Képviselőházi napló, 1910. XXI. kötet • 1914. január 12–január 24.

Ülésnapok - 1910-498

í9S. országos ülés Í91'i január 21-én, szerdán. 367 fel a szervilisekkel szemben. Azt hiszem, hogyha mostan, egy század múlva, ez az állapot kerülne elő a magyar parlamentarizmussal szemben, akkor önöknek nem a liberalizmus, hanem a szervilizmus nevét kellene felvenniök. Hiszen pl. az 1815-iki szentszövetség is mindig hangoztatta a liberalizmust, amelyet önök is mindig hangoztatnak a sajtójavaslatban és a szentszövetség sem vezetett egyébre, mint a nemzeti jogok és szabadságok teljes letiprására. Nagyon röviden kívánok foglalkozni a kolportázs kérdésével. A 12. §-ban megállapított rendelkezés ugyanis nem egyéb, mint az előzetes czenzura, amelyet nem mertek bevallani, de amely tényleg meg van testesítve ebben a szakaszban. Azt mondja ugyanis: Időszaki lapoknak utczai terjesztésre szánt egyes számait a kiadó a terjesztés megkezdésével egyidőben az időszaki lap kiadásának helye szerint illetékes törvényhatóság első tisztviselőjénél és ha az időszaki lap nem a törvényhatóság székhelyén jelenik meg, a kiadás helye szerint illetékes helyi hatóságnál bemutatni köteles. Ez a bemutatási kötelesség az, ami a czenzurát megállapítja. Most azt a kérdést teszem fel, vájjon a bemutatást ki fogja tudomásul venni ? Az indokolás szerint a polgármester, illetőleg az alispán. De hát tudok olyan esetet képzelni, sőt tudok is ilyet, hogy nem a székhelyen jelenik meg a lap, ahol a törvényhatóság első tisztviselője székel, hanem kisebb helyen, pl. nagyközségben ; ott már az elöljáróság, illetőleg az elöljáróság egy tagja lesz hivatva megbírálni, vájjon a terjesztési engedély megadható-e a lapnak vagy nem. Önök tehát a sajtótermék niegbirálására a kisbirót fogják hivatott közeggé felavatni. Az indokolásnak azonban egy másik paszszusa is van, amely szerint az előzetes bemutatás kötelessége csak az időszaki lapra vonatkozik, tehát a nem időszaki lapra nem vonatkozik. Ez is falzum. Miért nem vonatkozik arra? Azért, mert a nem időszaki lapot, mint az indokolás naivul beismeri, a hatóság ugy is ismeri; tehát az előzetes bemutatási kötelezettség itt is voltaképen fennáll. Méltóztassék megengedni, hogy kitérjek pár szóval arra, mennyiben káros a kauczió fentartása a politikai lapoknál és hogy ki fogja megjelölni, hogy egy lap politikai tartalommal jelenik-e meg, vagy nem. Csak pár nyilatkozatot kívánok felolvasni igen röviden, nagyobb j3olitikusoknak államgazdászok felfogásából. PéldáulKuntz politikájában ez van: »Mindent egy rendszerbe foglaló államtudomány a politika; amit a többi államtudomány részenkint felderít, azt a politika egy élő egységben mutatja be; szem előtt tartja az állam leghelyesebb észjogi eszményeit, benne van az állami felszerüség, de nem magában, mint sokan hiszik, hanem egy tudományos rendszert alkotva az állametikai és hatalmi lényegében és fejlődési törvényeiben. A politika általában az államról szóló tudomány, vonatkozik ennélfogva a társadalomra is annyiban, amennyiben a társadalmat kormányozni az állam feladata. Ez természetesen elméleti politika; a gyakorlati politika viszont ügyesség, amelylyel a tényeket egyénítve az állam és társadalom javát törekszik előmozdítani.« E definiezióban is mindaz megvan, ami társadalmi és egyéb kérdéseket ölel fel. Másik meghatározás is van itt, még fjedig egy politikus részéről, aki tudomásom szerint az önök politikai felfogásával egyetért. Concha, a budapesti tudományegyetem tanára felfogása szerint »a politikát éles választó vonal különbözteti meg a publiczisztikától, habár tárgya ezével azonos. A publiczisztika t. i. nem egyéb, mint az országló művészetnek nem cselekvő, hanem irodalmi iizése, akár az országlás tényének bírálata, akár uj tervek készítése alakjában. Valósággal, ha a politika a véges világhoz való alkalmazkodás, az eszélyesség mozzanatára kiterjeszkedik, csak ugy érhet el tudományos eredményeket, ha sikerül neki hosszabb időszakok fejleményeiből megközelítőleg általános szabályokat vonni le.« Ez egy olyan általános keretben mozgó kijelentés, melyben minden benne foglaltatik. (Olvassa) : »Minthogy azonban a valóság nemcsak mint a múlt, de mint a jelen sem hagyható ki a tudomány vizsgálata és megítélése köréből, az emberi világnak soha be nem fejezett konkrét viszonylagosságokkal teljes jelene módosítani is fogja a politika szoros tudományos jellegét és beléviendi annak a kornak viszonylagos érvényű igazságait, mint ahogy az emberi világminden más részének tudománya az illető kor viszonylagos lenyomatát hordja magában, melyben keletkezett«. Itt következik azután ezen egész okoskodásnak lényege (olvassa) : »A politika ezek szerint nem az eszélyesség, hanem azon módosulások törvényességének tana, melyet az emberi élet különböző vallási, bölcseimi, erkölcsi, jogi, gazdasági tényezőinek egymásra hatása szül.« Ez a kissé hosszas definiczió mutatja, hogy ugy látszik az igen t. jogtudós ur nem tudta megállapítani közelebbről maga sem a politikának, mint ilyennek lényegét. Most tehát azt kérdezem én, hogyha egy ilyen tudományos képzettségű ember kénytelen oldalakon keresztül foglalkozni a politika meghatározásával, akkor melyik közigazgatási gyakornok vagy tisztviselő lesz hivatva sokkal kevesebb kvalifikáczióval megbírálni azt, hogy van-e abban a czikkben politika vagy nem? A kauczió kérdésére vonatkozólag mintegy mentségül az igen t. igazságügyminister ur következőket mondja indokolásának 45. lapján a kauczió eltörlésére vonatkoztatva (olvassa) : »A lapbiztositék eltörlése az esetek igen nagy számában azt eredményezné, hogy a behajthatlan pénzbüntetést szabadságvesztés-büntetésre kellene átváltoztatni,