Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.
Ülésnapok - 1910-499
499. országos ülés 191í január 22-én, csütörtökön. 415 ból egészséges parlamenti élet nem fejlődhetik, ez teljesen ki van zárva. (Igaz ! ügy van ! halfelől.) Mikor látom ezt a szomorú helyzetet, sokszor felébred bennem az a kérdés : nem volna-e jobb szasitani egyáltalában a parlamentarizmussal ? (Felkiáltások halfelől: Bizony !) Én abban nevelkedtem, hogy a parlamentarizmusban láttam Magyarország függetlenségének garancziáját; én a parlamentarizmust mint intézményt szeretem, tisztelem, abban nevelkedtem. De kérem, ha igy magyarázzák, akkor nagy kérdés, nem sokkal jobb-e a német, az osztrák rendszer, (ügy van ! halfelől.) amelynél ez a korrupczió azért is felesleges, mert a kormány nem függ a többségektől. Igaz, hogy ilyen rendszer mellett nincs meg azután az a garanczia, hogy kormányzat nem lesz folytatható a nemzet akarata ellen. Megtörténhetik ilyen rendszer mellett, hogy egy kisebbségben lévő kormány huzamosabb ideig intézi az ország ügyeit, de legalább biztositva van, hogy törvényhozás nem lehet a nemzet akarata ellen. A mai rendszerrel a törvényhozás és kormányzat egyaránt annak kezében van, akit Ö felsége a király kinevezett. Ha lelkiismeretlen, ha nyúl mindazokhoz az eszközökhöz, amelyekhez nyúlhat, amelyek ott vannak előtte és amelyekhez nyúltak a közelmúltban, (ügy van f ügy van! a hal- és a szélsőhaloldalon.) akkor nemcsak az nincs biztosítva, hogy kormány nem lehet szemben a nemzet többségével, de még az sem lesz biztositva, hogy nem hoznak olyan törvényeket, amelyektől fél a magyar nemzet többsége, mint ahogy a jelenlegi esetben is, azt hiszem, hogy ott vagyunk. (ügy van ! ügy van I halfelől.) Mélyen sértették a tisztelt többségi urak a magyar parlamentarizmust azzal a viselkedéssel, amelyet tanusitottak, mikor ez a visszaélés megtámadtatott, mikor akadt egy bátor, tisztességes, becsületes, önzetlen férfiú, akire mindnyájan csak büszkék lehetünk és mikor ez a férfiú vádat emelt ezen eljárás ellen, mit láttunk akkor, mi volt a törekvés ? A törekvés az volt : elnyomni az igazság szavát, (ügy van! ügy van! a hal-és a szélsőbaloldalon.) Nem akarok e tekintetben semmi más tényre hivatkozni, mint bizonyitékra, csupán azokra, amelyek abszolút bizonyosak, le nem tagadhatók, közismertek. Az első tény, amelyre itt hivatkozni akarok, az, hogy az ügyész a perben az akkori ministerelnök és pártvezér nevében és képviseletében azt kérte, hogy zárják ki a bizonyitást. Ezt, azt hiszem, tagadni nem lehet. Második bizonyítéka állításomnak az, hogy ebben a parlamentben egy interpelláczióra olyan magyarázatokat adtak, amelyek nem feleltek meg a valóságnak, (ügy van! ügy van ! halfelől.) amelyeket leczáf olt azután később a birói eljárás . . . Egy hang (halfelől) : Hazudtak ! Gr. Andrássy Gyula : ... és ezt akkor tudomásul vette a ház, nagy éljenzés, taps és nagy lelkesedés között és elintézettnek tartotta ezzel ezt az egész ügyet. Ez nem eljárás, igy nem lehet ilyen ügyeket elintézni és a hol ez történik, ott természetes, hogy megszűnik a bizalom és az összernűködésnek az a lehetősége is, a mely szükséges egymással küzdő nemzeti pártok között ; lehetetlen, ha azt látjuk, hogy mindent megtettek arra, hogy egy embert, akinek igaza volt, azt az embert, aki azt mondta, aminek ig gáról meg volt győződve, bezárják, (ügy van! ügy van! Taps a hal- és a szélsőhaloldalon.) bezárják annak daczára, hogy feltétlenül voltak olyan vezérférfiak a munkapártban, akik tudhatták, akiknek tudniok kellett, (Igaz ! ügy van ! a hal- és a szélsőhaloldalon.) hogy igaz legalább oroszlánrésze ennek a vádnak. (ügy van ! ügy van ! a hal- és a szélsőbaloldalon.) Ha ilyen alakban akarják az országot kormányozni, akkor még csodálkoznak azon, hogy azután ilyen alapon a mi küzdelmünk is abnormálissá válik, eltér a rendes eszközöktől és fegyverektől ? Egy hang jobbfelől: Előbb tért el! (Zaj halfelől.) Hegyi Árpád: Maguk születésükkor eltértek már ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Gr. Andrássy Gyula : Mélyen sértették a parlamentarizmus alaptételeit és a politikai erkölcs integritását azzal is, hogy akkor, mikor a dolog kisült, mikor megdönthetetlen birói Ítélet kimondta az igazságot, akkor ennek semmi következménye nem lett. Nem hagyták el azt a férfit, akit elitélt ezzel az Ítélettel a bíróság, üdvözölték, bizalommal környékezték, mintha ezt mind tenni szabadna. Az igaz, hogy később a mostani t. ministerelnök ur, de jóval később, miután ő is a lelkesedők között részt vett a tombolásban, sokkal később azt a megjegyzést tette, hogy ő nem tette volna ezt. Kérem, ez garanczia a nemzetnek, hogy ő nem tette volna ezt ? Hiszen ha egészen másképen, erélyesebben fejezte volna ki is a nézetét, ez sem volna semmi áüandó, intézményes garanczia. Egy nyilatkozat, bárkitől jöjjön is, nem megnyugtató ilyen tényekkel szemben, (ügy van ! a hal- és a szélsőbaloldalon.) De maga ez a nyilatkozat, azon viszonyok között, amelyek között a rninisterelnök ur tette, abszolúte semmit sem tesz, mert ő azon hatalmi polczról tette ezt a nyilatkozatot, amelyet nagy részben ép ezen visszaéléseknek köszönhetett. (Igaz ! ügy van ! a haloldalon.) Mikor ő jogosnak tartja annak a hatalomnak, amelyet igy szereztek, olyan felhasználását, mint amit látunk, akkor mit ér az a póz, hogy azt mondja, hogy ő nem tette volna ezt ? (Igaz! ügy van ! a hal- és szélsőbaloldalon.) ö nem tette volna, megengedem, de használja és élvezi a gyümölcsöket. (Igaz ! ügy van ! a bal-_ és a szélsőbaloldalon.) Es mélyen sértette a parlamentarizmust, hogj^ a házszabályokat itten megsértették nyilvánosan, elismerten és minden reparáczió elmaradt. Reparáczió alatt mostan nem azt értem, amit már sokszor felemiitettem : a formai reparácziót. Nem, a baj nemcsak abban van, hogy ez a formai reparáczió elmaradt. De a baj abban van, hogy ugyanaz