Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.
Ülésnapok - 1910-498
498. országos ülés Í9ih január 21-én, szerdán. 881 tisztán mindaz van megvalósítva, ami ennek a rendszernek kontinuitására, fentartására alkalmas és minden ki van belőle küszöbölve, ami igazán a tisztességes közélet megteremtésére alkalmas, én ezt a javaslatot már ezért sem, de meg a kormány iránti legnagyobbfoku bizalmatlanságom miatt sem fogadom el. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Minthogy a ház tegnapi határozata értelmében ma csak 5 óráig tárgyaljuk a napirendet, 5 óra pedig elérkezett, ennélfogva a napirend tárgyalását mára megszakítjuk. Mielőtt az interj>elláczióknak és elsősorban az igazságügyminister ur által Polónyi Géza képviselő ur interpellácziójára adandó válasznak meghallgatására térnénk át: megteszem javaslatomat a legközelebbi ülés idejére és napirendjére vonatkozólag. (Halljuk! Halljuk!) Javaslom, hogy a ház a legközelebbi ülését holnap, vagyis január 22-ikén, délelőtt 10 órakor tartsa és annak napirendjére a sajtóról szóló törvényjavaslat tárgyalásának folytatását tűzze ki. (Helyeslés.) Méltóztatnak ehhez a javaslatomhoz hozzájárálni ? (Igen!) Ha igen, akkor azt határozatképen mondom ki. Következik az igazságügyminister ur válasza Polónyi Géza képviselő urnak a horvát-sziavon dalmátországi királyi biztosnak a sajtóról vonatkozó rendelkezése tárgyában 1913 deczember 6-dikán előterjesztett interpellácziójára. (Az elnöki széket Beöthy Pál foglalja el.) Balogh Jenő igazságügyminister: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Polónyi Géza képviselő ur a deczember 6-án tartott ülésben interpellácziót intézett hozzám a horvát-szlavondalmátországi királyi biztos urnak a sajtóra vonatkozó némely intézkedései tárgyában. A t. ház szives elnézését kérem a miatt, hogy erre az interpelláczióra némileg későn válaszolok. Azt hiszem, mentségemül joggal hivatkozhatom, hogy időközben a t. ház a delegácziók miatt s a közbeeső karácsonyi és újévi ünnepek miatt hosszabb ideig nem tartott ülést, a legutóbbi interpellácziós napon pedig, habár szándékom és óhajom lett volna ezt a választ előre bejelenteni, olyan, az egész ország jövőjére nézve nagy jelentőségű kérdésben, mely határainkon tul is széleskörű érdeklődést keltett, előrelátható volt egy olyan nagyszabású vita, mely csakugyan a késő esti órákig — 8 óráig — tartott: helytelennek és illoyálisnak tartottam volna egy mégis csak kevésbbé jelentős kérdésben kérni ki a t. ház szives türelmét. (Helyeslés a jobboldalon.) Ami a választ illeti, tekintettel arra, hogy ama széleskörű és beható vita folyamán, amely a sajtőjavaslatról e házban megindult, több t. képviselőtársam a kauczió kérdésének minden részletére kiterjeszkedett, bizonyára méltóztatnak velem egyetérteni abban, hogy ma nem feladatom, — nem is teszem meg — hogy a kauczióval összefüggő részletkérdésekre reflektáljak. Bő alkalmam lesz erre, remélem, már a legközelebbi napok egyikén, még a sajtójavaslat általános vitájában és igy kegyesek talán megengedni, hogy ma kizárólag az interpelláczió keretei között maradjak. (Helyeslés a jobboldalon.) Válaszom a t. képviselő ur kérdéseire egyenként a következő: (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt tudomásom van arról, hogy Horvát-Szlavonországokban az ott hatályban levő 1875-iki autonóm sajtótörvénynek a kaucziót fentartó szabályát 1907-ben, egy autonóm novelláris törvénynek 1. §-a hatályon kivül helyezte. Hogy erről a sajtóról szóló javaslatnak indokolása tüzetesen meg nem emlékezik, amit ma egyik t. képviselőtársam méltóztatott szemrehányásképpen megjegyezni, azt hiszem, ezt eléggé magyarázza az, hogy akkor, amikor a javaslatot beterjeszteni alkalmam volt, t. i. 1913 október havában, az 1907-iki horvát autonóm törvénynek idevágó rendelkezései nem voltak hatályban és talán nem volt kötelességem, hogy a javaslatnak külföldi jogi ismertetésében a hatályban nem levő jogrendszerekre is kiterjeszkedjem. Időközben azonban a jelenlegi horvát-szlavónországi bán urnak 1913 november végén kiadott egy rendelete Cuvaj királyi biztos ur rendeletének visszavonásával, mely az 1907-iki törvényt felfüggesztette, visszaállította az 1907-iki májusi törvény hatályát, ennek következtében tudomásom van erről — ez feleletem az első kérdésre — hogy ez időszerint Horvát-Szlavonországok területén az 1907-iki autonóm törvény 1. §-a értelmében a hírlapi biztosíték intézménye nem áll fenn. (Mozgás balfelöl.) Bocsánatot kérek a t. képviselő úrtól, de ez a tény, bármennyire szolidáris vagyok is a kabinettel, abban is, hogy Horvát-Szlavonországgal a teljes egyetértés iránya követtessék, az én felfogásom szerint a magyar törvényhozásra prejudikáló hatással nem lehet, (Helyeslés a jobboldalon.) . . . Sághy Gyula: De megszégyenítő! (Zaj balfelöl) Balogh Jenő igazságügyminister:... és pedig egyszerűen azért, mert ha az 1907-iki autonóm törvénynek ilyen hatása volna, amit kétségbe vonok, akkor nem ennek a kormánynak, hanem 1907-ben annak a kormánynak, melyet az igen t. képviselő, ur akkor támogatott, lett volna hivatása, (Élénk helyeslés jobbfelől.) hogy e jogegység megteremtése végett Magyarországon is a hírlapi biztosíték intézményének megszüntetését kezdeményezze. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Minthogy 1907 májustól 1910 januárig az a kormány, amelyet a t. képviselő ur is támogatott, volt felelős az ügyek intézéséért és nem indítványozta a magyar országgyűlésnek a hírlapi biztosíték eltörlését, nem tudom, micsoda czimen vagyok köteles én most követni egy még
