Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.

Ülésnapok - 1910-499

i-99. országos ülés íMk január 22-én, csütörtökön. 41? dolom, nincs és talán nem is volt parlament a világon, ahol ennyi büntetés volna, ahol azt hiszem, már 30—40.000 koronától fosztották meg az ellenzéket abból a czélból, hogy ezáltal hassanak reá. Hány ember van kizárva ? (Felkiáltások jobbfelól: De miért ?) Azért, mert rá akarják kényszeríteni az ellenzéket arra, hogy normálisan tárgyaljon, ugy, amint fair ellenféllel szemben tárgyalna, olyannal szemben, aki méltányos, egyenlő eszközökkel küzdött és győzött. De az, aki sópénzzel győzött és azután darabontokkal dolgozik, (Éljenzés és taps a baloldalon.) az nem kivánhatja ezt. És igazán csodálom, hogy a ministerelnök ur és egyáltalában a többség sorai közül bárki, aki magát magyarnak érzi, kivánhassa azt, hogy a magyar kisebbség, a magyar nemzeti ellenzék eltűrje mindazokat az arczulcsapásokat, amelyekben részesült. Kétségbe kellene esni a magyar nemzet jövője felett, hogyha itten azok után, amik történtek az önök tetszése szerint biztositható volna az a normális, parlamentális élet, amelyre szükség van. De ha a ministerelnök ur azt a nagy mondást koczkáztatta meg, hogy azt mondja, nem él az a jogrend, amely mögött nem áll erő, fegyveres erő annak támogatására és ezt a mondást alkalmazta a mai helyzetre, hát e mondás önmagában véve kétségtelen. Nincsen az a jogrend, amely nélkülözhetné azt, hogy bizonyos katalom, ha kell, nyers hatalom is, rendelkezésére álljon. De az a jogrend, amely nem bir máskép exisztálni, mint kizárólag csak minden lépésének erőszakkal való keresztülvitelével, az is lehet rend, de az nem alkotmányos rend, az nem a szabadság rendje, az az abszolutizmus rendje; csak az abszolutizmus olyan, hogy csak addig él a tisztelet iránta, amig a kardok és bajonettek hegyére támaszkodik. Ezt el lehet érni. Igazán könnyelműség volna az ellenzék részéről, hogyha itt tettlegességbe akarna ereszkedni az őrséggel. Pisztolyokkal és karddal ellátott katonasággal el lehet érni azt, hogy az, akit a ház kizárt, ki is vezettessék, de azt nem lehet elérni, hogy ezen Ítéletek nyomán megnyugvás keletkezzék, (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon. Zaj a jobboldalon.) azt nem lehet elérni, hogy utánuk a jogrend keletkezzék. Ez erőszakos abszolutizmus. (Igaz! Ugy van! a báloldalon. Felkiáltások : Pártabszolutizmus ! Zaj és ellenmondások a jobboldalon.) Mindezen erőszakos fegyverek alkalmazásának módja által is mélyen sértették a parlamentarizmust. A szükséges durvaságokon, a czéljuk által megkívánt szükséges durvaságokon is túlmentek s minden tény tekintetében olyan preczedensekre is hivatkoznak, amelyek ugy, ahogyfelhozzák, meg nem állanak. Behozták ide először a rendőrséget. (Ugy van I a baloldalon. Zaj és közbeszólások a jobboldalon.) A t. ministerelnök ur akkor az angol preczedensre hivatkozott. (Felkiáltások a jobboldalon : Napirend ! Baljelöl: Ezt nem szeretik hallani ! Szégyellik magukat ! Nagy zaj a baloldalon.) Hivatkoznak arra, hogy Angliában is megtörtént az, hogy a rendőrség behatolt egyszer az ülésterembe. De ott KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXI. KÖTET. egészen más viszonyok, egészen más ellenőrzés áll fenn. (Zaj és ellenmondások a jobboldalon. Ugy van ! a baloldalon.) Igen, behatolt a rendőrség, de nem lett a képviselőház a rendőrségnek kiszolgáltatva, nem vonult ki az elnök a teremből, nem szűnt meg a tárgyalás . . . (Nagy zaj és félkiáltások a ház mindkét oldalán.) Farkas Zoltán : Angliában nem voltak orgyilkosok a parlamentben ! Gr. Andrássy Gyula: Ott az elnök ellenőrizte azt, hogy ne hurczoljanak ki olyant is, akit a ház ki nem tiltott. (Zaj és jelkiáltások a jobboldalon.) Csak itt nálunk történt meg az, hogy az elnök visszavonult szobájába s reábízta egy rendőri tisztviselőre, hogy kénye - kedve szerint vitesse ki azokat a képviselőket, (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon. Zaj és ellentnmndások a jobboldalon. Elnök csenget. Felkiáltások a jobboldalon : Napirendhez !) Elnök (csenget). Ábrahám Dezső (közbeszól) : Halljuk az őrmestert ! Elnök (csenget) : Ábrahám Dezső képviselő urat az elnököt mélyen sértő kifejezéséért rendre utasítom és mindjárt kérdem a t. házat, (Nagy zaj a baloldalon.) méltóztatik-e Ábrahám Dezső képviselő urat a házszabályok 251. §-a alapján a mentelmi bizottsághoz utasítani, igen vagy nem ? Akik igennel szavaztak, méltóztassanak felállni. (Megtörténik.) Tehát Ábrahám Dezső képviselő urat a ház a mentelmi bizottsághoz utasította. (Folytonos nagy zaj a baloldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Bakonyi Samu: Nem is hallották, mire szavaznak ! (Nagy zaj és felkiáltások a baloldalon : Legalább megkérdezhetnék, mire szavaztak! Most Andrássy beszel.) Elnök (csenget) : Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben lenni. Az elnöknek a házszabályok értelmében joga van a szónokot beszédje közben bármikor félbeszakítani. A szóló fejtegetéseire egy megjegyzést kívánok tenni. Azt hiszem, igen t. képviselő ur, azt méltóztatik mondhatni, hogy az elnökség a házszabályok kezelésében nem ment el az előzékenység legszélsőbb határáig. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon. Felkiáltások a baloldalon : Nevetséges !) A t. képviselő ur már háromnegyed órája beszél a napirendi tárgyhoz feliratkozva, de nem a napirendhez. Meg akarom indokolni, hogy miért követtem én ezt az előzékeny eljárást a képviselő úrral szemben. (Zaj a baloldalon.) A sajtóról szóló törvényjavaslat általános vitája köztudomásúlag vége felé jár s a képviselő ur, mint ennek az oldalnak (a baloldal felé fordul) egyik vezérembere feláll és a javaslathoz kivan ugyan szólni, de előrebocsátja, hogy a helyzet politikai és kormányzati vonatkozásának megítélésével mintegy alá akarja festeni annakajavaslatnak a képét, amely most tárgyalás alatt áll. Ennélfogva én igenis ugy éreztem, hogy tartozom a helyzetnek, tartozom a képviselő urnak is azzal. . . (Zaj a baloldalon. Halljuk ! Halljuk ! jobbfelől.) 53