Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.

Ülésnapok - 1910-499

416 /f-99. országos ülés 191í január 22-én, csütörtökön. a szellem uralkodik, amely uralkodott akkor, mikor ez a csiny elkövettetett. (Igaz ! Ugy van / a bal- és szélsőhaloldalon.) Tessék csak körülnézni, a felelős személyek ugyanazok. Aki mint házelnök itten összetörte a ház szabályait, az ma ministerelnök. (Hosszantartó zajos éljenzés és taps a jobboldalon. Élénk jéílááltások jobbról: Éljen Tisza! Felkiáltások a baloldalon: Lukácsot is éljenezték f) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak ! (Zaj.) Szmrecsányi György: Lukács is élj éneket kapott! (Zaj.) Gr. Andrássy Gyula: Aki segédkezett akkor mint alelnök és osztozkodott ezért a felelősségben, az ma a ház elnöke. És sajnos, ugyanazt a szellemet látjuk tetteikben is. Egy hang (a jobboldalon): Helyes ! Gr. Andrássy Gyula: Azt mondja egy munkapárti képviselő ur : helyes. Hát jó, én leszögezem ezt : helyesnek tartják azt, hogy most is ugyanaz a szellem uralkodik, mint akkor ; hogy most is a házszabályoknak azt a magyarázatot adják, amit kényelmesnek tartanak, ugy kezelik a házszabályokat, ahogy nekik kényelmes, ahogy a lelkiismeretük megengedi. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsöbaloldalon. Ellentmondások a jobboldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak ! (Zaj a baloldalon. Felkiáltások a jobboldalon : Halljuk az elnököt!) A képviselő ur jónak látta az elnökséggel szemben azt a kifejezést használni, hogy a házszabályokat ugy kezeli, ahogy neki kényelmes. (Felkiáltások a, baloldalon : így is van l) Tartozom az elnöki állás méltóságának azzal, hogy ezt a gyanusitást visszautasítsam. Az elnökség a házszabályokat nem kényelmi, nem pártszempontból alkalmazza, hanem alkalmazza meggyőződése és a házszabályokban megállapított elvek szerint. (Elérik helyeslés és éljenzés a jobboldalon. Felkiáltások a baloldalon : Utasítások szerint! Zaj és felkiáltások a jobboldalon : A sajtóról beszéljen ! Felkiáltások a baloldalon : Ugy-e, ez nem kellemes ! ?) Gr. Andrássy Gyula: A házszabályokat a június 4-én megnyilvánult szellemben kezelik. Ezt nem is tagadhatják. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) akkor tényezővé emelték az elnöki lelkiismeretet; ez a lelkiismeret kormányoz most is. Lehet, hogy önöknek jó, de a parlamentarizmust az ilyen elnökség tönkreteszi. (Elénk helyeslés és taps a baloldalon.) A legnagyobb organikus baja a magyar parlamentnek az, hogy az elnökségtől nem is követelik és a maga lelkiismerete sem szabja meg neki azt, hogy abszolút pártatlan legyen minden tényében, hogy teljesen különváljon a politikai élettől, a pártpolitikai küzdelemtől, hogy azok felett állva oszsza az igazságot, mint az objektív igazság képviselője. Pedig csak ott van parlamentarizmus, csak ott lehet megnyugvással azt az elnöki hatalmat elfogadni, amelyet most önök az önök házszabályaiban megállapítottak, ahol a kisebbségnek megvan az a nézete, az az érzése, hogy ezeket a jogokat nem egy ellenfél, nem egy ellenség kezeli. Most pedig nem akarok én kritika tárgyává tenni semmit; én elismerem, nekem egészen szimpatikus a tisztelt jelenlegi elnök egyéniségének az a vonása, hogy ő rajongó hive a t. ministerelnök urnak. Én szeretem azt, ha látom . . . (Zaj a ház minden oldalán.) Elnök (csenget) : Kérem, képviselő ur . . . (Zajos jelkiáltások a baloldalon: Nem önről van szó ! Felkiáltások a jobboldalon : Halljuk az elnököt!) T. képviselő ur, amikor én itt az elnöki székben vagyok, méltóztassék róla meggyőződve lenni, akkor én nem pártembernek, hanem ezen ház elnökének érzem magam. (Helyeslés és jelkiáltások a jobboldalon: A sajtóról beszéljen a szónok !) Gr. Andrássy Gyula: En ezen alkalommal a most elnöklő t. elnök úrról egyáltalában egy szót sem emlitettem. (Ugy van ! a baloldalon.) Nem is akartam most rá vonatkoztatni semmit, sőt előrebocsátottam, hogy Beöthy Pált sem akartam hibáztatni. Ellenkezőleg, mondtam, hogy nekem mindig igen rokonszenves volt az, hogy ő odaadó hive egy politikai vezérének és barátjának. Én csak azt mondom, hogy ő azután nem alkalmas arra, hogy a ház elnöke legyen ; (Helyeslés a baloldalon.) nem alkalmas rá azon súlyos küzdelmekben, mikor a küzdelmek előterében áll ez az barátja, ez az ő vezére, (ügy van! ügy van ! a baloldalon. • Zaj a jobboldalon.) Nem lehet emberfelettit követelni még egy munkapártitól sem, még a jelenlegi házelnöktől sem. Lehetetlen, hogy egy olyan ember, aki tovább részt vesz a pártéletben, aki ilyen rajongó szeretettel viseltetik a pártvezér iránt, aki napról-napra ott van a pártklubban, megmarad a párt tagjának, hogy az azután itten legyőzze minden érzelmét, minden érdekét, olyan pártatlan legyen, mint ahogy meg lehet kivánni. És ha még ezt a csodát konczedálom is, még ha konczedálnám is, hogy ez képzelhető és lehető, azt hiszem, önök sem fogják tagadni azt, hogy olyan ellenzék, amely ezt feltételezze, olyan ellenzék, amely ennek következtében azután megbízzák a vezetés pártatlanságában, elképzelhetetlen. Pedig ez a fontos. És mélyen sértették a parlamentarizmus alapszabályait, szellemét akkor, amikor ezek után, ezek ellenére, azok ellenére, hogy kisültek a visszaélések, azok ellenére, hogy itten ilyen szabálytalanságok történtek, ebben a házban a legfontosabb dolgokat tovább tárgyalják minden fennakadás nélkül, hogy azt kívánják az ellenzéktől, hogy itt résztvegyen a munkában, mintha semmi sem történt volna, sőt mintha a választás tisztasága bizonyult volna be, minthogyha az elnöki vezetés pártatlansága volna a tagadhatatlan igazság. Ebben van az ellenzéknek a hivatása-, ebben van az oka mindazoknak a későbbi következményeknek, ebben van az oka mindannak, hogy még igen sokáig, talán évekig normális politikai élet nem lesz. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Mert vakmerő kihívása, lenézése, megsértése a nemzet ellenzéki részének az az alapgondolat, hogy az ellenzék ezek után itten meghunyászkodva, csendesen, normálisan fog részt venni a tárgyalásokban. Ez vakmerőség. És mihez vezet ? Ahhoz vezet, hogy gon-