Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.

Ülésnapok - 1910-498

394 498. országos ülés 1914 január 21-én, szerdán. zitókkal való elbánásnak, ezt a felfogást nem fogom a képviselő úrtól megtanulni; de azt hiszem, e felfogással a ház túlsó oldalán is egészen egyedül fogja magát találni, (Ugy van! a jobboldalon.) Elég szomorú, hogy itt büntetendő cselekmények előfordultak. A közigazgatás megtette a maga kötelességét, amikor ezeket felderitette és az illetőket az igazságszolgáltatás kezébe juttatta, de azután végezni velük, a törvény szigorát éreztetni velük, azt nem lehet máskép, mint büntető per. utján. (Mozgás a jobboldalon; fellááÜásoJc! Ügyvéd! Zaj. Elnök csenget.) Azokra, amiket a képviselő ur a románokkal való eszmecserémről mondott, annál kevésbbé kívánok kiterjeszkedni, mert e kérdésben néhány nap előtt kimerítően nyilatkoztam és remélem, abba a helyzetbe jutok igen rövid idő múlva, hogy a kérdés összes részleteit feltárhatom a t. ház és az országos közvélemény előtt. (Mozgás.) Csak azt jegyzem meg, hogy ha a képviselő ur azt mondja: nem jó a lavinát megindítani, hát én azt mondom, hogy én nem megindítani akarom a lavinát, hanem egy megindult lavinát akarok feltartóztatni, (Ugy van! TJgy van! a jobboldalon. Mozgás és derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) Feltartóztatni nem paktálás, szerződés és megalkuvás, hanem felvilágosítás utján; feltartóztatni ugy, hogy igyekezem megnyugvást előidézni, igyekezem meggyőzni azokat, akik ebben az országban naczionalista politikát követnek, hogy saját fajtájuk jogosult anyagi és kulturális érdekeit sokkal jobban gondozhatják akkor, ha naczionalista természetű politikai törekvéseikről lemondanak. (Ugy van! a jobboldalon.) Az, amit én kilátásba helyezhetek a román nemzetiségi párt tagjainak, az ugyanaz, ami ezen ország minden nem magyar ajkú polgárának rendelkezésére áll. A feladat csak félreértések eloszlásával a bizalmatlanságra okot adó magatartás eliminálásával román részről, megteremteni azt az együttérzést, rokonszenvet, azt a bizalmat, amely mellett azután minden anyagi és kultúrai törekvésük ugyanarra a rokonszenvre számithat, amivel pl. a legmesszebbmenő támogatásban részesül a magyar államnak épen a rutén törzse, a politikailag mindig hü és megbízható rutén nép, anyagi és kulturális törekvéseiben. (Élénk helyeslés jobbfelöl.). Ezekután válaszolhatok a t. képviselő ur három kérdésére. (Sálijuk! Sálijuk! a jobboldalon.) Az első kérdés : »Hajlandó-e a ministerelnök ur megtenni azon intézkedéseket, hogy a rutén bűnperben — a lázítók kivételével — az; összes többi vádlott ellen a bűnügyi eljárást beszüntettessék ?« Talán méltóztatnak kitalálni a választ: nem vagyok hajlandó ebbe a perbe jogos hatáskörömön tulmenőleg beleavatkozni. (Elénk helyeslés és derültség a jobboldalon.) Második kérdés: »Hajlandó-e az 1868: XLIV. t.-czikknek hatályon kívül való helyezése és ugy a magyar állam érdekeivel megegyező, a magyar állampolgároknak, bármely népfajhoz tartozzanak és bármely nyelven beszéljenek, egyenlően kötelező, igazságos és méltányos törvényjavaslatok benyújtása iránt intézkedni«. Erre talán néhány szóval bővebben kell válaszolnom. (Sálijuk! Sálijuk!) Az 1867: XLIV. t.-czikket későbbi törvények több vonatkozásban máris lényegesen módosították; annak törvényben meg nem változtatott rendelkezései is nagyrészben elavultak, végre nem hajtattak és végre nem is hajthatók. Ez, kérem, kényes kérdés, amelyet divat volt kerülgetni, s amelyet én megrögzött rossz szokásom szerint nem szándékozom kerülgetni. {Sálijuk! Sálijuk! jobb felöl.) Az 1868-iki törvénynek számos rendelkezésén közel félszázados fejlődés túltette magát. Az sok tekintetben túlmegy egyes rendelkezéseiben azon a határon, melyet az egységes magyar állam követelményeivel össze lehetne egyeztetni és sok tekintetben túlmegy azon a határon is, amit egy modern közigazgatás igényeivel össze lehet egyeztetni. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Arra tehát nem vállalkozhatom — és ezt első percztől megmondtam azoknak a román naczionalista uraknak is, akikkel tárgyaltam — hogy ők ne várják tőlem az 1868: XIV. t.-cz. meg nem változtatott, de az élet által túlhaladott rendelkezéseinek végrehajtását. (Selyeslés a jobboldalon.) Ez természetes, szükséges fejlődés eredménye. Ez olyan állapot, amelyet nem kell leplezgetni, nem kell takargatni, hanem nyíltan, becsületesen meg kell mondani. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) A kérdé; az, hogy maradj unk-e emellett, vagy, amint a képviselő ur ajánlja, mindezekre a kérdésekre nézve hozzunk ujabb törvényt, rendezzük a nemzetiségi kérdést kvázi egy uj kodiíikáczió alapján. Én nem tartom ezt az utóbbit megfelelőnek. Én nem tartom helyesnek, hogy mi itt a nemzetiségi kérdést mintegy az államélet rendes menetéből és kereteiből kiszakított, külön, mintegy alapvető kérdését a magyar állam berendezkedésének külön kodifikáljuk és tárgyaljuk. (Helyeslés jobbfelől.) De azt tartom, hogy minden egyes konkrét kérdést meg kell oldani azon vezérelvek alapján, melyek ebben pártkülönbség nélkül vezetnek : a nemzetiségek, a nem magyar ajkú honpolgárok iránti legmesszebbmenő jóindulat, testvéri szeretet és rokonszenv alapján, de változatlan, törhetlen ragaszkodással a magyar állam egységéhez és nemzeti jellegéhez. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Ezek lesznek tehát azok a vezérelvek, melyek ebben a tekintetben jövőre is irányítani fognak. A t. képviselő ur harmadik kérdése (olvassa) : »Hajlandó-e a rutén vidéken tapasztalható' szomorú állapotok megjavítása érdekében szükséges kulturális és gazdasági intézkedéseket lehetőleg sürgősen megtenni ?« Erre válaszom az, hogy amint már volt sze-