Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.
Ülésnapok - 1910-498
382 4-98. országos ülés 29Í4 január 2/-én, szerdán. 1907-ben alkotott horvát törvénynek az álláspontját. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zaj a bal- és a szélsöbaloMalon.) A második kérdésre feleletem az, hogy nem vagyok hajlandó a mindjárt előadandó okokból a sajtójavaslat 18. §-át, mely a hírlapi biztosíték intézményét fentartja, most utólag visszavonni. Indokaim, s ez feleletem a harmadik kérdésre, a következők: Mindenekelőtt mellőzni óhajtok már csak az interpelláezióra adandó válasz kereteire is tekintettel, minden olyan elméleti fejtegetést, amely lyel ezt a kérdést politikai és állambölcseleti irók — Ckateaubriand-tól kezdve, aki szintén mellette volt a kaucziónak -*- megvilágították. Tisztán a praktikus szempontot fogom mint rámnézve döntőt a mélyen t. képviselő ur kegyes figyelmébe ajánlani. S ez a gyakorlati érv az, hogy az újságkiadónak vállalata ma egy iparvállalat, amely annak a kereskedelmi vállalkozónak a kezébe fizikai és szellemi irányban — minthogy ő szabja meg a szellemi irányt is — igen nagy hatalmat ad. Aki valamely időszaki lapot kiad, akinek ilyen vállalata van, az az ón felfogásom szerint, mely, konczedálom, nagyon vitatott kérdés, kell hogy egy megnyugtató alapot teremtsen a társadalom számára, hogy azon károkra nézve, melyek az azon hírlapban megjelent sajtótermékekből erednek, reális kielégítési alap fog a kárositottaknak rendelkezésére állani. (Helyeslés a jobboldalon.) Ilyen reális kielégítési alapot a magyarországi sajtóviszonyok közt — mindjárt rátérek arra, hogy külföldön más viszonyok vannak — nem látok másban, mint kettőben: egyrészt a hirlapbiztositék intézményében, másrészt bizonyos vonatkozásokban a nyomdatulajdonos kártérítési felelősségében. (Ügy van! jobbfelöl.) Mert, bocsánatot kérek ellenkező véleményen levő t. képviselőtársaimtól, ha csupa Kemény Zsigmondok, Szalay Lászlók, Deák Ferenczek és Szemere Bertalanok volnának ma is a publiezisztika munkásai, akkor, — egy perczig sem habozom kijelenteni — (Zaj balfelöl. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) hogy ismerve a 40-es évek nagy államfórfiainak nemcsak nagy kötelességtudását, hanem nagy önfegyelmezését és felelősség-, érzetét is, nem félnék attól, hogy ezeknek az uraknak kezébe adjam a teljes szabadságot, hogy mindent írjanak, amit jónak látnak és meg volnék nyugodva a felől, hogy az ő munkájukból sem egyesekre, sem a társadalomra kár nem háramlik. (Élénk helyeslés jobbfelöl,) Már tegnap, nem tudom minő szerencsével' volt szerencsém rámutatni, de még ki fogok rá térni az általános vitában, hogy a politikai vonatkozásokban ma is iparkodtam ebben a javaslatban megadni azt a teljes szabadságot, hirdetem, hogy a jövő bizonyára azt fogja mutatni, hogy túlságos mértékben, (Zaj és ellenmondások balfelöl,) sőt igen t. képviselőtársam, Polónyi G-éza ur is méltóztatott arra utalni, hogy ez a javaslat nem fogja eléggé megvédeni a magánbecsületet, amely a publiczisztikai vonatkozásokban és a politika terén az illetőnek megadja a módot arra, hogy mindent megírjon, ami igaz és ami az ő meggyőződéséből fakad, hevesen, tüzesen, támadólag egészen az izgatás határáig. Hédervári Lehel: A London News-bfe. Balogh Jenő igazságiigyminister: Tehát politikai vonatkozásokban joggal hivatkozhatom arra, hogy az a felelősségi rendszer, amelyet javaslok, nem reakcziós, sőt szabadabb, mint több külföldi államban. (Ugy van! jobbfelöl,) De amint tegnap is megkíséreltem kimutatni, itt a kártérítés kérdésénél, amelylyel a hirlapbiztositék intézménye felfogásom és legjobb meggyőződésem szerint elválaszthatatlanul összefügg, ahol tehát abszolúte nem szerepelhetnek politikai szempontok és pártérdekek; bocsánatot kérek, egyrészt a mai sajtónak az a lázas, gyors munkája, amelyre a közönség érdeklődése és kíváncsisága rászorítja a sajtót, — amit én nem hibául rovok fel, de mint tényt állítom oda, ez nem tagadható — hogy ami történik ma délben 12 órakor, annak egyes lapokban 1 órakor már kinyomatva szét kell mennie az ország különböző részeibe, ami arra szorítja a sajtot, hogy bizonyos gyorsasággal, ebből folyólag bizonyos felületességgel ós könnyűséggel irjon meg bizonyos híreket, másrészt a sajtó számos munkásának, az a nagyon irigylendő tulajdonsága, hogy igen gyakran a fiatal nemzedék köréből kerülnek ki: ez, bocsánatot kérek, nem adja meg nekem sem a kártérítési biztos alapot, sem pedig a megnyugvást arra, hogy a kártérítés tekintetében minden olyan reális kielégítési alapot, amely az érdekelt köröknek nyugodtságot szolgáltathatna, elvonják előlük. Hiába hárítom én a kártérítés felelősségét arra a fiatal 18—22—25 éves riporterre vagy zsurnalisztára, aki nagyon tisztességes munkása lehet a publiczisztikának és bizonyára legjobb erejével és meggyőződésével dolgozik, de aki, ha kárt okoz akár szándékosan, akár gondatlanságból, már vagyoni alap hiányában sem tudja azt megtéríteni és hiába hárítom a kártérítés felelősségét arra a kiadóra, különösen a vidéki viszonyok között, aki esetleg egy kis vidéki papírkereskedő, akinek egész vagyona 8—10.000 koronát tesz ki, de lapjának egy sorával esetleg százezer koronás károkat okozhat. (Ugy van! jobbfélől) Itt reálisabb alapra van szükség. (Ugy van! jobb felöl.) Ennek folytán, amig Magyarországon egyrészről nem fejlődik ki olyan előrehaladott és konzekvens kártérítési judikatura, mint pl. az angol bírósági gyakorlatban kifejlődött, másrészről amig nem lesznek olyan hatalmas sajtóiparvállalatok, mint aminők a nagy külföldi trösztök, amelyek az angol vagy más külföldi sajtóvállalatokat támogatják, addig én a magam részéről a hirlapbiztositék intézményéről megnyugvással nem tudok lemondani. (Helyeslés jobbfelöl és a középen.)
