátrányosnak, a közszabadságok szempontjából aggályosnak mondotta : az igazságügyi bizottság teljes készséggel deferált; a változtatás jelentőségét annál kevésbbé lehet kétségbe vonni, mert ez egyik legnagyobb sérelme