Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.

Ülésnapok - 1910-498

b98. országos ülés Í91k január 21-én, szerdán. 393 felől.) ezek a túlzott állításai a t. képviselő urnak legalább is igen nagy könnyelműségről tanúskodnak. (Ugy van! Ugy van! jobboldalon. Mozgás és ellentmondások balfelöl.) A képviselő ur azt mondja, (Sálijuk! Halljuk! jobbfelöl.) hogy ne feledkezzünk meg a ruténekről, ne hagyjuk őket ebben az elhagyatottságban. Ezzel a tanácscsal a képviselő ur nyilt ajtókat dönget. (Ugy van! jobbfelöl.) A magyar kormánynak és a magyar társadalomnak és pedig nemcsak a mostani, hanem pártkülönbség nélkül számos, bennünket megelőzött magyar kormánynak odaadó jóakarata nyilvánult meg a rutének iránt, (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) gazdasági téren és kulturális téren egyformán. (Igaz! Ugy van! jobbfelbí. Felkiáltások: Tizenöt év óta!) Es bocsánatot kérek, ha ott még mindig nagyon sok baj van is, lehetetlen szemet hunyni azon tény előtt, hogy igenis nagy és örvendetes haladás is mutatkozik, (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) olyan örvendetes haladás, amelyet semmi másnak nem köszönhetnek rutén polgártársaink, mint a magyar nemzet, a magyar állam, a magyar kormányok segitő kezének. (Igaz! Ugy van.! a jobboldalon és a középen.) Ezek tények, amelyeket eléggé igyekeznek elhomályosítani ellenségeink. (Úgy van! a jobboldalon.) Valóban csodálom, hogy akad magyar ember, aki ezen tények elhomályositására segédkezet nyújt. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl. Mozgás és zaj a bal- és a szélsöbaloldalon. Ülnök csenget.) A t. képviselő ur azzal a megszokott szónoki fogással, hogy előrebocsátja, miszerint nem akar a folyamatban levő perről nyilatkozni, itt egypár olyan nyilatkozatot tesz magáról erről a perről, amelyeknek czáfolatába én nem bocsátkozhatom, mert ugyanabb hibába esném, — azt meg nem tehetem — de amelyekkel szemben csodálkozásomat és megütközésemet kell kifejeznem; mert méltóztassék nekem megengedni: hallatlan, a magyar parlamentarizmus történetében példátlan eset, hogy egy .folyamatban levő per érdemére vonatkozólag itt parlamenti beszédben . . . (Igaz! Ugy van! a jobboldalon és a középen. Zaj a bal- és a széls'baloldalon. Elnök csenget.) Br. Podmaniczky Erűire: Magyar képviselők! (Folytonos zaj a jobh- és a baloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak. Gr. Tisza István ministereinök: . . . ilyen védbeszédbe illő nyilatkozatok történnek. (Zaj a bal- és a szélsöbaloldalon.^ Halljuk! Halljuk! jobbfelöl. Elnök csenget.) Én a képviselő urnak a perrel kapcsolatos fejtegetéseiből csak azokkal foglalkozhatom, amelyek a per érdemére nem vonatkoznak. (Helyeslés a jobboldalon.) A képviselő ur kifogásolja a delegálást, minthogyha ezzel a delegálással a per olyan KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXI, KÖTET. biráitól vonatott volna el, akik ahhoz a néphez közelebb állanak, azzal talán jobban megértik egymást. Hiszen az 1897 : XXXIV. t.-czikk értelmében ez a per a tábla székhelyén levő törvényszéknél, (Igaz! Ugy van jobbfelöl.) tehát a debreczeni törvényszéknél lett volna tárgyalandó. (Ugy van! a jobboldalon.) A delegáczió, amiről szó volt, abban állott, hogy az igazságügyminister ur a bűnvádi perrendtartás 291. §-ában adott felhatalmazásánál fogva a mármarosszigeti törvényszéket delegálta, tehát olyan törvényszéket, amelynek e perben való eljárása mindenesetre érdekében fekszik a vádlottaknak is, a tanuknak is, akiket meghallgatni kell. (Igaz ! Ugy van! jobbfelöl.) Mert sokkal jobb, sokkal kevesebb alkalmatlansággal jár reájuk nézve, ha ilyen miliőben vannak, ahol sokkal jobban megértik őket, életviszonyaikat és azt az egész atmoszférát, amelyben ez az egész per lejátszódik. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Azt hiszem, épen a vádlottak érdekében állott, hogy ne Debreczenben, hanem Máramarosszigeten tárgyaltassék a per. Hogy azután Máramarosban sem sikerült olyan tanácsot kapni, a melynek tagjai a rutén nyelvet bírják, azt én sajnálom legjobban. Fájdalom, a magyar intelligencziának meg van az az óriási bűne, magamon elkezdve, hogy nem fordít időt a hazában beszélt nemzetiségi nyelvek megtanulására, ami óriási mulasztás, óriási bűn, (Ugy van! a jobboldalon. Zaj a bal- és a szélsöbaloldalon. Elnök csenget.) ami a magyar nemzeti ügyön boszulja meg magát, mert a magyar intelligencziát attól a leghatékonyabb eszköztől fosztja meg, amelylyel erkölcsi befolyást gyakorolhatna a körülötte lakó nem magyar népekre és érvényesíthetné azokra a maga természetszerű vezető hivatását. (Helyeslés jobbfelöl.) Ezt én méltán sajnálom s ha Isten éltet és megmaradok ezen állásomban, (Mozgás a baloldalon.) igyekezni is fogok gondoskodni róla, hogy azok a hatósági közegek, akik nemzetiségek által lakott vidékeken a néppel közvetlenül való érintkezésre hivatvák, a népnek nyelvét birják. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Nagyon kérem ... (Zaj balfelöl.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Kérem Szmrecsányi képviselő urat, ne zavarja a tárgyalást. (Hosszantartó zaj.) Szmrecsányi képviselő urat rendreutasítom. Gr. Tisza István ministereinök: Nagyon kérem, ha e kérdésre kerül a . sor, ugyanaz a felfogás nyilvánuljon a t. képviselő uraknál, amely most az interpelláló ur beszédében nyilvánult. (Mozgás.) Azután még csak egy, a pörre vonatkozó észrevételt kell a t. képviselő urnak releválnom. Azt mondja: miért csináljuk ezt a pert, hiszen a közigazgatás feladata a lázitókkal végezni, nem pert kell ahhoz csinálni. Korain, ezt a felfogását az, államéletnek, a jogvédelemnek, a lá50