Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.

Ülésnapok - 1910-499

í'J'J. országos ülés Í91í jaguár 22-én, csütörtökön. 441 volt azoknak az uraknak, kik a sajtó szempontjából ítélték meg a kérdést. Méltóztassék figyelembe venni azt, hogy az 53. §. egy olyan garancziális rendelkezést tartalmaz, mely eddig törvényeinkben nem volt meg, nevezetesen azt, hogy a közigazgatási hatóságok által lefolytatott fegyelmi eljárás eredménye egyáltalában nem prejudikál a bizonyításnak oly bűnvádi eljárás folyamán, amely azon hatóságok vagy hatósági tag ellen irányul. Méltóztassanak arra gondolni, hogy a mai jogállapotból, amely a bizonyításnak ily esetben nem engedett helyet, igen sok inkonvenienczia származik és én magam részéről, ki valamennyire ismerem a gyakorlati életet, az újításban komoly közszabadsági biztosítékot látok. Méltóztassék figyelembe venni, hogyha nem is olyan mértékben, mint kívánták volna, de mindenesetre bevonult a sajtótörvénybe az a jogelv, hogy amennyiben az előzetes lefoglalás később dezavuáltatott, a bíróság megállapítja a kártalanítási kötelességet. Lehet, hogy a mérték nem megfelelő, de a jogélet bizonyára ki fogja azt fejleszteni. A kapu meg van nyitva és kétségtelen, hogy a hatóságok kezében levő jogosítványokkal szemben igen komoly védelem van lefektetve e szakaszokban. Ha még hozzáteszem, hogy a sajtó egész vonalán a független biró joga teljes mértékben fenn van tartva, — mert hiszen a közigazgatási hatóságok kezébe csak egyszerű rendészeti intézkedések vannak letéve, — akkor az én hitem és nézetem szerint nem hogy csorbítva lettek azon közszabadságok, melyek a kormányhatalommal szemben a sajtónál megóvandók, hanem az imént érintett rendelkezések közt vannak olyanok, melyeket még az éles kritika mellett is ugy kell megbírálni, mint fontos szabadságbiztositékokat. Befejezem felszólalásomat. (Halljuk ! Halljuk ! jobbfelöl.) gróf Andrássy Gyula igen tisztelt képviselő ur azt mondta beszéde végén, hogy ezt a pártot nagy felelősség terheli, ha elfogadja a javaslatot. Utalt arra, hogy csak addig élhet a nemzet, míg szabad a sajtó ; minden szabadságbiztositékra féltő gonddal kell ügyelnünk, mert egyrészt különállva, egyedül vagyunk, senkink sincs, másrészről össze vagyunk nőve azokkal a népekkel, azokkal a relácziókkal, melyek körülöttünk vannak. Lelkiismeretünket kívánja felébreszteni és felkelteni, hogy lelkiismeretünk világánál állapítsuk meg, vájjon helyesen járunk-e el. T. képviselőház ! Én meg vagyok győződve, hogy ha ez a törvény ugy lesz megalkotva, ahogy a javaslat szerint kontempláltuk, nem fogja kielégíteni sem azokat, kik többet kívántak volna, akik szigorúbb rendelkezéseket akartak, sem azokat, akik ezeket is sokallották. (Az elnöki széket Beöthy Pál foglalja el.) A javaslat becsületes szándékkal iparkodott megtalálni azt a megoldást, amely az egymástól KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXI. KÖTET. , eltérő felfogásokat összeegyeztetni alkalmas. Hogy megtalálja-e mindenütt a helyes utat, azt nem mi bíráljuk el, — sem mi, sem a t. ellenzék — hanem megbírálja majd az élet. En nagyon jól tudom, hogy vannak a javaslatnak olyan rendelkezései, amelyek ki fogják fejleszteni igen rövid időn belül a technikát, t. i. a technikát az ezen rendelkezések paragrafusai között való kibúvásra. Hogy mi fog beválni ezen rendelkezések közül, mi nem, azt ép ugy nem lehet megállapítani ma, mint ahogy kétségtelen az, hogy hozott törvénj^ek hatását előre teljesen kiszámítani eddig még soha nem sikerült. (ügy van! a jobboldalon.) Egy azonban bizonyos : a javaslat iparkodott ezt a nagy teret, a sajtónak ezt a mezejét felszántani ugy, ahogy lehetett, ahogy bírta. Ha a szántás nem egyenletes, annak okát igazán könnyű megtalálni abban, hogy a talaj, amelyet fel kellett szántani, hol kavicsos, hol pocsolyás, hogy terméketlen szik. A javaslat iparkodott bevetni ezt a szántást a jó szándék tiszta búzájával. Ha kikél az a vetés, nem lesz egyenletes, de meg vagyok győződve, vagy legalább is hiszem és jól esik hinnem, hogy össze fog borulni az a vetés és ebből a javaslatból olyan sok jó fog származni, amelynek maga a sajtó veszi majd hasznát. Hogy nagy felelősség terhel minket : ki az, ald ezt nem érezné ; (Ugy van ! jobbról.) ki az, aki nem tudná, hogy nekünk valamennyiünknek, akik itt ülünk, számolnunk kell a magunk helyzetével abban a reláczióban, amely minket az egész művelt világhoz füz? Azt mondotta gróf Andrássy Gyula t. képviselőtársam, hogy számoljunk ezekkel a relácziókkal. Hogyne számolnánk velük! Hát ki nem tudja, ki nem érzi, ki nem látja azt, hogy azon a gigantikus nagy szövőszéken, amelyen a históriát szövik, itt futnak a szálak a fejünk felett a zord északtól az Égei-tengerig, a republikánus Paristól a szent Moszkváig, a nagy távlatokkal dolgozó Angliától egész a végeláthatatlan délkeletig, a kelet felé nyomakodó erős Németországtól le egész Bagdadig, itt futnak a szálak a fejünk felett ; nagy energiák, olyan energiák, amelyeket előretörő nagy népek mozgatnak, küldik ezeket a szálakat ; a vetélő itt röpül a fejünk felett, itt szövik a fejünk felett azt a históriát, amely ki tudja, milyen lesz ránk nézve? Gyorsan fejlődnek az események. Ki tudta volna tíz esztendővel ezelőtt megállapítani, — nincs olyan bölcs ember, — hogy Európának olyan lesz a földrajza, mint ma ? Ki tudta, hogy ezek a nagy feladatok, ezek a nagy kérdések, amelyek ostromolnak minket, ezek a sorsdöntő nagy kérdések, amelyekkel szemben állunk, mikor fogják megoldásuk szükségét ugy állítani a nemzet elé, hogy azzal szemben ennek a nemzetnek egységesnek, érzelemben, gondolatban egységesnek kell lennie ? Ki tudja ezt megállapítani ? Ki tudna felelősséget vállalni azért a partikulárizmusért, amely megakadályozza annak a nemzeti konczentrácziónak, annak a nemzeti konszolidácziónak kialakulását, 50