Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.

Ülésnapok - 1910-499

¥J9. országos ülés 1U1Í január 22-én, csütörtökön. 439 szerről órákig igen érdekesen beszéltek. (Derültség a jobboldalon. Mozgás a baloldalon.) Legyen szabad megjegyeznem, hogy én egy olyan kérdést, amelylyel gróf Apponyi Albert igen tisztelt képviselőtársam igen komolyan és részletesen foglalkozott, — és ezt szívesen veszem, mert szerencsém lehet, hogy aggályai eloszlatásához remélhetőleg hozzájárulok — akkor sem tekintem alárendelt kérdésnek, ha ezt Plathy György t. képviselőtársam szuverén megvetéssel mondja. (Derültség jobb felöl.) Gr. Apponyi Albert: Nem kontroverz a kérdés! Darvai Fülöp: De nem is alárendelt! Bakonyi Samu: Valamennyien elismerjük a fontosságát. Elnök: Kérem Bakonyi t. képviselő urat, ne méltóztassék közbeszólni. Vadász Lipót: Az igazság védelme a hazugsággal szemben épen a 24. szakasz 7. pontjában olyan intézményes biztosítékot keres, amely az igen t. ellenzék részéről még sokkal hevesebb és vehemensebb támadásoknak volt tárgya. Erre nézve jogi és politikai szempontokból igen erős kritika hangozott el és ugy lett odaállítva a kérdés, mintha ez a sajtószabadságra igen nagy veszedelem volna. Méltóztatnak tudni, hogy a 24, §. 7. pontja arról rendelkezik, hogy büntetendő az, aki szándékosan valótlan hírt tesz közzé és ezzel kárt okoz. Méltóztassék megengedni, — igazán sajnálom, hogy ennyi időt vesz igénybe felszólalásom — (Halljuk! Halljuk!) hogy foglalkozzam az ezen szakasz ellen elhangzott igen komoly kritikákkal. Kifogásolták azt, hogy helytelen olyan sajtódeliktumot konstruálni, amely verbális utón elkövetve, nem büntetendő, másodszor, hogy a becsületsértés és rágalmazás súlyosabb deliktumok és a kifogásolt uj deliktumnak mégis súlyosabb lesz a büntetése s ugy mi lesz tehát e cselekményeknek egymáshoz való viszonya. Az a czél imputáltatott a javaslatnak, hogy a közszabadság kárára a becsületsértés és rágalmazás vétsége is elvonassék az esküdtszók hatásköre alól. Vitatták, hogy a rágalmazáshoz épugy kell a dolus, a rosszhiszeműség, mint ehhez a deliktumhoz. Egyéb, inkább a részletes tárgyalásra tartozó megjegyzésektől eltekintve, amelyekkel nem akarom a t. házat fárasztani, csak az elvi szempontok tekintetében kívánom kitűzni azon határokat, amelyek ezen sokat vitatott kérdés elbírálására tartoznak. Mindenekelőtt állapítsuk meg, melyek a deliktum tényelemei. Az egyik az, hogy hírt kell közzétenni. Mindaz tehát, ami a helyreigazításnál az előbb elmondottam a valótlan tények tekintetében, áll itt is, t. i. hogy ez sem a kritikának, sem a véleménymondásnak, a véleményszabadságnak semmi néven nevezendő érdekét nem sérti, mert a hírmondás voltaképen annyi, mint egy ténynek elmondása. Szükséges azután, hogy a hír valótlan legyen. Hiába fog tehát valaki egy hírt közölni, amelylyel valakinek kárt okoz, ha az a hír nem valótlan, deliktum nincs. Szükséges továbbá, hogy kárt okozzan. Hiába fog tehát valaki valótlan hirt mondani valakiről; ha ezzel kárt nem okozott, nem lehet deliktum. Ezeket a kritériumokat tessék egymás mellé állítani és kapcsolatba hozni : valótlan hírnek, szándékosan valótlan hírnek közzététele és az, hogy ezáltal kár okoztassék. Nem elég tehát, hogy hír legyen, hogy az a hír valótlan legyen és hogy kárt is okozzon, hanem szükséges az is, hogy az illető maga tudja, hogy a hir valótlan, s ez a lényeg ; tehát be kell bizonyítani vele szemben, hogy hazudott és tudta, hogy hazudott. Igen tisztelt képviselőház ! így állítván be a dolgot — és másképen nem lehet belállitani, mert a törvénynek ezen rendelkezései egy anatómiai preparátum tisztaságával állitják oda a dolgot — mindenekelőtt levonhatjuk azt a konzekvencziát, hogy a rendelkezés a kritika szabadságát nem érinti, a becsületes embert nem érinti, a kárt nem tevő embert nem érinti s ami nagyon lényeges, az én hitem szerint ebben a paragrafusba politikai szempontot belevinni ép oly kevéssé lehet, mint a helyreigazításba. Ugy a helyreigazitási jog, mint ennek a valótlanságnak, ennek a kárt okozó hazugságnak megtorlása a közönség érdeke. (Ugy van ! a jobboldalon.) Mert az természetes, hogy semmiféle politikus nem ott fogja keresni a vele történt megtámadással szemben a védelmet, hogy helyreigazítson egy öt-hat soros kis czikkecskében valamely közleményt, vagy hogy menjen perelni azért, hogy egyes lapok róla hazugságot írtak és ezzel kárt okoztak neki; de elképzelem, hogy, ha őt, nem mint politikust, hanem mint embert támadták, szintén megvan a joga, hogy a közélet hazug frátereivel szemben védekezzék. Ezt mint politikumot odaállítani igazán nem lehet ! A többi kifogások között ott látjuk azt; hogy milyen lesz a reláczió ezen deliktum s a becsületsértés és rágalmazás között. A becsületsértéssel való relácziót igen könnyen eldönthetjük azért, mert, ha valaki valótlan tényt állit a nyilvánosság előtt, akkor már nem lehet a becsületsértés fogalmát megállapítani, mert hiszen a nyilvánosság előtt állított valótlan tény, amely becsületsértő is, nem a becsületsértés, hanem a rágalmazás fogalma alá esik. Ami pedig a rágalmazást illeti, legyen szabad arra utalnom, hogy a 24. §. 7. pontjának alkalmazásánál mindenesetre bizonyítani kell az állítás valótlanságát, holott a rágalmazásnak van olyan esete, amelyben a valódiság bizonyítását a törvény kizárja, minélfogva esetleg a valóságnak megfelelő tényállás mellett is meg fogja a bíróság állapítani a rágalmazás tényálladékát ; ezzel szemben a 24. §. 7. pontja nem alkalmazható addig, amig a hir valótlansága bizonyítva nincs. A rágalmazásnál a valódiság bizonyításának terhe a vádlottat nyomja és, ha a bizonyítás nem sikerül, a vádlottat a törvényszék marasztalja. A 24. §. 7. pontjánál a büntethetőség feltét-