Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.
Ülésnapok - 1910-498
4ÖS. országos ülés l Q lk január 21-én, szerdán. ;)«:; És ne méltóztassék szememre vetni, hogy például Ausztriában 1904-ben megszüntették ezt az intézményt, mert az osztrák törvény 1. §-ának 2-ik bekezdésében benne van az a korlátozó rendelkezés, hogyha hirlapbiztositék nincs és a kártérítés be nem hajtható, akkor a rendőri hatóság egyszerű rendőri intézkedésekkel beszüntetheti az illető lap megjelenését. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Azt hiszem, ez két szempontból kevéssé kielégítő megoldás. (Sálijuk! Halljuk!) Kevésbbé kielégítő a sajtóra nézve, amely ki van téve a rendőrhatóság beszüntető intézkedésének, de különösen kevésbbé kielégítő arra a szegény kárositottra nézve, akinek édeskevés előnye van abból, hogy a lap nem fog megjelenni, mikor az a tönkrejutás, amelyet a lapnak felületessége, vagy könnyelműsége vagy egy kevésbbé lelkiismeretes hírlapírónak szándékossága okozott, egész vagyonát érintette. (Ugy van ! jobbfelől.) Én konezedálom ezt, hogy ha szigorúan következetesek akarunk lenni, a hirlapbiztositék intézményét ki kellene terjeszteni a nem politikai tartalmú lapokra is. Csakhogy a kérdést, azt hiszem, két szempontból mindenesetre tüzetesebb megvitatás tárgyává kell tenni. Ilyen indítványt tettek is volt például a Magyar Jogászegyletben tartott azon magas színvonalú vita során, amelyre a melyen tisztelt ellenzék több szónoka is helyesen hivatkozott. Nevezetesen az előadó Balázs Elemér, királyi ügyész, egyenesen azt kívánta, hogy valamennyi lap köteleztessék a hirlapbiztositék letételére. Az ő beszédét és indítványát olvasni lehet az erről kiadott füzet 13-ik oldalán, ahol többi közt azt mondja, hogy minden időszaki laptól megkövetelném a biztosítékot és a legszigorúbb következmények felállításával torolnám meg a hirlapbiztositék nélkül való időszaki lap megindítását vagy fentartását. Ezt az indítványt én nem fogadom el mindenekelőtt azért, mert azok, akik tudományos lapokban tudományos fejtegetéseket irnak, fejtegetéseik természeténél fogva magánjogi károkat rendszerint nem okozhatnak, amellett nagyobb óvatossággal és gondossággal is járnak el. Ezenfelül a hirlapbiztositék kiterjesztése esetére ki kellene venni a lapok egész sorozatát : a szépirodalmi és más lapokat ugy, hogy ez a kérdés ilyen egyszerű általánosítással felfogásom szerint nem lenne rendezhető. Egyébként ez a változás, mint in peius reformálás, a ma létező hírlapvállalatokra, amelyek társadalmi, közgazdasági alapon keletkeztek, azt a kötelezettséget róná, hogy most egyszerre teremtsék elő a hirlapbiztositókot, amire nem akartam magamat elhatározni. (Helyeslés jobbfelől) Polónyi Géza tisztelt képviselő urnak azt a kérdését illetőleg, hogy miért emelte a javaslat a kaueziót, nyugodtan utalhatok az 1848 óta gazdasági viszonyainkban beállott óriási I változásra. 1848 óta nagy értékváltozás következett be. (Igás! Ugy van! jobbfelöl.) Különben, ha komolyan akarok kártérítési alapot temteni, akkor aránylag nem nagy az 50.000 korona maximum is, amelyre a mindennap megjelenő budapesti napilapokat kötelezzük. Ez az összeg sem olyan, amely teljesen kielégítene ; ezért tartom fenn, legalább a háttérben, a nyomdatulajdonos kártérítési felelősségét is. (Helyeslés jobbfelől.) Végül legyen szabad utalnom a t. képviselő ur interpellácziójának indokolásában előterjesztett néhány mondatára, hogy t. i. ezt a kérdést legjobb meggyőződése szerint nem lehet a sajtójogi szabadéivüség kérdésével teljesen egyértelműnek tekinteni. (Halljuk! Halljuk !) A sajtójogi szabadság kérdésében én a sajtójogi felelősség megállapitását látom legfontosabbnak. Mindent szabad és lehet megírni és ez a sajtótermék eltekintve most az utczai terjesztés korlátozásától, százezer sőt millió példányban terjeszthető, mert hiszen a kiadó azt áz előfizetőknek elküldheti, a posta köteles elszállítani, házhoz lehet hordani, stb., ha az utczai kolportázs el is tiltatott, — tehát az eszmékért való szabad küzdelemnek olyan korlátait, amelyeket mint sokszor hallottuk a túloldalról, a czenzura jellegével lehetne felruházni, abszolúte nem látok a javaslatban. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Hogy a hirlapbiztositék megszüntetésének mi lenne az eredménye, azzal is teljesen tisztában voltam. Mielőtt a javaslat szövegét megállapítottam volna, informáltam magam az u. n. kőnyomatosok számáról, azért, mert a kőnyomatos tudósítók ma a gyakorlat szerint nem kötelesek hirlapbiztositókot adni. Meggyőződtem az utolsó adatokból, — lehet, hogy azóta változott a helyzet, mert hiszen minden héten keletkezik egy uj kőnyomatos — hogy jóval több, mint 25—30 kőnyomatos van ma Budapesten, tehát olyan szám, amely azt a hírszolgáltatási szükségletet, amit ezek az egészen tisztességes vállalatok betöltenek, messze túlhaladja. Minden megszüntetése a hirlapbiztositéknak felfogásom szerint szintén azzal járna, hogy a ma létező időszaki lapok száma megháromszorozódnék nemcsak Budapesten, de a vidéken is, pedig, értesülésem szerint, kicsiny, 15—20 ezer lakossal bíró vidéki városokban is három-hat, sőt egyik-másikban nyolez napilap is megjelenik. Hogy ma ne volna alkalma mindenkinek a maga gondolatait és eszméit tág körben, szabadon terjeszteni, azt épen a hazai hirlapviszonyokra hivatkozással, azt hiszem, nem lehet alaposan állítani. (Ugy van! jobbfelöl.) Ezek alapján tisztelettel kérem válaszom tudomásulvételét. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő ur óhajt szólni. Polónyi Géza: Mielőtt a válasz érdemleges I részére áttérnék, köteles vagyok előzetes kérdóI seket elintézni, hogy azután sine ira et studio
