Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.

Ülésnapok - 1910-499

414 í99. országos ülés Í9ií január 22-én, csütörtökön. esetre mérhetetlen nagy lépést tett feléje. Ez a < a javaslat azonban — azt hiszem, erről vitatkozni sem lehet — eltávolodik még az elért szabadság mértékétől is, meg nem közeliti, nem fejleszti a szabadságot; lehet mellette ezélszerüségi okokat, mindenféle érveket felhozni, de azt a tényt nem lehet letagadni, hogy ez a javaslat a szabadságot korlátozza, hogy ezen javaslat után kevesebb lesz a szabadság, mint volt eddig. (Taps balfelél.) Egy olyan javaslatnak az élére tehát, amely korlátozza — mondjuk a magánbecsület, mondjuk a megtámadott anyagi érdekek védelmében — a sajtószabadságot, ezt a nagy mondást odaállitani nem lehet, ez nem helyes eljárás, ez a tárgyalás alatt álló törvényjavaslat szerint büntetendő eljárás. (Vgy van ! a baloldalon.) Különben nem nagyon meglepő, hogy ez igy van. Az egész politikának, amelyet a munkapárt folytat, ez a lényege, ez a kvintesszencziája. (ügy van ! a baloldalon.) A szabadság jegyében töri össze a szabadságbiztositékokat, a szabadság jegyében akarja csaknem megtámadhatatlan szilárdságú alapokra fektetni a pártabszolutizmust: ezt látjuk az egész vonalon. A t. ministerelnök ur magát a parlamentarizmus hivatott megmentőjének hirdeti ; (Derültség és taps a baloldalon. Felkiáltások a jobboldalon ; Az is !) azt tartja, hogy ez a gondviseléstől rábizott szent feladata; számtalanszor hallottuk tőle. A szabadság jegyében, a parlamentarizmus megmentésének czime alatt történt itt mindaz, ami most már évek óta gyengiti, veszélyezteti és aláássa a szabadságot. (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Legyen szabad itt lehetőleg röviden visszapillantást vetnem a munkapárt egész működésére, hogy kimutassam, hogy egész politikájának ugyanaz az alapgondolata, amely a sajtójavaslatnak is alapgondolata, hogy t. i. a szabadság hangoztatása mellett veszélyezteti a szabadságot. Mi volt a munkapárt első fellépése ? Jött egy olyan programmal, amelynek győzelmében, ugy látszik, önmaga sem bizott; nehogy kitegye magát a vereségnek, gyűjtött óriási pártkasszát, hozzányúlt az állam pénzéhez, annyiból, hogy az állammal kötött üzleteket felhasználta arra, liogy megadóztassa, megsarczolja azokat a vállalatokat és bankokat, amelyek az állammal szerződéses viszony ban állottak. (Ugy van! Vgy van! a baloldalon.) öriási károkat tettek ezzel az ország közerkölcseiben, szembehelyezkedtek a pénzkezelés egyetlen megengedhető szabályával. (Vgy van ! a baloldalon.) Nem akarok erre a térre most kiterjeszkedni, — csakugyan nem a tárgyhoz tartozik — nem akarok kiterjeszkedni arra, hogy rámutassak mindazokra az óriási erkölcsi károkra, amelyek az ilyen példával járnak és rámutassak arra, hogy ha felülről mutatnak ilyen példát, akkor az a veszély, hogy más tisztviselők is megfeledkeznek kötelességükről s amikor közérdekből kell üzletet kötni vagy közérdekből kell eljárni, akkor ezt az alkalmat felhasználják arra, hogy maguk bizonyos meg nem engedett hasznot és sápot kapjanak, • amiu a kormány pártczélokra, más pedig más czélokra is vehet igénybe. Amint eltérünk a strikt szabályoktól, nincs többé megállás. (Igaz! Vgy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ha fölülről jön a példa, akkor fölülről bomlasztják meg Magyarország közerkölcseit. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) De nem akarok a kárnak erre a részére kiterjeszkedni, hanem rámutatok arra a kárra, amelyet ez a parlamentarizmuson ejtett. (Halljuk .'Halljuk ! balfelől.) Mit ér a parlamentarizmus, ha szabad határtalan nagyságú pártkasszát ily módon összegyűjteni ? Mit ér a parlamentarizmus, ha a parlamentnek és a pártoknak a válságokban, az ellentétekben végső birájának : a nemzetnek ítéletéhez magához szó fér ; ha nem biztos, hogy a nemzet akaratának felel meg a parlament többsége ; ha nem biztos, hogy az a mérhetetlen nagyságú pártkassza eredményezte-e a szavazatokat, vagy a közönségnek őszinte meggyőződése ? (Igaz! Vgy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Milyen alapon áll az egész parlamentarizmus, hogyha ez kérdéssé válik % Igaz, hogy Magyarországon az volt az Achilles sarka az alkotmányos életnek, hogy a választások tisztaságát nem tisztelte eléggé sem a többség, sem a kisebbség ; hogy a magyar vérben nincs benne az a fairség, amiről annyit hallottunk e vitában is, mely a politikai életet Angliában uralja. Nálunk ez hiányzik, de épen mert ez hiányzik, épen azért, mert a választások tisztasága kellőleg nem volt biztosítva, mert ez volt a tagadhatatlanul súlyos parlamenti betegségnek egyik oka, ép ezért bűn ezt az okot még fokozni, ép ezért bűn oly eszközökhöz nyúlni, melyeket tudtommal eddig nem használtak. Én, mint olyan, aki régen vagyok a politikában, kormánypárti voltam, a kormány tagja voltam, mint aki fia vagyok olyan államférfiunak, ki vezette Magyarország sorsát, én tiltakozom az ellen, hogy azt mondják, hogy ez mindig szokásban volt. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nem volt szokásban. Tiltakozom a ministerelnök ur atyja nevében is. akit én mindig tiszteltem, akinek én követője voltam. Olyan szokás abban az időben soha sem volt, hogy mertek volna állami üzletek alkalmával a pénzhez nyúlni. (Elénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mi lesz abból a parlamentarizmusból, hol az egyik fél ilyen eszközökkel, azonkívül a kormányzati hatalomnak Magyarországon mérhetetlen eszközeivel küzd, a másik fél pedig csak szóval, agitáczióval, a maga saját eszközeivel. (Mozgás és ellenmondás jobbfelől. Igaz! Vgy van! a balés a szélsőbaloldalon.) Milyen érzéssel jön ide be az ellenzék, milyen gyűlölettel, milyen megvetéssel az egész intézmény iránt, melyet meghamisítanak gyökeresen, alapjaiban ? (Igaz.' Vgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Akkor természetesek a keserű összeütközések és elkerülhetetlenek. Ilyen forrásból tiszta viz nem bugyoghat; ilyen forrás-