Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.

Ülésnapok - 1910-499

4-99. országot; ülés 191í január 22-én, csütörtökön. 423 hanem támpontot kell adni a törvényben, hogy a biró jól értelmezze. Tessék megint Angliára tekinteni. Nézzék meg, hogy ottan hogyan fogalmazzák a törvényeket. Sehol a biróság oly szuverén joggal nem bir, mint Angliában. A Comnion Law nincs is törvénybe foglalva, azt csak a szokásjog állapította meg. Ám ha törvényt csinálnak, az angol törvényhozás minden betiit megrág és annyi részletet tesz bele, hogy alig lehet egy ilyen angol törvényt elolvasni. Csupa részlet, minden előre meg van állapitva. Méltóztassék a biróságnak itt is támpontot nyújtani, méltóztassék itt is megmutatni, hogyan kell értelmezni ezeket a pontokat, nem pedig teljesen rábizni a biróra. És miért van szükség erre a törvényre épen nálunk ? Épen csak nálunk van annyira elterjedve a valótlan mondás % Nem ismerek más törvényhozást, amely erre kiterjeszkedett volna, amely az egyszerű valótlan állítást büntetné. Csak nálunk van olyan nagy mértékben elterjedve a valótlan állítás ? És hogyan szabad ezt a javaslatot önöknek itt előtérj eszteniök, mikor előbb rámutattam arra, hegy egy nagy valótlan állítást, egy valótlan feletet tudomásul vettek? (ügy van! ügy van ! a baloldalon.) Azután én, megvallom, nem tudtam megérteni a 6. pontnak azt a részét, amely ugy van fogalmazva, hogy »az ellenértékkel arányban nem álló dijért egyébként valamit közzétesz«. Ebben mi van, mi ennek a tartalma, én meg nem értettem; ezt feltétlenül át kell szövegezni; lehet, hogy igen helyes gondolat, de mégis az első feltétel az, hogy megérthesse mindenki. Azután a büntetések túlmagasak. Rámutattak már többen, kifejti a kamara jelentése is, magasabbak mint Ausztriában, magasabbak mint Francziaországban, sokkal több a bűncselekménynek minősített cselekmény, mint másutt. Mindez fenyegeti a sajtószabadságot, mindez korlátozza az akczió szabadságát. Meggondolja, mielőtt valamely visszaélést megtámad, ha lépten-nyomon büntetéseknek van kitéve. Igaz, büntetni kell a hibás sajtót; a sajtó büntetlensége tarthatatlan állapot, de ha ugy van a kérdés odaállítva, hogy választani kell a közt, hogy valamely intézmény esetleg kibocsát és szökni hagy olyanokat is, akik a sajtó terén hibát követtek el és a között a veszély között, hogy a sajtó akcziószabadsága megbénittatik, akkor én inkább koczkáztatom meg azt, hogy szökjék büntetlenül az, akit meg kellene büntetni, mintsem megfordítva, mert sokkal, de, sokkal nagyobb veszedelem az, különösen olyan országban, mint Magyarország, ha a sajtó nem beszélhet szabadon, mintha a sajtó büntetlenül kárt okozhat, (ügy van ! ügy van! a baloldalon.) Azután szintén a sajtószabadság egyik alapfeltétele az, hogy megfelelő biróság elé kerüljenek a sajtóügyek. Nemzetközileg elismert igazság az, hogy az esküdtbíróság a legmegfelelőbb. E tekintetben is visszalépés van. Több esetben mód van arra, hogy elkerültessék az esküdtbíróság, már más törvényben bizonyos esetek ki vannak véve az esküdtszéki hatáskörből, magát az esküdtszék garancziális jellegét is gyengítette az esküdtszékről szóló javaslat. Ezzel szemben hivatkozott gyakran a minister ur arra, hogy a magyar biróság független, hogy a magyar bíróságban bízni lehet. Senki nálamnál a magyar bíróságot jobban nem tiszteli; én bizom a magyar bíróságban, láttam, is példáját férfias bátorságának, függetlenségének, (ügy van! Ugy van ! a báloldalon.) De merem állítani azt, hogy a magyar biróság intézményileg nincs annyira függetlenítve, mint kellene. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Merem állítani, hogy ha a parlament a közszabadságának szolgálatot akarna tenni, akkor sokkal sürgősebb és fontosabb volna a bíróságokról szóló törvényt benyújtani és ott mindazokat a garancziákat megadni, amelyekkel pl. az angol biróság rendelkezik. Akkor hamarabb tehetne megnyugvással néznünk ezt az alkotást. De igy, ahogy van, amikor azt látom, hogy a kormánynak olyan birót, aki kellemetlenül ítél, módjában áll megszenvedtetni ezért a tényéért, tehát nincsen meg a teljes, abszolút függetlenség, akkor én mély aggálylyal nézem, mert hiszen a birák sem állanak csupa Katókból, a birák se mind óriási jellemek és nem látom a magyar biróság intézményes feltételeiben, intézményes szervezetében azt a garancziát, hogy joggal bizhatnék reá ilyen politikai hatalmat és ilyen felhatalmazást a sajtóval szemben. Abban van a veszély, hogy magát a bíróságot is nehéz helyzetbe hozzuk, mert kénytelen azután választani, kénytelen esetleg önmagát feláldozni, ha hivatását be akarja tölteni. És ha a t. ministerelnök ur dicsekedett vele, hogy ő nem élt vissza hatalmával és ezt itt hosszan kifejtette, örülök, hogy ez igy van, de semmi garanczia sincs arra, hogy ez igy lesz. A biró jsedig tudni akarja, hogy mi a jövője és koczkáztatja-e jövőjét egy szabad Ítélettel. Azután a közigazgatási hatóságoknak nyújt ez a javaslat olyan hatáskört, amelylyel eddig nem rendelkeztek, amelylyel másutt sem rendelkeznek a sajtóval szemben. Ez maga óriási hiba. A közigazgatást abszolúte ki kell zárni a sajtó teréről, semminemű köze nincs hozzá. Ez alaptétele a szabadságnak, mert a közigazgatás politikai tényező. Nálunk, daczára a választások rendszerének, majdnem egészen a kormány kezében van. Ami hatalom a közigazgatásé, az a kormányé is, annál is inkább, mert felebbezés utján úgyis csak odakerül. Ez tehát egyenesen a kormányhatalmat növeli a sajtóval szemben. De különösen veszélyesnek tartom a felelősség szabályozását. Nem akarok már a részletekbe belemenni.... Szmrecsányi György: Ott váltják fel az őrséget a karzaton ' Micsoda dolog az ? Sipkával jár fenn ! (Zaj a baloldalon.) Andrics Tivadar: Már hatodik hónapja, hogy igy történik és most háborodik fel! Elnök: Csendet kérek ! Kérem Szmrecsányi képviselő urat, ne méltóztassék közbeszólni! Gr. Andrássy Gyula; Mivel nemsokára fel-