Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.
Ülésnapok - 1910-498
Í98. országos ülés Í9ih január 2l-én, szerdán. 371 zis, az árverési hirdetmények rovata egész halommá fog megdagadni. Ki lehet azután még kiadó ? Kiadók lesznek a kis félhivatalosok, amelyeknek forrása az Elek Pálék kasszájában és a margitszigeti pinkapénzekben találhatók fel. Ezek a félhivatalosok, amikor a nemzet jogairól lesz szó, sohasem azok védelmére fognak kelni, sohasem fognak a kormány atroezitásai ellen állást foglalni, hanem mindig csak az ordítozó hazafiságot fogják letromfolni, amely megjelölést egyébként Hegedüs Lóránt t. képviselő urnak köszönhetjük. Hogy aztán közérdekű dolog-e az ilyen lapok prosperálása, erre a kérdésre a feleletet nem a t. túloldaltól várjuk. Aztán lehetnek lapkiadók az osztály sorsjegy hirdetők. Ez nagyon jó foglalkozás; t. barátunk jól megalapozta. Ez az osztálysorsjáték, amelynek palotája ott van egy másik hatalmas palotával szemben, mint a kis korona a nagy koronával, a kis koronák segítségével eredménynyel veszi fel a konkurrencziát szemben a nagy koronákkal. Ezek szintén képesek lesznek fentartani egyes lapokat, amelyeknek politikája az osztálysorsjegy iránt érdeklődő kormánynak minden bizonynyal tetszeni fog. Kik lesznek azután még lapkiadók ? A moziszinházak. Hiszen látjuk már ezek is rendszeresítve vannak. Fájdalom, újra elérkezett a panem et circenses korszaka; inkább nem esznek az emberek, de megnézik a koronájukért a moziszinházat. Azután lehet lapkiadó, akár felemelt, akár leszállított dohányárak mellett, az olyan vállalat is, mint a Denikó, amely megalapitotta a maga vállalkozását, valószínűleg illegális alapon. Azután lehetnek lapkiadók a beraktározási vállalatok, minthogy ezeknek is sok hirdetésük van és minthogy ezeknek a virágzása a mi közgazdasági nyomorunknak, a mi züllött állapotainknak élénk illusztrálására szolgál. Ezek a lapkiadók vigan fogják érezni magukat, mert egyáltalában nem fogják kötelezettnek tartani magukat a kauczió beszolgáltatására. Ilyen lapkiadókat a vidéken is és talán még a fővárosban is özönével és ezrével is találhatunk. Es méltóztassék elhinni, még csak véletlenből sem akad egy az ellenzék sorából, valamennyi a munkapárt táborában van. Ezek fogják a munkapárti dicséreteket szállítani, anélkül, hogy bármiféle kauczióval rendelkeznének. De jelentkezni fognak lapkiadónak mások is, az ujabbkori Maró Gergelyek, akiknek példáját láttuk már a darabont korszak idejében is. Ezek ezrével és tízezrével fogják szállítani a jóhiszemű magyar publikum számára csípős brossuraikat, amelyekben kikelnek az ellenzék ordítozó hazafisága ellen — amint Hegedüs Lóránt mondotta — és dicsérni fogják a kormány nemzetboldogitó terveit. Lesznek tehát felfogásom szerint u. n. szabadalmazott magyar királyi lapkiadó vállalatok. Ezeket nem fogja érinteni sem a kauczió, sem a kártérítés kérdése. Hogy azután hasznára lesznek-e a kultúrának, a nemzet előrehaladásának, az egészen más kérdés. Én ebből a szempontból igen szomorú feleletet tudnék adni. Önök ugy vannak a sajtószabadsággal, hogy azt hiszik, ha tenyerükkel eltakarják a napot és a világosságot, akkor azt más sem fogja látni, pedig a helyzet nem lesz egyéb, mint hogy önök vakon fognak menni és meg fognak botlani abban a kőben, amelyet a nemzet önök elé dob. Adja Isten, hogy minél hamarébb. Önök meg akarják fojtani a szabad véleménynyilvánítást az anonimitás eltörlésével, pedig egy igen nagy ministerünk, Horváth Boldizsár, akinek nem egészen jogos utódaiként akarják magukat önök leszármaztatni, ujságiró-egyesületben jelentette ki, hogy az anonimitás fentartása közérdek. Érdekelni fogja ez Láng báró t. képviselőtársamat is, aki, azt hiszem, familiáris vonatkozásban is van ezzel a nagy emberrel. Csak sajnálom, hogy nem mindenben követi e nagy ember intenczióit. Deák Ferencz is húsvéti czikkét Salamon Ferencznek diktálta, amely czikk forduló pontot jelentett a nemzet életében. Azt kérdem, vájjon az önök hivatalos és félhivatalos kommünikéi nem az anonomitás jegyében születnek-e és vájjon a t. minister urak aláirják-e neveiket a hivatalos czáfolatoknak, kommünikéknek, amelyeket világra bocsátanak és amelyek sugalmazott közleménynek alakjában látják meg a napvilágot? Hát ez egyéb-e, mint az anonimitás rendszeresítése? Akkor, mikor önök veszik annak legnagyobb hasznát, miért akarják annak lehetőségét egyszer és mindenkorra kizárni? Hiszen maga a parlamentáris rendszer nem egyéb, mint az anonimitás rendszere. A törvényalkotás másik tényezője, a király sem vonható felelősségre, csak a felelős ministerium. Ez nem egyéb, mint az anonimitás parlamentáris rendszeresítése. Ami a sajtójavaslatot illeti, legyen szabad egy körülményre különösen ráutalnom, nevezetesen a sajtójavaslatnak általam már többször hangoztatott 33. §-a azt mondja, hogy mindenki felelősségre vonható, aki bármiként egy sajtóközlemény megalkotásában részt vett. Hát ezt már hangoztatták t. képviselőtársaim is. Ugy látszik, akkor felelősségre vonhatók maguk az informátorok is. Ha ez a javaslat törvényerőre emelkedik, akkor egyenesen lehetetlenné válik az az angol régi példabeszéd: »My house is my castle«, »az én házam az én váram«, mert mindenki ki lesz szolgáltatva a nyomozó hatóságok támadásainak, esetleges brutalitásainak, mindenki ki lesz szolgáltatva a kormányhatalmi üldözésnek, mert a »my house is my castle«-féle rendszer teljesen elimitáltatott a sajtójavaslat 33. §-a által. (Igaz! Ugy van! a báloldalon.) 47* O
