Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.

Ülésnapok - 1910-498

370 498. országos ülés 19M január 21-én, szerdán. jóvoltából a sajtótörvényben fogja bázisát találni. Azt mondja továbbá Lassalle, hogy egyes újságok nagy eszmék szolgálatának ürügye alatt üzletté lettek. Ezt látjuk nálunk is, de nem nagy, hanem kis eszmék szolgálatában. Azt mondja továbbá Lassalle, hogy a proletárok előnyben vannak a sajtó munkásai felett, mert hiszen »Ihr Proletarier verkauft euren Arbeitsherren nur eure materiébe Kraft, die geistigen Arbeiter verkaufen aber auch ihre Seele.« A proletárok csak anyagi materiális erejüket adják bérbe dolgoztató uraik nak, azonban a szellemi munkások eladják a leiIvüket is. Nagyon igazsága volt Lassallenak, amikor erre az álláspontra helyezkedett. Ö ugyanis magának a pausálénak intézménye ellen kelt ki. Szerinte amig ezek folyósittatnak, addig a köztisztességnek diadalra jutása alig lehetséges. A pausple az, amely ellensége minden közéleti tisztességnek, amely az emberi és nemzeti előrehaladást a legnagyobb mértékben meggátolja. Ezért kérte ő ugyancsak ebben a beszédben a sajtószabadság feltétlen visszaállítását, a kaucziónak és a bélyegilletékeknek eltörlését. Ebből mai napig megvolt nálunk kisebb-nagyobb mérvben a sajtószabadság, a bélyegilleték eltörlése is, megvolt magának a kaucziónak intézménye is; most épen a kauczió ellen fogunk álláspontot foglalni. Mert azt tartom, hogy ez a legveszedelmesebb ellenségek egyike, amely a sajtószabadságot bizonyos tekintetben megbénítja. A javaslat intézkedik a felelősség szempontjából és rendszeresiti a kollektív felelősséget, amely kiterjed mindenkire, aki egy sajtóorgánummal összeköttetésben áll. A mostani jog szerint és minden jog szerint, ha a felelős szerkesztő megnevezte a szerzőt, mentesült a felelősségtől; a javaslat szerint azonban továbbra is felelős marad az esetben, ha pl. az illető, aki a czikket irta, meghal vagy elköltözködik, vagy elmebeteg lesz, vagy más egyéb okoknál fogva felelősségre nem vonható. Nekem egy anekdota jut itt eszembe, mikor ezt a kollektív felelősséget bírálom ; nevezetesen annak az izraelita polgártársunknak az esete, aki leüli a maga gyászos nyolcz napját azért a gyerekért, akihez igazán semmi köze. így lesz a szerzővel is. Daczára annak, hogy a szerző meg van nevezve, az önök felelősségi rendszere szerint a felelős szerkesztő is felelősségre lesz vonható ezután. Nem egyéb ez, mint a politikai üldözésnek erre a térre való kiterjesztése, (ügy van ! balfelől.) A 11. szakasz azt mondja, hogy olyan sajtótermék terjesztését, mely a közrendet vagy közerkölcsöt sérti vagy veszélyezteti, különösen amely valamely nemzetiség, osztály vagy hitfelekezet ellen gyűlölet ébresztésére alkalmas, vagy a családi élet belső ügyeit tárgyalja, anélkül, hogy ezt közérdek kívánná, engedélyezni nem szabad. Az indokolásban azonban sehol sem találtam körülírva a közérdeket. Az indokolás óvatosan igyekszik elkerülni a közérdeknek és az osztály elleni izgatásnak a fogalmát. Természetes ez, mert hiszen ép a javaslat intencziói ellenére volna, ha ez a kérdés tisztáztatnék. A 11. §. szerint önök ki akarják venni a sajtó kezéből az agitálás és a kapaczitáczió eszközét. Hát olyan ideálisak nálunk a mai állapotok, hogy itt további agitácziónak,'kapaczitácziónak helye már nem lehet ? Evoluczióra már nincs ennek a nemzetnek szüksége? A 33. §. a felelősséget a legszélesebb körben kitolja; kitolja mindenkire, aki egy czikk megszerkesztésében akár útmutatással vagy bármiféle módon közreműködött. A büntető törvénykönyv 79. szakasza szerint eddig a büntetés alól mentesült az, ha ember élete ellen tört, illetőleg embert ölt, aki ezzel közvetlen támadást akart elhárítani. A közvetlen veszedelem elhárítására a büntetőtörvénykönyv mindenkit feljogosított. Ennek a szakasznak a rendelkezése ellenkezik evvel az általános büntetőjogi felfogással is. Mert hogyan áll ebben az irányban a kérdés? Azt mondja a javaslat, hogy ha valaki bármely irányban közreműködik az illető czikk létrehozásában, viseli a felelősséget. Ha, mondjuk, egy fulmináns, osztály vagy nem tudom mi ellen való izgatásokat tartalmazó czikk megjelenik és akkor a lap egyik szerkesztőségi tagja azt a czikket megfésüli, letompítja, éléből elvesz, a legjobb intencziói mellett is büntetés alá esik, mert a 33. §. szerint mindenki, aki bármely irányban résztvett egy czikk megszerkesztésében, okvetlenül felelősségre vonandó. Tehát még azt a cselekményt is, amelyet voltaképen jutalmazni kellene, önök büntetés alá vonják. De megfosztják önök az újságírókat egyenesen a kenyerüktől is. Mert hiszen elvégre ha a kiadó valamit meg akar íratni, igaz, hogy egy másik szakasz intézkedik annak a felelőssége tekintetében is, de mégis a felelősséget elsősorban magának a felelős szerkesztőnek kell magára vennie, ha pedig magára veszi, akkor kezébe veheti a vándorbotot és szaporíthatja a szellemi proletárok tömegét. Mert bekövetkezik az, hogy ezután már alig lesz a sajtójogi kártérítési felelősség alapján ember, aki lap alapítására adná magát, aki a mai 150°/o-kal felemelt kauczió mellett még tovább is fenn akarna valamely lapot tartani. Természetesen a lapok megszűnésével a szellemi proletárok egész serege fog vándorútra indulni. Csak milliomos engedheti majd meg magának azt a luxust, hogy lapot tartson fenn, milliomos, aki közvetlen összeköttetést tart fenn, esetleg bankjai által, a t. kormánynyal. Nézzük meg most, kik lehetnek ezenkívül lapkiadók. Ott lesz mindenekelőtt az állam. A hivatalos lap ezután sem fog kiadójára kárral járni, i mert kivált ha még fokozódik a gazdasági kri-