Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.

Ülésnapok - 1910-499

402 í99. országos ülés 191h január 22-én, csütörtökön. emelkedni. És itt előre is kijelentem, hogy engem semmiféle obstrukcziós szándék a világon nem vezet, de nem vezet senkit a ház ezen oldaláról — ez meggyőződésem — hanem én még ezekből a szakaszokból is csakis azokat veszem bonezkés alá, amelyek specziálisan bennünket kiadókat kiadói szempontokból érdekelnek. (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) Előre bocsátom, hogy ebben a törekvésemben félreteszek minden pártpolitikai szempontot és kizárólag a legtárgyilagosabb birálatra szorítkozom. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Ebben a törekvésemben gátol némileg az a körülmény, hogy nem tudom egészen biztosan, sőt sokan közülünk nem tudják, hogy a törvényjavaslat eredeti szövegét kritizáljuk-e, vagy pedig azt, melyet az igazságügyi bizottság javított. Azonban kötelességemnek tartom, hogy kijelentsem, hogy az igazságügyi bizottságnak némely módositása javított a helyzeten, másrészt felvett a bizottság olyan intézkedéseket is, melyek a törvényjavaslatot még rosszabbá tették. Itt van mindjárt a 4. §., mely a hatóság által közrebocsátott sajtótermékekről szól. Itt az igazságügyi bizottság a hivatalos közlések felemlitéséhez hozzáfűzte, hogy a törvénynek ezen rendelkezése nem terjed ki az országgyűlés és bizottságai, úgyszintén a hatóságok által közrebocsátott sajtótermékek azon részeire, melyek csak hivatalos közléseket tartalmaznak. Az igazságügyi bizottság nagyon helyesen fűzte hozzá, hogy csak azokra a részeire, melyek hivatalos közléseket tartalmaznak. Én ezt a magam részéről a legnagyobb köszönettel fogadom, de nem tudjuk, hogy a t. többség melyikhez fog ragaszkodni: ez eredeti javaslathoz vagy az igazságügyi bizottságéhoz ? És azon palotaforradalom után, amelyről tudomásom van, hogy t. i. némelyek ezt a reakczionárius javaslatot sem tartják elég reakczionáriusnak, nem tudhatom, hogy akkor, mikor szavazásra kerül a sor, ezt fogják-e magukévá tenni vagy az eredeti szöveget ? Én a 4. §-t az igazságügyi bizottság módosításával tartom helyesnek, mert ez kizárja a visszaéléseket. Tudjuk, hogy magában a Budapesti Közlönyben is foglaltatnak magánhirdetések. Vannak a vármegyéknél is u. n. hivatalos lapok, amelyekre beszédem folyamán rá fogok talán még térni, ezek szintén közölnek ilyen magánhirdetéseket. Már most, miután az eredeti javaslat nem mondja ki azt, amit az igazságügyi bizottság helyesen módosított, megtörténhetik, ha az eredeti javaslat fogadtatnék el, hogy a törvény ezen privilégiuma következtében azokat a hirdetéseket, melyeket más napilapok nem hozhatnak, mert azokat a törvény eltiltja, csak az u. n. hivatalos kiadású lapok közölhetnék. Én a magam részéről ebben a kérdésben az igazságügyi bizottságnak csak köszönetet szavazhatok, hogy ezt a módosítást megtette és kérem a házat, hogy ehhez a módosításhoz hozzájárulni szíveskedjék. Most következik a 6. §., mely szerint minden nyomda-, vagy kőnyomda vállalat tulajdonosa köteles a törvényhatóság első tisztviselőjénél vállalatát bejelenteni és a kereskedelmi törvény értelmében esetleg vezetendő könyveken kivül bekötött, laponként folyószámmal ellátott, átfűzött és a nyomda- vagy kőnyomdavállalat helye szerint illetékes királyi törvényszéknek elnöke által hitelesített könyvet vezetni, amelybe az 5. §. 2. bekezdésében felsoroltak kivételével minden sajtótermék kiadójának nevét, a sajtótermék cimét, alakját, az ivek, úgyszintén a kiadott példányok számát elszállítás előtt vagy az elszállítással egyidőben be kell jegyezni. Ez a 6. §. roppantul sérti a kiadók érdekét. Maga az a kötelezettség, hogy az elszállítás előtt vagy a szállítással egy időben be kell hogy jelentse, tökéletes lehetetlenség. Méltóztatnak tudni, hogy vannak este megjelenő és vannak reggel megjelenő lapok. Az este megjelenő lapok oly időben jelennek meg, amidőn a törvényszéknél hivatalos órák már nincsenek ; másrészt a reggel megjelenő lapok két vagy három órakor éjszaka készülnek el és nagyon sokszor megtörténik, hogy amikor csak egy óra választ el a példányok elszállitásának idejétől, akkor az újságkiadó még maga sem tudhatja, hogy tulaj donképen hány példányt fog elszállítani. Hiszen aki ismeri a lapok adminisztráczióját, annak tudnia kell azt is, hogy történhetnek az utolsó órában oly szenzácziós események, amelyek esetleg kétszeresére emelik fel a kinyomott lappéldányok számát és így lehetetlenség egy órával vagy esetleg fél órával előbb is szabatosan meghatározni, hogy milyen mennyiségben fogják a lapot nyomatni és elszállítani. De különben is Magyarországban nem ismerek törvényszéket, amely éjjeli két vagy három órakor hivatalos órát tartana ; ilyenkor tehát ezeknek a példányoknak számát bejelenteni bizonyára nehézségekbe fog ütközni, legalább is a törvény mostani szövegezése szerint. (Ugy van ! balfelöl.) A másik, amit újságkiadói szempontból nagyon kifogásolok, az, hogy a javaslat azt mondja, hogy a kiadott példányok számát egyáltalában be kell jelenteni. Minden ujságvállalatnak legféltettebb titka, hogy kiadása hány példányban jelenik meg. Ez oly üzleti titok, amelyet senkinek sem szoktak elárulni. Ha a t. többség ezáltal — nem tudom — azt akarja megakadályozni, hogy némely lapok ne tüntessenek fel hamis számokat és ezáltal ne vezessék félre a közönséget, erre van már magában az ipartörvényben büntető szankczió, emiatt tehát felesleges uj törvény. Különben is miért követelik meg épen az újságtól, miért nem más vállalatoktól ? Hiszen az újság van olyan tisztességes vállalkozás, mint akármi más. Miért kell épen annak ezt a legféltettebb üzleti titkot elárulnia ? Egyébként is ez nagyon fluktuáló dolog, mert valamelyik lap egy napon megjelenhetik 20.000, a másikon 60.000 példányban. Már most versengés folyik minden téren, nem is szólva a pártpolitikai üldözésekről, amelyeket, azt hiszem, mindenki ismer a t. házban, ugy hogy azokat ismertetnem nem kell. A legelterjedtebb lapnál is