Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.

Ülésnapok - 1910-499

422 í99. országos ülés 1V1U január 22-én, csütörtökön. volna ebben a kérdésben bármely czivilizált országban ! Ez kizárt dolog, ez nincs sebol. Tényleg az ilyen dolog rendkívül veszélyes. Roppant demoralizáló hatással van az, hogy a kormánynak annyi módja van hatni egy sajtóra, annak pénzügyi sikerére. Az ellenzéki lap, a mely hivatást érez magában, amely érzi, hogy kötelességet teljesít, mikor támad és hogy az ellenzéknek és a nemzetnek szüksége van reá, a legnehezebb helyzetbe kerülhet. Megtörténhetik az, amit sokszor látunk úgyis, hogy kénytelen bevenni saját politikai irányával ellenkező mindenféle olyan apró szolga latokat a kormány számára, amelyek azután felháboritók. A lap pedig kénytelen ezt megtenni, nemcsak önzésből, hanem, mert ha nem teszi, akkor az ellenzék elveszitheti azt a lapot, amelyre szüksége van. S ez sem olyan rémlátás ; hisz tudjuk, hogy Az Esttől megtagadták a terjesztés jogát egy pár napig, azután véletlenül Az Est és talán az ország szerencséjére megbukott az a minister és altkor a másik visszavonta. A többség épugy támogatta, helyeselte az első intézkedést, mint a másodikat. Hol van tehát garanczia ebben ? Ha helyes volt elvonni előbb, akkor helytelen volt visszaadni a terjesztés jogát. (Ugy van ! balfelöl.) Ilyen kezelés mellett semmi garancziánk ebben nincs. Es én tovább megyek. Tudok esetet, nem akarom az illetőt megnevezni, de tudok esetet, mikor egy minister egy ilyen sajtóorgánum szerkesztőjét, munkatársát megfenyegette és azt mondotta : ha igy folytatják, kénytelenek leszünk elvonni az engedélyt. Egy minister mondta ezt. Nem is vehetem rossz néven, mert ha ilyen joga van, ezzel minden halandó él. Ha neki kellemetlen, ha árt neki valami támadás és módja van neki azt a törvénynyel a kezében elfojtani, feltétlenül meg fogja tenni. Es azután valóban csodálatos kodifikáczió és csodálatos, hogy valaki, aki a külföldi példákat annyira tanulmányozza, ezt törvénykönyvbe meri venni: a választási czélzatu kiáltványok, nyomtatványok is hasonló elbírálásban részesülnek. Ott is az önkényre van bizva, az érdekelt fél önkényére minden. Erancziaországban teljes szabadsággal lehet minden sajtóterméket terjeszteni, de az, aki terjeszti, rendőri engedélyt kell, hogy kapjon. A választásnál ezt a kis korlátot is megszüntetik. Ami a választással kapcsolatos, azt terjesztheti bárki, igen helyesen, még be sem kell jelentem. Rámutatott múltkor Hammersberg t. barátom azokra a káros következménj'ekre, amelyekkel okvetlenül fog járni az a rendelkezés, ha falusi községekben a kihordást csak rendőrileg engedélyezett egyének végezhetik. Az ilyet rendesen nem is lehet végrehajtani. Ott lesz az, ahol annyi más törvén}? és rendelet: a türelmes papírkosárban. Hogyha azonban egy élelmes szolgabíró azt fogja látni, hogy máskép nem tudja nyakát törni egy ellenzéki jelöltnek, máskép nem tud érdemeket szerezni magának, akkor hozzá fog nyúlni ehhez. Nagyon vicczes dolog : teljesen igaza lesz. Törvény alapján fog állni, mikor lehetetlenné fogja tenni, hogy közhírré tegyék pl. azt, hogy a jelölt jön beszámolni, vagy amikor lehetetlenné teszi, hogy akármikép közhírré tegye az érverléseit, hogy azokat az utczán terjeszszék. Ezt szabadságnak nevezik az urak ? Hol látnak erre példát ? (Ugy van ! balfelől.) Általában nagyon szomorú, hogy minduntalan, mikor szemben vagyunk a t. többséggel és mikor valami nem tetsző dolgot akarnak megindokolni, mindig találnak valami külföldi példát, angol vagy más példát és nem látják azt, hogy ezekre csak akkor szabad joggal hivatkazni, ha átveszszük az egész intézményt, (Helyeslés halfelöl.) átveszszük az előnyeit, jó oldalait, szabadságvédő részeit. De ott nincs semmi angol és franczia preczedens, ott magyar nyomon halad; amint azonban valami elnyomásra, uj hatalmi eszközre van szükség, akkor kikeresik, hogy nincs-e valahol egy nyugateurópai államban valami szerényen meghúzódó efféle maradványa a középkori állapotoknak. (Igaz ! Ugy van ! Taps balfelől.) Nincs-e valami visszaélés, amelyet onnan át lehet hozni és amire hivatkozni lehet. Áttérek már most a szabadság harmadik feltételére, a büntetésekre vonatkozólag. Itt kívánatos lenne, hogy a büntetések is arányban legyenek magával a felelősséggel, hogy ne legyenek túlerősek és alkalmazhatók legyenek bíróilag. E tekintetben is igen nagy hibák vannak a javaslatban. A 24. §-nak csaknem minden egyes tétele hibás. Az ellenzék szónokai csaknem mindegyik tételt megtámadták, ugy hogy én nem is akarok mindegyikre kiterjeszkedni, csupán egy-kettőre. A harmadik pont pl. azt mondja, hogy büntetendő az, aki egy tiltott sajtóorgánumot valami módon terjeszt. Ez nagyon általános kifejezés. Ha pl. otthon, barátainak ad egypár példányt, már bűncselekményt követett el. Hivatkozhatom arra, hogy már II. József sokkal liberálisabb volt. (Halljuk ! Halljulc ! balfelől.) Itt van egy czitátum, amely bizonyítja, hogy az elkobzott, elitiltott példányokat nem volt szabad egyeseknél keresni : »Der Monarch braucht sich nicht um das Gewissen der Einzelnen, sondern nur um. die allgemeine Morál zu kümmern«. Szóval csak ott kell beavatkozni, ahol a terjesztés gyakorlati veszélylyel jár, ahol az üzletszerűen, rendszeresen történik, nem pedig egyes esetekben. Ez azért is veszélyes, mert rendkívüli nyomozásra ad okot. Eolyton fogják keresni, nincs-e valahol egy ilyen elburkolt terjesztő, akit büntetni keü. Legrosszabb és legveszélyesebb azonban a 7. pont, amely azt mondja, hogy >>aki szándékosan valótlan hirt tesz közzé és ezzel kárt okoz«. Ez minden politikai hirre is vonatkozik, mert nincs megmondva, hogy csak az, aki »anyagi« kárt okoz. Nincs megmondva az sem, hogy az illetőnek tudni kell, hogy ezt a kárt okozza. így általánosságban bármire rá lehet fogni és be is lehet bizonyítani, hogy bizonyos kárt csinált. Azt mondja a minister ur: nem hiszi, hogy a biró igy vagy ugy fegja értelmezni. Nem hinni,