Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.

Ülésnapok - 1910-498

380 498. országos ülés 1914 január 2l-én, szerdán. alapján, de az igazságügyi bizottság itt sem honorálta felfogását. Ugyancsak szerencsétlenül járt a minister ur annál a pontnál is, hogy a kihágásokat ne 600, hanem 200 koronáig terjedő pénzbüntetéssel büntessék. Szerencsétlenül járt továbbá abban a törekvésében is, hogy ne mondja ki a javaslat az előzetes letartóztatást abban az esetben, ha a bevádolt lapszerkesztő nem jelenik meg az idézésre ; az igazságügyi bizottság megmaradt a törvényjavaslat eredeti felfogásánál, vagyis az előzetes letartóztatást ebben az esetben is kimondta. Érdekes, hogy az igazságügyminister ur 11 módositást akart végezni a javaslaton, az igazságügyi bizottság részéről pedig 41 módositást, vagyis 52 módositásról volt szó, és az egész javaslat csak 64 szakasz, tehát alig maradt volna egyetlen egy szakasz módositás nélkül és mégis az egész törvényjavaslat teljesen erőszakolt és helyén nem való javaslat benyomását kell, hogy keltse. Általában itt a t. túloldal egyik tagjának felfogása, Kenedi Géza felfogása nyilvánul meg. Az a felfogás, amely mintegy gyűlölettel gondol a sajtóra; oly felfogás, amely abban nyilvánul, hogy, valahányszor a sajtóban egy vagy más dolog nem tetszett, ezt a kodifikáczió alkalmából túlontúl meg akarja bőszülni. És szerencsétlenül járt a minister ur Kenedi Géza szempontjából is, amikor a munkások küldöttsége előtt tett nyilatkozatot ; nevezetesen, amikor idézte a budapesti ügyvédi kamara 1907. évi felterjesztését, elfelejtette, hogy a kamarai felterjesztést a kisebb választmány csinálta, amelyben Kenedi Géza volt a referens és épen az ott elfoglalt konzervativ, sőt reakczionárius felfogása miatt bukott ki Kenedi Géza a nagy választmányból és a kamara nagy választmánya egészen más álláspontra helyezkedett. A nagy választmány ugyanis, amelyben Kenedi Géza már nem volt benn, sokkal liberálisabb volt és az előzetes letartóztatást hatályon kivül akarta helyezni. Azután az előzetes lefoglalást sem akarta elfogadni az időszaki lapnak és ha nem időszaki lapnak lefoglalása történik, azt törvényszéki ötös tanács hatáskörébe akarta utalni. Az ügyvédi kamara, igenis, állást foglalt a kauczió eltörlése mellett és mikor a t. minister ur arra hivatkozik, hogy az ügyvédi kamara ki akarja terjeszteni a felelősséget például a nyomdászra is, akkor meg kell világitani, hogy miért volt ez az intencziója. Azért, mert el akarta törülni a kaucziót és ezt mint subsidiarius eszközt akarta érvényesíteni és szankczionálni. T. ház ! Nagyon súlyosak a javaslatnak még átmeneti intézkedései is, amelyek egyenesen szerzett jogokat érintenek. A kauczió felemelését pl. kötelezővé teszi a javaslat azon lapokra nézve is, melyek már fenállanak. Azonkívül különösen a perjog szempontjából tesz súlyos intézkedéseket ; pedig hiszen épen a j)erjog az, melyről elmondhatjuk, hogy forma dat. esse rei, sokszor a perjog dönti el egy pernek jobbra vagy balra való elbírálását. Csak egy legutóbbi esetre kell mutatnom, Mezei Ernő elitélésére, kiről megmondta maga a kir. ügyész is, a közvád képviselője, hogy, ha tudta volna, hogy esküdtszék elé kerül az általa megirt czikk miatt, akkor valószínűleg nem irta volna meg. Milyen nagy különbség az, ha szakbirósággal vagy pedig esküdtszékkel kell számolni. Azért súlyosabb tehát az átmeneti intézkedés, mikor perjogi szempontból tesznek ilyen megszorító és a sajtóra súlyos rendelkezést. Nem akarom fejtegetéseimet tovább folytatni, csak Hegedüs Lóránt képviselő urnak egy kifejezésére kell válaszolnom. Nevezetesen ő egyik pénzügyi expozéjában, illetve egyik előadói beszédében a képviselőházban nem is régen egy kifejezést használt az ellenzékkel szemben, az »orditó hazafiság« kifejezését. Ugyanakkor alkalmazott egy másik hasonlatot is a romboid-halakról. Azt mondta, hogy ezeknek a halaknak csak egyik oldalon van szemük, mert mindig a tenger fenekén feküsznek és ennek folytán az egyik szemük lassanként a másik oldalra vándorol át, ugy, hogy a végén nincsen két oldalon szemük, hanem csak az egyik oldalról nézik a világot. Azt mondta, hogy a romboid-halaknak azért jön át a másik szeme, hogy a napvilágot láthassák, a magyar közvéleménynek pedig mind a két szeme az iszap felé fordul. Hogy a magyar közvéleménynek mindkét szeme az iszap felé kell hogy forduljon, annak bizonyára nem a magyar ellenzék az oka, annyira nem, hogy — csak a sajtónál akarok maradni — az összes panamákat, melyek felsznire kerültek, és amelyeket Hegedüs Lóránt iszapnak nevez, nem is annyira a magyar ellenzék, mint inkább a sajtó, a magyar közéletnek az ellenzék mellett másik bástyája hozta felszínre. Nem az ellenzék hibás amiatt, hogy a romboid-halaknak csak egyik felükön van szemük és a közvélemény mindig csak az iszapot látja. A közvélemény ezen iszapban benne van és ezt az iszapot el kell takarítani. Ez a rezsim nem az a rósz álom, melynek Lovászy képviselőtársam nevezte, hanem egy fájó seb, melyet minden áron ki kell irtani, akár rendszerváltozással, akár máskép. Ez egy rossz seb, melynek kiirtására mindenkép törekedni fog az ellenzék és, legyenek meggyőződve, hogy, ha a közvélemény még nincs is most felzúdulva az önök intézkedései, álláspontja, rendszere ellen, ez legfeljebb azt jelenti, hogy a közvélemény meg van bénítva, de nem azt, hogy azért egyesek, kik a közvéleménynek jó irányba való terelését szándékozták, letűnjenek a közélet teréről és mindent odahagyva, megundorodva elvonuljanak a közszereplés szinteréről. Nekem egy nagy angol történetíró mondása jut az eszembe, Carlyle-é, aki azt mondotta, hogy bármilyen romlott is egy kor, bármilyen romlottak annak a kornak felfogásai, azoknak az embereknek, akik e korszakból ki akarnak emelni egy nemzetet, az a kötelességük, hogy megállják helyüket e kor romlottsága ellenében is. Mi ezt a kötelességet megtesszük önök ellenében, az önök által meghonosított rendszer ellenében is. Miután én azt látom, hogy ebben a javaslatban